A Magyar Tudomány Ünnepe diákokkal

2019. november 18.

Milyen ünnep az, ahol nincsenek vendégek? A Magyar Tudomány Ünnepe is attól válik igazi ünneppé, ha nem csak a tudósoké. Ezért is készülünk intézetünkben minden év októberétől arra, hogy majd november egyik napján vendégeket fogadhassunk, akik majd nap végeztével kicsit fáradtan ugyan, de élményekkel tele indulhatnak hazafelé. Az a „haza” a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium és a veszprémi Lovassy László Gimnázium diákjai és tanárai számára úgy másfél óra vonatozást is jelent, míg a négy budapesti középiskolából - Baár-Madas, Fazekas, Piarista, Városmajor - érkezők jóval hamarabb otthon lehetnek. De akármennyire fárasztó volt is a nap, másnap mindnyájan ott lesznek majd osztályukban, és minden bizonnyal mesélnek is arról, amit itt láttak-hallottak.

A csoportokat vezető tanárokat évek óta ismerjük. Hivatástudatuk és fáradhatatlanságuk egyaránt tiszteletreméltó, számomra azonban a nap legszebb és kicsit megható mozzanatai azok, ahogy már belépéskor azonnal Szabó Dezső professzor urat, az esemény fő szervezőjét keresik tekintetükkel. A mi Dezső bácsink természetesen ott is van, és látható örömmel fogadja lelkes köszöntésüket.

A diákok közül is mindig akad, aki rövid kis beszámolójában róla is megemlékezik: „Külön köszönet a 94 éves, de fizikailag és szellemileg teljesen fitt dr. Szabó Dezső Professzor Úrnak a meghívásért, a program megszervezéséért." /Bense Marcell 12. e osztály, Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium/
Jó dolog, hogy a diák ma is diák, és reakciói akkor is hasonlóak a múlt század diákjaiéhoz, ha a számítástechnikai és különféle elektronikus eszközök használatában sokszor tanárait is lepipálja. Az is jó, hogy bár akik hozzánk látogattak, minden bizonnyal a legjobbak közé tartoznak, mindegyik nagyon értelmes, céltudatos tanuló, mégis másképp fogalmazzák meg élményeiket.
Lássuk, mi is volt számukra, akikért a programot összeállították, a legemlékezetesebb?

Kinek lenne szíve – és mi értelme is lenne - kijavítani bármit is Kocsis Kristóf /Városmajori Gimnázium, tanára: Dr. Jánossyné Dr. Solt Anna/ elsöprő lendületű beszámolójából?

„November 12-én a bioszfaktos csoporttal részt vettünk a KOKI nyílt napján. A tervek szerint meghallgattuk az izgalmasabbnál izgalmasabb előadásokat. Mindenki egyetértett abban, hogy Acsády László előadása volt a legérdekfeszítőbb, de a többire se tudtunk többet mondani, mint hogy nagyon király volt. Az előadások után kaptunk egy kis harapnivalót, majd meglátogattuk három nagyon izgalmas részét az intézetnek: az elektronmikroszkópot, az egérfuttatót?, és végül a fénymikroszkópokat. Mindent részletesen bemutattak nekünk. Olyan dolgokat tudtunk meg, amikről fogalmunk sem volt, hogy nem tudjuk! A végére elfáradtunk ugyan, de ez az élmény minden fáradtságot megért."

Szmodits Luca /Fazekas Gimnázium Budapest, tanára Nagy Péter/ mennyire másképp fogalmazza meg hasonló gondolatait! Acsády László előadása mellett a többire is kitér, és észreveszi, mi az oka, hogy épp az adott laboratóriumokat mutattuk be nekik :

„A következő előadás számunkra nagyon érdekfeszítő volt, a pszichés zavarok és betegségek magyarázatainak megértésére nem mindenhol adódik ilyen lehetőség. Maglóczky Zsófia prezentációján keresztül jobban megismerkedhettünk a modellek típusaival és az állatmodellek jelentőségével.
A laboratóriumi körbevezetéseken a ritka, értékes eszközöket és a velük végzett műveleteket figyelhettük meg. Ezek az előadásokkal szorosan összefüggtek, ennek köszönhetően váltak értelmezhetővé."

Szentgyörgyi Anna és Nagy Boglárka szintén budapestiek, a Baar-Madas Gimnáziumból érkeztek, és a kettejük által fogalmazott beszámoló két igen tisztelettudó, szeretetreméltó kislányt fest elém. Azt ugyan nem tudom, mit értettek az alatt, hogy nálunk van az ország legnagyobb elektronmikroszkópja, de az biztos, hogy kettő is van, ami másutt az országban nincs. . .

"Minket, bioszfaktosokat ért a megtiszteltetés, hogy Vetlényi Dávid Tanár Úrral elmehettünk erre az eseményre. Szabó Dezső professzor fogadott minket, majd három előadáson vehettünk részt, melyek által bepillantást nyerhettünk az intézetben folyó kutatásokba. Az epilepszia egérmodelljének felállítása és a hippocampus széles feladatköre sok fontos és új információt
szolgáltatott számunkra. Délután körbejártuk az intézetet. Az ország legnagyobb elekronmikroszkópja és az egérkísérletezés helyszíne emlékezetesek maradtak számunkra. Az idegrendszerrel kapcsolatos pszichés betegségek orvoslásához elengedhetetlenek a KOKI-ban folyó munkálatok. Köszönjük, hogy bepillantást nyerhettünk ebbe."

A budapesti Piarista Gimnázium diákja, Trauttwein Péter /tanára Müllner Erzsébet/ néha szinte aprólékos beszámolójából kiemelt részlet nem csak a tátott szájjal hallgató diákokat idézi elénk – az író a „lehengerelve” kifejezést valószínűleg költői túlzásként alkalmazta – de azt a „jó tanulót” is, aki igen komolyan vette kapott feladatát:

„ . . . Az agy és idegrendszer témakör igen előkelő helyen szerepel a biológia tudományában, mind érdekesség, mind nehézség szempontjából, nem csoda, hogy a diákok tátott szájjal, lehengerelve ülték végig az előadásokat. . . . A rövid szünet után részletesen megismerkedhettünk a tanulás folyamatával, és annak hatékonyságával az életkor függvényében, továbbá bepillantást nyerhettünk a diagnosztikai modellek felállításának igen körülményes folyamatába. Az epilepszia egérmodelljének felállítása és a hippocampus széles feladatköre sok fontos és új információt szolgáltatott a hallgatóságnak. A pogácsák jóízű elfogyasztását követően laborlátogatásra indultak a csoportok, ahol bepillantást nyerhettünk a kutatók életének mindennapjaiba és munkájuk menetébe. . . . Összességében rengeteg új, érdekes információval gazdagodhattunk, emellett pontos képet kaptunk a kutatói életpálya előnyeiről és nehézségeiről is.

Jójárt Réka Lili (Lovassy László Gimnázium, Veszprém, tanára Szalainé Tóth Tünde/ tömör, felnőttes komolysággal fogalmaz:

"Nagyszerű lehetőség volt, hogy betekintést nyerhettünk a méltán híres intézet egy kis szeletébe. Mindhárom előadás magával ragadó volt, öröm volt hallgatni, milyen szenvedéllyel és átélessel, mégis nekünk középiskolások számára is érthetően beszéltek az adott témáról. Korosztálytól és nemtől függetlenül elragadó kutatókat ismerhettünk meg, akik a kilencvenöt éves Szabó Dezső professzor úrtól a fiatal Mikics Éva doktornőig, mind inspiráló és motiváló hatást gyakorolnak a fiatalságra."

A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium diákjai is minden bizonnyal már az utazás előtt sokat, és csupa jót hallottak intézetünkről.

Kocsis Géza Tanár Úr vezetésével utaztunk a világ egyik leghíresebb Agykutató Intézetébe, az MTA KOKI épületébe.” – írta Bense Marcell 12. osztályos tanuló, akinek ezt a mondatát fájó szívvel, de ki kell javítanom. Hivatalosan ugyan már nem MTA intézet vagyunk, de a azért, hogy az állítás másik fele igaz legyen, továbbra is keményen dolgozunk!

Büszkeség tölt el, hogy részt vehettünk ennek a nagyszerű Kutatóintézetnek a rendezvényén, az ott hallottak és látottak egész életre szóló élményt jelentenek. Amellett, hogy jól éreztük magunkat, az érettségin is kamatoztatni tudjuk az itt megszerzett tudásunkat.”

Remélem valóban olyan jól érezték magukat a legtöbben, ahogy Marcell írja, és főképp, hogy tanultak itt olyasmit, aminek hasznát látják.
És talán valamelyikükkel később is találkozunk majd, mint kutatóval.