Az egészségesebb Európáért

2019. október 17.

Idén immár 22 éve, hogy október eleje táján a festői, békét, nyugalmat és gazdagságot sugárzó, 860 m magasban levő nyugat-ausztriai kis település, Bad Hofgastein sok jómódú vendége között más látogatók is megjelennek. Ők, az éghajlati aktivistáktól az európai egészségügyi miniszterekig, az Európai Egészségügyi Fórum Gastein /EHFG/ résztvevői.
Elméletileg nagyon is érthető, mi a célja egy olyan nagyszabású rendezvénynek, ahol a tudományos élet, a civil társadalom, az ipar és a kormányzat képviselői egyaránt jelen vannak, a kérdés inkább az, mennyire lehet valóban eredményes egy ilyen találkozó.

A 2019. évi Európai Egészségügyi Fórum (2019. október 2–4.) címe, vezető témája első olvasatra kicsit meghökkentő A healthy dose of disruption? Transformative change for health and societal well-being (Egészséges adagnyi zavar? Átalakító változtatás az egészségért és a társadalmi jólétért)

A konferencia egyik legnevesebb előadója az Európai Bizottság ötévi megbízatás után leköszönő biztosa, a látszólag kifogyhatatlan energiával rendelkező, eredetileg szívsebész Vytenis Andriukaitis volt.
Érdemes röviden idézni az újságíróknak adott válaszaiból:

„Az egészségügy területének számos kihívása van, köztük a demográfiai változások, a növekvő multimorbiditás, a szűkülő erőforrások. Mit tehetünk, hogy végre valóban történjen valami? …. van-e olyan vizsgálat, ami segíthet meghatározni, mennyire szükséges a jelenlegi rendszert megváltoztatni?
… ha a technológiai innováció és nagy, eredeti koncepciók segíthetnek az egészségvédelemben, a megelőzésben és a gyógyításban – mindet támogatom. . . (De) Azt kívánom, hogy miközben ezeket a lehetőségeket vizsgáljuk, ne feledkezzünk el a teljes képről: anélkül, hogy foglalkoznánk a társadalmi egyenlőtlenségekkel, soha nem leszünk képesek változást elérni az egészségügy kezelésében.
Innoválhatunk amit akarunk, ha az innovációk csak néhány kiválasztott számára lesznek elérhetők, mély és értelmi változás soha nem lesz."

Ez utóbbi gondolatot, hogy el kell jutni az egyenlőséghez az egészségügyi szolgáltatások területén is, ill. annak bemutatása, milyen sokan maradnak ki belőle még a XXI. században és Európában is, a konferencia több előadásának, megbeszélésének is témája volt.

Annak érdekében is, hogy legalább itt ne maradjanak ki a leginkább érintettek, a kutatók és civil szervezetek képviselői mellett nem csak betegekszervezetek képviselői, de néhány beteg is szót kapott. A több esetben is megrázó, mi több, szégyenkezésre okot adó példák bemutatása helyett azonban most csak két témát említek, mely intézetünk számára is fontos lehet.

Az egyik a kannabisz és kannabinoidok orvosi felhasználása.
Az a konferencia egyéb témái esetében is jellemző élénk párbeszéd, mely a 3-5, a témával kapcsolatos, de különböző területeken kutató-dolgozó meghívottak rövid előadását követően alakult ki a hallgatóság és az előadók között, itt néha szinte túlfűtöttnek, szenvedélyesnek tűnt, holott valódi "vita" nem bontakozott ki. A hozzászólók mindegyike, köztük is kiemelten egy szlovén civil szervezeti képviselője és egy osztrák gyakorló orvos, láthatóan alaposan felkészültek, szinte kis előadást tartottak. Mindketten amellett érveltek, hogy a döntéshozók jól fontolják meg, kik számára, hogyan és milyen kannabisz származék használatát engedélyezik.
Abban ugyanis mindenki egyetértett, hogy a kannabisz és kannabinoid termékek inkább azért kerülhettek be a modern gyógyászat eszköztárába például epilepsziás, neurodegeneratív és pszichotikus rendellenességek kezelésének alternatív módjaiként, mert hatalmas profitot jelentenek a gyógyszergyártó cégeknek, és nem azért, mert az eddig elvégzett kutatások meggyőzően bizonyították gyógyító hatásukat.
Az sem volt vita tárgya, hogy a legtöbb pszichoaktív hatású kannnabisz származék – és igen sokféle kapható már belőlük! – leginkább csak a tünetek csillapítására alkalmas.

Mi lehetne akkor megoldás, hiszen az EU tagállamai egymástól gyakran jelentősen eltérő orvosi és rekreációs kannabiszpolitikát alkalmaznak?
Először is tudományos alapossággal kell megvizsgálni az orvosi kannabisz és a kannabinoidok fokozott/rendszeres használatával elért jótékony hatás és a kockázatok, mellékhatások, szabályozási kihívások okozta problémák arányát, majd az így kapott megbízható eredmények tükrében egy egységes európai politikát kell kialakítani!
Mert az, hogy a kannabisz ill. számos hatóanyaga előbb – utóbb bekerül a szélesebb körű orvosi gyakorlatba, elkerülhetetlennek látszik.
És mit is szólhat bárki, mikor - mint ahogy Bad Gasteinben is történt - egy MS /multiple sclerosis/ beteg, akit jelenleg meggyógyítani nem tudunk, azt kérdezi, ha ő jobban érzi magát tőle, és engedéllyel akarja használni, miért ne tehetné . . .

A másik téma is szenvedélybetegséghez kapcsolódik, nevezetesen a dohányzáshoz.

A dohányzás okozta társadalmi és a környezeti károkat sokan jelentősen alábecsülik, bár az köztudott, hogy az alkohol után a dohányzás a második legveszélyesebb, halálos áldozatokat követelő legális élvezeti szer. A környezeti károkra azonban kevesen gondolnak, pedig a környezetvédelemhez és a klímaváltozás elleni küzdelem sikeréhez bizony arra is szükség lenne, hogy a dohányosok száma rohamosan csökkenjen. Az évtizednél is hosszabb reklámozási tilalmak bevezetése sem gátolta meg azonban azt, hogy a fejlődő világban még mindig növekszik a dohányosok száma, több nagy népességű országban /pl. Oroszország/ nincs jelentős csökkenés, az e-cigaterra /VAPE/ bevezetése pedig, elsősorban a fiatalok között, még Nyugat-Európában is inkább népszerűsítette a dohányzást, mint az arról való leszokást segítette volna elő.

Ugyan hányan gondolnak a hagyományos cigarettát szívók közül arra, hogy egyetlen csatornába hajított cigarettacsikk is száz liternyi vizet tesz tönkre, és tovább szennyezi a talajt? A kérdést nem én tettem fel, hanem Vytenis Andriukaitis, aki lemondóan azt is hozzátette, hogy meghirdettek és sikeresen meg is tartottak már a világon sokféle napot, még autómentes napot is be lehet helyenként-időszakonként vezetni, de olyat, hogy csak egyetlen napig is, de senki ne dohányozzon, olyat nem.

Ez annál is szomorúbb, mert valószínűleg ez a mi intézetünkben sem lenne másképp.

Köszönet
Kittel Ágnes köszöni az EHFG szervezőinek és az EUSJA-nak (személyesen Viola Egikovának) támogatását, valamint a European Health Forum Gastein 2019 – Press office munkatársainak munkáját és tanácsait.