Csapó István /1928-2018/

2018. március 12.

Csapó Istvánnak már a nevét is csak kevesen ismerik a KOKI-ban, hiszen sok munkatársunk még meg sem született akkor, mikor ő hivatalosan nyugdíjas lett. Akik viszont ismerték, akik még 2015 karácsonyi ünnepségén is örömmel találkoztak vele, azok emlékében úgy él tovább, mint a KOKI egyik kivételes munkatársa, akinek munkájáért, segítségéért sokan ma is hálásak – köztük én is – és a vele kapcsolatos jó hangulatú történetek reméljük még sokáig nem mennek feledésbe.
Csapó Pistának nevezték, akik a KOKI első generációjához tartoztak, akik közül hozzá hasonlóan többen is, már akkor a KOKI munkatársai voltak, mikor az intézet épülete még csak tervekben létezett. Akik később kerültek az intézetbe, leginkább Csapó Úrnak szólították, s ebben a munkája iránti elismerés és tisztelet is kifejeződött. Csapó Úr mindent tudott, amit a fotóról akkor tudni lehetett – sőt, ahogy mondani szokták, annál is többet. Élvezte a kihívásokat, és egy megoldott feladat mindig egy újabb megoldására sarkallta. Hol voltak akkor még a számítógépek? Ő szürkeségi skála szerint kiszínezte az elektronmikroszkópos képeket, s mikor az anyagbeszerzés még sokkal több időt vett igénybe és nem csak pénzhiány okozhatott gondot, elektronmikroszkópos rácsokat gyártott, gyantablokkoknak kiöntőformát, és még ki tudja mi mindent talált ki, amivel jelentősen megkönnyítette a kutatók munkáját. Megérdemelte elismerésüket és sokak szeretetét. Ma már nem kell kéziratokat több példányban kinyomtatva beküldeni a szerkesztőségekbe, papírképeket is digitális felvételekről nyomtatunk ki, ha épp szükség van rá, s alig páran emlékeznek arra, milyen sok időt kellett eltölteni a felvételek kartonlapokra ragasztgatásával. Biztos nem csak engem tanított meg arra, hogy lehet ezt a nemszeretem munkát is jól és gyorsabban megcsinálni.
Ha azt mondom, művésze volt a fotózásnak, nem mondok valótlant, hiszen a Magyar Fotóművészek Szövetségének is tagja volt, képei kiállításokon szerepeltek, munkája színvonalát magas állami kitüntetés is elismerte. /2004, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje/
Az, hogy a KOKI munkatársa lett, Szabó Dezső professzor úr, Tanár Úr ajánlásának köszönhető, aki az ötvenes években még a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében dolgozott, és Csapó Urat jól ismerte barátként is, munkatársként is. Az ő ajánlása pedig garanciát jelentett a kiváló munkára. Ő mesélte, hogy 1964-ben a költözködés során „Csapó Pista tálcán, kézben hozta át fotós eszközeit a szemközti intézetből, nem bízta másra.”
Több mint 50 év távolából ez az apró mozzanat pillanatfelvételként állítja most elénk Csapó Istvánt, aki most végleg elment a KOKI-ból.