Halász Béla 1927-2019

2019. március 14.

A magyar idegtudomány egyik legsikeresebb korszakának építő részese, a pécsi Szentágothai-iskola első tanítványainak egyike 2019. március 7-én elment.
Halász Béla hamar, már a hatvanas években világhírű lett. Ebben egyaránt szerepe volt az endokrin rendszer idegi kapcsolatait feltárni segítő, általa megalkotott eszköznek, a Halász-késnek, és több, a mai napig idézett munkájának. Szentágothai János hívására jött Pécsről Pestre, és 1971-től negyedszázadon át volt a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Anatómiai Intézetének igazgatója. Mesteréhez hasonlóan ő is világhírű iskolát teremtett, ő a neuroendokrinológia területén.
Akadémikus volt, magas akadémiai és állami kitüntetések birtokosa, 1990-1996 között az MTA alelnöke is – és nagyon szerény ember.

Eredményeiről és kitüntetéseiről az MTA honlapján, professzori tevékenységéről a Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézetének internetes oldalán megjelent, Szél Ágoston által írt méltató és búcsúzó szavakból értesülhet az, aki személyesen nem ismerte. Megemlékezésében Szél Ágoston fontosnak tartotta megemlíteni, hogy “Halász Béla zseniális előadó és szigorú, de emberséges vizsgáztató volt.”
Egy rövid mondatban két nagy elismerés. Mindkettő igaz. Kevesen képesek a legbonyolultabb anatómiai kapcsolatkról is oly világos és érthető módon beszélni, mint ő tudott. Igaz, ehhez nem csak kivételes tudása, de kivételes térlátási képessége is kellett. Előadásai is tükrözték személyisége jellemző jegyét, szerénységét. Mindig a tárgyra koncentrált, sikernek azt tartotta, ha megértették, amiről beszélt.

Már nem volt intézetvezető, de még hosszú éveken át tevékenykedett a hazai és nemzetközi tudományos életben. Örült a KOKI fejlődésének, tudományos sikereinek, így szívesen fogadta Freund Tamás felkérését, hogy ő avassa az intézet megújult előcsarnokában elhelyezett Cajal és Szentágothai szobrokat. Számos alkalommal tisztelt meg bennünket azzal, hogy elvállalta PhD védések elnöki tisztjét.
Talán tíz éve is már, hogy nem látni kora reggelente magas, kissé hajlott alakját a metró felől az Anatómiai Intézet felé menni.
Szentágothai János pécsi “aranycsapatának” egyik utolsó tagjától is búcsúznunk kell.