"A" Gordon

2021. december 1.

Egy kutató életében konferenciára menni a kutatói élet napos oldalát jelenti, még akkor is, ha kemény munka előzi meg, ha izgatottan készül is előadására vagy poszterének bemutatására. A fiatalabbak számára külön vonzóerő a legjobb fiatal előadói díj vagy a legjobb poszter díj is. Ezek a díjak elsősorban nem az oklevél mellé juttatott, általában 100 €-t is ritkán meghaladó pénzjutalom miatt értékesek, hanem mert ez a bemutatott eredmények és az azokat bemutató személy elismerése mellett bemutatkozást jelent a szakterület neves képviselői előtt.
Konferenciából van rengeteg, minél népszerűbb egy kutatási terület, annál több és többféle. Vannak rendezvények akár 30 ezer főt is meghaladó résztvevőszámmal, amelyek óriási kutatási területeket fednek le, mint a Society for Neuroscience éves konferenciái az USA-ban, ahová elsősorban új ismereteket, kapcsolatokat szerezni mennek az emberek, de vannak olyanok is, például a neves Max Planck Társaság rendezvényei között is, ahova esetenként csak 20-30 kutatót hívnak meg az adott kérdés legnevesebb kutatói közül.
És van "a" Gordon.

De erről beszéljenek inkább azok, akik épp most vettek részt egy ilyen eseményen, ráadásul poszterdíjat is nyertek, és természetesen "kokisok", illetve egyikük csak volt az, hiszen Dudok Barna (DB) posztdoktorként már a Stanford Egyetemet erősíti Soltész Iván kutatócsoportjában. Igaz, Barti Benjámin (BB) sem Budapestről indult a konferenciára, ugyanis jónéhány hónapja már Katona István laborjában dolgozik Bloomingtonban, az Indiana Egyetemen.
De térjünk a lényegre!

- A Gordon konferencia fogalom, de aki nem kutató, nem ismerheti. Kérlek, mutassátok be.

DB
- A Gordon Research Conferences (GRC) egy nonprofit szervezet, amely az azonos nevű nemzetközi tudományos konferenciákat szervezi. Ezek tematikus konferenciák, melyek témái felölelik a biológiai, kémiai és fizikai tudományok területén végzett felderítő kutatásokat. Jelen esetben a kannabinoidok kutatóinak kétévenként rendezett konferenciáján voltunk.
A résztvevők létszáma általában úgy 150, a konferencia egy hétig tart, a tudományos program előadásokból és poszterekből áll. Nincsenek párhuzamos előadások, egy időben mindig csak egy tudományos program fut.
Mivel délutáni és esti szociális programok is vannak, és a résztvevők az étkezésekkor is együtt vannak, így ezek a konferenciák rengeteg lehetőséget adnak a személyes beszélgetésekre, ismeretségek kötésére a szakterületen belül.

BB
- Bár volt szerencsém több magyar- és nemzetközi konferencián is részt venni, de a "Cannabinoid Gordon" magasan a legjobb élményem ezek közül! Valószínűleg ehhez az is hozzájárul, hogy a világjárvány miatt az elmúlt két évben egy konferencia vagy nagyobb szociális esemény sem került megrendezésre, így nagyon jó érzés volt ismét emberek között lenni és beszélgetni. A nagy konferenciákkal ellenétben, ahol olykor több tízezer résztvevő is lehet, itt az a mindössze 150 - 160 fő egy viszonylag izolált helyen tölt együtt egy hetet. Igaz, a konferenciákra bárki jelentkezhet és minden résztvevő mutathat be posztert, de csak amíg a létszám be nem telik, ezért nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy részt vehettünk.
Azzal a felszabadult, barátságos légkörrel, ami kialakult a diákok, PhD hallgatók, posztdoktorok és laborvezetők között, más tudományos rendezvényen még nem találkoztam.

- Nagy előny, ha valaki a Stanfordról, illetve ha a Katona- laborból jön?

DB
- Nem igazán, hiszen a konferenciára valóban bárki jelentkezhet. Természetesen az ismerkedésben sokat segít, ha a témavezető bemutat a terület többi kutatójának, így mindenképpen előny, ha a résztvevő diáknak a témavezetője is ott van. Ennek ellenére azonban sokan érkeznek egyedül, sőt, olyan kutatócsoportokból is jöhetnek, ahol senki más, a témavezető sem foglalkozik az adott GRC témájával. Az ilyen résztvevők is rengeteget tudnak tanulni és értekes ismeretségeket kötni, tanácsokat kapni.

BB
- Kellemes meglepetés volt, hogy nemzetközi szinten is sokan számon tartják kis magyar laborunkat, és ismertek. Sokan érdeklődtek például a tengerentúli költözésről, a munkánk haladásáról, vagy egyszerűen csak arról, kivel mi újság. Viszont nem gondolnám, hogy emiatt másként néztek volna ránk. Jól esett, hogy egy olyan közösségbe kerültem, ahol egyenlőnek éreztem magam a többiekkel, annak ellenére, hogy sok résztvevővel most találkoztam először.

- Kik és hogyan választják ki az előadókat?

DB
- Az előadókat a konferencia elnökei hívják meg, az elnököket pedig az előző konferencia résztvevői közül választják szavazás útján. Az előadások nagyobb részét a meghívott előadók tartják, de minden szekcióban kiválasztanak egy-egy előadást a diákok által beküldött poszterek kivonata alapján is.
Szabály, hogy a meghívott előadóknak is ott kell maradni, és elérhetőnek lenni személyes beszélgetésekre az előadás után is. Tehát van lehetőség bármelyik előadóhoz odamenni az előadás után, vagy kávészünetben, vagy az asztalukhoz ülni vacsorázni.

BB
- A Gordon konferenciák legnagyobb erőssége, hogy elképesztően közvetlenek! Senkiben nincs félsz odamenni egy szaktekintélyhez, és feltenni neki egy-két kérdést, sőt, gyakran ők ültek oda hozzánk valamelyik közös étkezés közben beszélgetni. A fiatal kutatók (főleg a magam nevében beszélek) gyakran elfelejtik, hogy azokkal a „hírességekkel” is lehet gyomorgörcs és kisebbségi komplexus nélkül beszélgetni, akiknek a nevét a legjobb cikkek szerzőlistáján látják.
Emellett az is szimpatikus jellegzetessége a konferenciának, hogy a régóta elismert laborvezetők mellett a szervezők igyekeznek lehetőséget biztosítani fiatal posztdoktorok, illetve a laborjukat most alapítók számára, hogy megismertethessék munkásságukat a tudományterület elismert képviselőivel.

- Mi volt a legfontosabb, amit most tanultatok?

BB
- Nehéz lenne felsorolni az összes színvonalas, értékes és érdekes dolgot, amivel találkoztam, de illegális is, mert az itt bemutatott munkák nagy része még nem publikált adat, így a résztvevőket titoktartás köti. Összességében érdekes látni, merre halad a tudományterület, melyek a jelenleg aktuális kérdések. Ez sokat segít abban, hogy ötleteket gyűjtsünk saját projektjeinkhez és tanácsokat adjunk egymásnak.

DB
- A legértékesebbek azok a beszélgetesek, melyek későbbi kollaborációkat alapoznak meg. Jellemző, hogy sok diák ilyen konferenciákon találja meg következő témavezetőjét is.

- Mindketten nyertetek egy poszterdíjat, Barnának pedig az előkonferencián volt egy előadása is.

DB
- Minden GRC konferenciát megelőz egy egynapos rendezvény, amit a konferencián résztvevő diákok számára szerveznek. Ezen minden előadó diák, akiket a beküldött poszterkivonatok (absztraktok) alapján választanak ki. A diák résztvevők az elő-konferenciára ugyanazt a témát és posztert viszik mint a fő GRC-re. Én ezen az elő-konferencián tartottam 15 perces előadást.
Beni már említette, hogy a GRC konferenciák egyik lényeges jellemzője, hogy általában még nem közölt anyagot mutatnak be. Annak érdekében, hogy bátoritsák az új eredmények bemutatását, a konferenciáról nem adnak ki absztrakt kötetet, és tilos felvételek készítése is a bemutatott anyagokról.

BB
- Annak érdekében, hogy motiválják a fiatalabb generációt az aktív részvételre, a Cannabinoid Gordon konferencián két díjat osztanak ki: a legjobb kérdező díját az kapja, aki az előadások alatt a legtöbb és legjobb kérdéseket teszi fel, a legjobb poszter díját pedig az, aki tudományos poszterét a legesztétikusabban állítja össze, és jól be is tudja bemutatni eredményeit. Barna is és én is ilyen díjat nyertünk.

- Azt azért ugye elárulhatjátok, Ti mit mutattatok be és mivel nyertetek?

DB
- “Retrograde Endocannabinoid Signaling at Perisomatic GABAergic Synapses During Behavior” című előadásomban abból a még nem publikált kísérletsorozatból mutattam be eredményeket, melyet a kaliforniai Stanford Egyetemen Soltész Iván kutatócsoportjában végeztünk.

Az endokannabinoid jelátvitel egyik elsőként leírt funkciója bizonyos szinapszisok depolarizáció-indukált gátlása. Agyszeletekben végzett (in vitro) kísérletek kimutatták, hogy a hippokampusz CA1 régió piramissejtjeinek depolarizálása a rájuk érkező GABAerg szinaptikus bemenetek számának átmeneti csökkenését (DSI) eredményezi. A DSI-hez szükséges a CB1 kannabinoid receptor működése a GABAerg interneuronok preszinaptikus idegvégződésein, a CB1 aktiválásáért pedig a posztszinaptikus piramissejt által szintetizált endokannabinoid jelátvivő molekulák felelősek. Ezek az endokannabinoidok retrográd, azaz a szinapszis GABAerg működéséhez képest fordított irányban fejtik ki hatásukat.
Mi az endokannabinoid jelátvivő mulekulák felszabadulását követjük viselkedő egerek hippokampuszában, 2-foton mikroszkópiával. Ezeket a vizsgálatokat a Pekingi Egyetemen dolgozó Yulong Li és kutatócsoportja által nemrégiben kifejlesztett fluoreszcens endokannabinoid bioszenzor (ECB-GRAB) teszi lehetővé. Ez a bioszenzor egy olyan kiméra fehérje, melyet a CB1 kannabinoid receptor és a GFP zöld fluoreszcens fehérje részeiből állítottak össze, és az endokannabinoid jelátvivő molekulák kötődésének hatására módosítja fluoreszcenciáját.
A Nature Biotechnology és a Neuron folyóiratokban már megjelent tanulmányainkban leírtuk, hogy az új ECB-GRAB szenzor élő egerek agyában is alkalmas az endokannabinoid jelek láthatóvá tételére, valós időben, mikrométeres térbeli felbontással.
A DSI kiváltásához azonban a kísérletező által megválasztott, mesterséges ingerlést kellett alkalmazni. Kérdés
maradt, hogy
in vivo, azaz természetes viselkedés során, a piramissejtek aktivitása milyen körülmények között képes az endokannabinoid jelátvitel aktiválására. A Gordon konferencián bemutatott kísérletsorozatunk erre keresett választ az új ECB-GRAB szenzor segítségével.
Ezek a kísérletek segíthetnek megérteni, hogy az endokannabinoid jelátvitelnek milyen szerepe lehet a hippokampális neuronhálózat működésében.

BB
- Az utóbbi időben én főként az endokannabinoidok idegsejtek közti szinaptikus jelátvitelre gyakorolt hatásával, annak fiziológiai és molekuláris paramétereivel foglalkoztam. Szövetpreparátumon dolgoztunk, és egyedileg jelölt idegsejteket vizsgáltunk kollégáimmal. Annak ellenére, hogy ez egy viszonylag specifikus téma, úgy éreztem, hogy sok embert érdekelt, a poszter bemutató szekciók alatt szinte folyamatosan beszéltem. Az értékelést tudtommal az előadások egyes csoportjainak üléselnökei végezték, akik mind a kilencen a szakterület elismert személyiségei.

- Hogyan történt a poszterek bírálata?

DB
- A diák résztvevők posztereit minden tudományos szekció vezetői megnézik, és kérdéseket tesznek fel az előadónak. A diszkusszióvezetők a szakterület elismert kutatói, akiket az elnökök hívnak meg. Általában egy adott kutatót két egymást követő konferenciára nem hívnak meg előadónak, hogy ezzel is biztosítsák a témák sokszínűséget, de aki az előző konferencián előadott, sokszor diszkusszióvezetőként vesz részt. Az ő szavazataik alapján díjaztak 4 posztert. A díj mellé a regisztrácios díj egy részének visszatérítése is jár.

- Mi volt és lesz nagyon hasznos?

BB
- Rengeteg kérdést kaptam. Úgy gondolom ez jó, mert azt jelenti, hogy a munka érdekes volt a hallgatóság számára és stimulálta őket. A kérdések azért is hasznosak, mert rávilágítanak az esetleges hibákra, hiányosságokra, melyeket el kell kerülnünk vagy ki kell pótolnunk ahhoz, hogy igazolni tudjuk gondolatmenetünket. Sokszor egy-egy kérdés megválaszolásakor jövök rá arra, hogy miként kell majd egyes dolgokat megfogalmazni a kéziratban, és a kérdések ötletet adhatnak újabb kísérletek tervezéséhez is.

- Mi az, ami valószínűleg később is azonnal eszetekbe jut erről a konferenciáról ?

- Mindenképpen a kötetlen beszélgetések és a jó társaság.

- Sok nagyon kedves emberrel sikerült összeismerkedni, akikkel később akár együtt is dolgozhatunk. De ha nem is így lenne, remélem, hogy néhányukkal tartjuk majd a kapcsolatot barátként is.

A "Cannabinoid Gordon" magyar résztvevői

Kókay Bence, Zöldi Miki, Aradi Petra, Katona István, Dudok Barna, Soltész Iván, Barti Benjámin, Dimen Diána