Idejöttünk - visszajöttünk

2018. június 14.

Bizonyára többünkkel előfordult már, hogy zenehallgatás közben önkéntelenül is elmosolyodtunk, mikor egy számunkra ismerős, a műben többször is felhangzó motívumszólalt meg. Az ismétlés hatását minden zeneszerző jól ismeri és tudatosan alkalmazza, ugyanis az egyre ismerősebb téma nem csak azt segíti, hogy később felismerjük majd a darabot, de magát a megismerés folyamatát is. Egy hosszabb, különösen pedig egy ismeretlen zenemű hallgatása közben el lehet fáradni, a benne felhangzó ismert, megkedvelt részek felhangzásakor azonban megörülünk - dopamin szabadul fel - és felfrissülve szentelhetjük figyelmünket a teljes mű megismerésének. A dopamin emlegetése intézetünkben rendjén is van, de mi köze a zenei ismétlésnek és az általa kiváltott mosolynak munkatársaink bemutatásához? Nagyon is sok! Akiket ismerünk és kedvelünk, egészen másképp köszöntjük mint az ismeretleneket. Ahhoz pedig, hogy megismerhessünk valakit, jól jön egy kis bemutatkozás. Bemutatkozni azonban nem is olyan egyszerű, nem is minden új munkatársunk vállalkozott rá. Épp ezért azok, akik megtették, már csak ezért is megérdemelik tőlünk a barátságos üdvözlést.

Néhány hete Varga Edina, aki Fekete Csaba csoportjában dolgozik, arról tájékoztatott, hogy január óta "egy nagyon kedves munkatárs" erősíti csapatukat, aki az eltelt idő alatt szépen beilleszkedett. Kovács Balázs nap mint nap Újlengyelből, az agglomerációból jár be az intézetbe, amit bizonyára nem sokan irigyelnek tőle, de saját elmondása szerint ez számára nem jelent akadályt. Úgy gondolja, hogy az utazás fáradalmait itt megannyi pozitívum ellensúlyozza.

- Honnan kerültél a KOKI-ba?

- Szegedről érkeztem. Itt végeztem az egyetemet az SZTE TTIK biológus szakán. Szintén itt kezdtem PhD tanulmányaimat is, de tudományos érdeklődésem miatt végül úgy döntöttem, inkább ebben az intézetben folytatom, mert úgy gondoltam, itt jobbak a lehetőségek, több tapasztalatot nyerhetek.

- Mi az a téma, ami ideirányított?

- Kíváncsiságomból adódóan szeretek új területeket megismerni. Még növényi szervezetek működését is tanulmányoztam, de miután bepillantást nyerhettem az agykéreg működésébe, érdeklődésem az agy jobb megismerése felé fordult, ez pedig egyenesen vezetett ahhoz, hogy a neurobiológia/neuroendokrinológia legyen az új irányvonal. Most képalkotási és elektorfiziológiai módszereket tanulok, mert fő célom a hypothalamus diverz neuronjainak jobb megismerése, és ezen a területen bőven van még feltárnivaló! Ez most az elsődleges számomra, de emellett érdekel a fizika és az űrkutatás is.

- És mi van a PhD tanulmányaiddal?

- Jelenleg doktorim befejezésén dolgozom, és remélem, hogy a fokozat megszerzése után is maradhatok a KOKI-ban, ahol még annyi fejlődési lehetőséget látok! Nem csak hogy jól érzem itt magam, de bízom benne, hogy ez az érzés idővel csak jobb lesz.

- Ez azt jelenti, hogy elégedett vagy itteni helyzeteddel?

- Igen. Elégedett vagyok, mivel a sok új feladat mellett sok új lehetőségem is van. Elkezdtem új technikákat tanulni, és ezek elsajátításához környezetemben mindenki támogatását megkapom. Jó társaságba kerültem, ahol fontos a kölcsönösség és a csapatmunka.

Az utóbbi félévben hivatalosan is a KOKI állományába került és a bemutatkozást vállaló munkatársaink közül hárman nem is igazán újak. Hadd tudjuk meg, miért jöttek vissza intézetünkbe!

Szabó Anett csak azok számára ismertelen, akik csak a legutóbbi években óta munkatársaink. Aki már előzőleg is ismerte, tudja, hogy ez a csöndes és szerény lány a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett előbb matematikus /2010/, majd 2014-ben egészségügyi mérnök diplomát, kutatói érdeklődésének középpontjában pedig az ioncsatornák működése áll.

- Azok kedvéért, akik csak mostanában ismernek meg, áruld el kérlek, kivel dolgoztál és milyen tapasztalatokat szereztél?

- Az egyetemi évek alatt szerencsém volt betekintést nyerni néhány hazai és külföldi labor munkájába is, és hamar világossá vált számomra, hogy olyan kutatócsoportban szeretnék dolgozni, ahol kísérletes és modellezési munka is folyik. Itthon nem volt könnyű ilyen helyet találni. A KOKI-val 2011-ben kerültem először kapcsolatba, amikor Mike Árpád témavezetésével elkezdtem doktori tanulmányaimat a Semmelweis Egyetem Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolájában. A téma az ioncsatornák kapuzási mechanizmusának, illetve a folyamat farmakológiájának vizsgálata volt. Árpád csoportja 2014-ben a NAP B pályázat egyik nyerteseként önálló lett, és az ELTE-n folytatta működését, PhD tanulmányaimat az itt töltött évek alatt fejeztem be. Értekezésem nyilvános vitájára azonban a KOKI-ban került sor, 2016 októberében. /A disszertáció címe: “Az affinitás és akcesszibilitás szerepe az ioncsatornákon ható gyógyszerek hatásmechanizmusában” volt./

- És ezután ismét helyet kellett keresned, mint kezdő posztdoktor kutató!

- Így van. Olyan helyet kerestem, ahol szélesíteni tudom látókörömet mind elméleti, mind módszertani szempontból. És hol máshol találtam volna ezt meg, mint újra itt, a KOKI-ban! Idén február végén csatlakoztam Nusser Zoltán csoportjához, ahol továbbra is modellezéssel foglalkozom, de már egy új, nagyon izgalmas területen!

Szocsics Péter szintén visszatérő. Csak három éve, 2015-ben szerezte meg általános orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen. A KOKI-val való kapcsolata 2013-ban kezdődött, és egyik, a KOKI-ban TDK munkát végző évfolyamtársa által kirakott hír indította el. A hír arról szólt, hogy kutató diákot keresnek a szkizofrénia emberi mintán történő idegszövettani vizsgálatához. Péter jelentkezett a felhívásra, és így szinte a kezdetektől részt vehetett a Maglóczky Zsófi által vezetett projektben.

– Mi volt a Te kutatási témád?

- Fő témám a motoros rendszer változásainak vizsgálata volt a betegségben érintett alanyoknál. Az eredményeket több egyetemi TDK konferencián is bemutattam, megjelentünk vele az IBRO és a MITT konferenciákon, s ebből írtam szakdolgozatomat is. És bár a gyógyítás-, illetve a páciensekkel szerezhető gyakorlati tapasztalatok megszerzésnek lehetősége miatt végzés után a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán kezdtem el rezidensként dolgozni, ebben az időszakban sem szakítottam meg a kapcsolatot a KOKI-val. Ezért nem is volt kérdés, hogy a doktori fokozat megszerzéséhez is ide térek majd vissza. Ez az idő most, 2018-ban jött el.

- És most mi az általad vizsgált kérdés?

- Végül is az, ami azt hiszem már gyerekkoromtól foglalkoztatott: megtudni, mi az, ami befolyásolja viselkedésünket, döntéseinket. És bámulatos, hogy ezt a működést le lehet fordítani sejtcsoportok kapcsolatainak és kölcsönhatásainak nyelvére, és még inkább az, hogy egy ilyen finoman koordinált, számtalan tényezőből összeálló rendszer nem romlik el sokkal több alkalommal, mint amennyiszer ez az epidemiológiai adatok alapján megtörténik. Ennek a megértéséhez szerintem az idegrendszeri patológiai változások felismerésén keresztül vezet az út. Maglóczky Zsófia csoportjában ezt a tudást akarjuk bővíteni az epilepszia és a szkizofrénia esetében. Ez a labor egyike azon kevés helynek a világon, ahol ezekre a kérdésekre post mortem emberi agyszövet vizsgálatával keresnek választ, pedig a különböző kísérletes modellek „gold standardja” végül is az, hogy ellenőrizzük, az állatmodellekben észlelt különbségek az emberi idegrendszer tekintetében is relevanciával bírnak-e.

- Visszajöveteled közvetlen célja tehát a PhD fokozat megszerzése!

- Igen, elsősorban a doktori fokozat, de azzal az egyedülálló lehetőséggel együtt, hogy mindeközben szerteágazó tudásra is szert tehetek az idegrendszerről, illetve magam is bővíthetem ezt az ismeretanyagot. És nagyon szimpatikus számomra laborunk azon törekvése, hogy annak ellenére, most az idegtudományi kutatások fókusza az állatkísérletes modellek vizsgálatán van, mi hangsúlyozzuk az emberi szövettel való munka fontosságát.

- Milyen itt dolgozni a kórházi munka után?

- Én nagyon szerettem előző munkahelyemet is, érzelmileg nem is volt könnyű az elválás. Azonban nagyon nehezen összehasonlíthatóak azok az érzések és élmények, melyek a mindennapi, betegekkel történő munkában, illetve egy elméleti kutatóintézet laborjában érik az embert. Mindkettő érdekes, és kihívásokkal teli, de nagyon másképp. Amit itt jobbnak érzek, az az átgondolás, elmélyülés lehetősége a munkában, illetve, hogy egy adott tudományos kérdés megválaszolásának során olyan útra térhetünk, ahol korábban még nem jártak előttünk, és hogy nagyobb területe van az új elképzeléseknek és terveknek.

Miczán Vivient főképp azok ismerhetik jobban saját csoportjának tagjain kívül, akik otthonosak a Nikon Központban. Hallgatóként is sok időt bent töltött az intézetben, összefuthattunk vele kora reggel, de késő este is.

- Hogy kezdődött kapcsolatod a KOKI-val?

- A Pázmány Péter Katolikus Egyetem molekuláris bionika alapszakán, majd a Semmelweis Egyetemmel közösen indított orvosi biotechnológus mesterszakán végeztem. A mesterszak első félévében kerültem Katona István csoportjába TDK hallgatóként, miután egy kedves barátom hallotta Istvánt előadni valahol, és felhívta rá a figyelmem, hogy szerinte érdekelhet a téma. Érdekelt, úgyhogy jelentkeztem. Az első időkben főleg a STORM-mal (sztochasztikus optikai rekonstrukciós mikroszkópia) kapcsolatos analíziseszközök fejlesztésébe kapcsolódtam be, majd sokat tanultam a csoport tagjaitól a többi módszerről is.

- Miért választottad ezt a kutatási területet?

- Engem már általános iskolás koromtól a természettudomány többféle területe érdekelt, ezért is választottam a bionikát a középiskola után. Most is azt találom a kutatás legizgalmasabbnak részének, amikor integrálni lehet és szükséges is többféle területet, például az idegtudományt az informatikai, matematikai eszközökkel. A csoportunk is nagyon sokszínű, kiegészítjük egymás tudását, és sokat tudunk segíteni egymásnak szakmailag és emberileg is, ez sokszor inspiráló közeget teremt.

- Mi az, amit itt kiemelnél abból, amit Katona István csoportjában végzel, és van-e távolabbi terved?

- Sokféle érdekes projekttel foglalkozunk egyszerre, változatos módszereket használva a kérdések megválaszolására, így sosem unatkozunk, de ami iránt én különösen is elhivatottságot érzek, az a fiatalabbakkal való foglalkozás. Szeretem a fiatalokkal való munkát, és jó látnom fejlődésüket. Nincsenek még pontos terveim a jövőre vonatkozólag, de szeretném, ha a mentorkodás, a tanítás, elemei lehetnének szakmai életemnek.