Nyílt nap a KOKI-ban

2017. december 7. Kittel Ágnes

Intézetünk számára a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat egyik legfontosabb eseménye a KOKI Nyílt Nap, amikor előadótermünkben középiskolások foglalják el a székeket, teszik fel az előadóknak a kérdéseket, a kora délutáni órákban pedig diákcsapatok látogatnak egyik laboratóriumból a másikba, míg aztán úgy négy óra tájban lassan minden visszazökken a megszokott kerékvágásba.

Ebben az évben Kiskunfélegyházáról, Veszprémből és három budapesti gimnáziumból érkeztek vendégeink. Az alábbi összeállítás alapja néhány diák beszámolója a nap élményeiről, tapasztalatairól.

Pálya Hanna és Szrenkó Blanka (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) olyan részletességgel számolnak be mindenről, mint akik nem csak akkor figyeltek, de alaposan fel is készültek a feladatra! „Maglóczky Zsófia prezentációja révén a középiskolai tananyagon túlmutató, mélyebb betekintést nyerhettünk az idegszövet sejtjeinek morfológiájába és működésbéli sajátosságaikba. Ok-okozati összefüggés tárult elénk a serkentő és gátló szinapszisok aránya és az epilepszia kórtana között, valamint érdekességeket tudhattunk meg a demenciáról - Alzheimer-kórról -, és a kannabisz potenciális orvosi felhasználásáról, ennek kockázatairól.” Dénes Ádám előadása különösen a mikrogliasejtek „elképesztő precízségével és munkabírásával ” fogta meg őket, a témával kapcsolatban még a laborlátogatás alatt is voltak kérdéseik. Mikics Éva kóros agressziót bemutató előadásából - igen helyesen! - kiemelték „a szociális nevelés hiányának a felnőttkori viselkedésre tett hatását”, és azt is megjegyezték, hogy az előadó „A probléma megoldására a kombinált fluoxetin-pszichoterápia kezelést vallotta a legígéretesebbnek”.

A délutáni programok (laborlátogatások, a PhD hallgatókkal való beszélgetések) közül valószínű az elektronmikroszkóp bemutatása lehetett a legnagyobb élmény, és meg is értem, hogy Nyiri Gábor szakavatott magyarázata mellett, a sejtalkotók képét látva, öreg elektronmikroszkópunkat fantasztikusabbnak találták, mint a Nikon központ legmodernebb konfokális mikroszkópjait. A beszámoló utolsó mondatai udvariasak és hálásak is. „Egy rendkívül érdekes napot volt lehetőségünk eltölteni a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Sok újat tanultunk mind a központi idegrendszer, mind a kutatói életpálya folyamatairól, ami többünknek bizonyosságot adott ennek az útnak izgalmáról és járhatóságáról”.

Eperjesi Levente (Budapesti Piarista Gimnázium 2018/b) beszámolója itt-ott szinte a Tanár úr kérem valamelyik diákjának fogalmazására emlékeztet komolynak tűnő, de bizonyára nem teljesen komolyan veendő megjegyzéseivel. Jókat mulattam az olyan részleteken, mint “én személy szerint azt sem tudtam, hogy a tudás megoszlása szerint lesz-e eltérés, és ha igen, ezt hogyan kezelik majd az előadók” vagy “ nagyon meglepődtem, mert az előadók szinte kollégaként kezeltek minket az előadások alatt. Persze voltak olyan témák, amikben sejtették, hogy nem vagyunk elmélyedve, de ettől függetlenül az előadások ténylegesen a kutatásokról, azok nehézségeiről, folyamatáról szólhattak.” A kóros agresszióról szóló, őt leginkább érdeklő téma esetében viszont teljes komolysággal jegyzi meg, hogy “Nagyon érdekes volt az agykutatás ezen ágába kicsit beletekinteni, ami láthatóan már nem csak a biológiával, hanem pszichológiával és pszichiátriával is komolyabban összefügg”. Számunkra, akik tudatában vagyunk annak, micsoda érték a Nikon Központ remek új mikroszkópjaival, egy pillanatra talán furcsának is tűnhet, hogy őt is a régi elektronmikroszkóp, és nem “az országban egyedülálló mikroszkópok” töltötték el csodálattal, záró gondolatainak azonban őszintén örülhetünk: “nagyon hasznos program volt ismeretszerzés szempontjából is és általánosan abban is, hogy mit csinál egy kutató, egy agykutató orvos. Nagyon hálás vagyok, hogy eljuthattam ide”.

A cikkben látható képeket Kocsis Géza tanár úrnak köszönhetjük, aki a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumból kísérte hozzánk diákjait, akik közül hárman is küldtek íróik különböző személyiségét híven tükröző rövid beszámolót. Csabai Vivien 12.a többek közt azt írta: “a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben tett tanulmányi kirándulás számomra nagyon érdekes, de…… minden előadással együtt eléggé fárasztó volt, hiszen iszonyatos mennyiségű információ hangzott el, viszont mindenképpen megéri ellátogatni ebbe a Kutatóintézetbe azoknak, akiknek van rá lehetőségük. Az én esetemben néhány olyan téma is felkeltette érdeklődésemet, mely eddig nem igazán foglalkoztatott. Mindenképpen szuper lehetőség, nem érdemes kihagyni.

Szabó Dominik a 12.s osztályból szinte csak szuperlatívuszokat használt – Móra talán megbocsát, hogy nem a latin szó magyar megfelelőjét használtam – élményei leírásához. “Mi voltunk az elsők. Ahogy beléptünk a hétköznapi szürke utcáról az épületbe, éreztük, hogy egy más légkör fogadott bennünket. Összesen 4 fantasztikus előadást hallgattunk meg, amit csak egy szünet szakított meg. . . betekintést nyerhettünk a kutatók mindennapjaiba, akik még pluszba számos lenyűgöző kisebb előadást tartottak, és testközelből mutattak meg mindent. Köztük volt például Dr. Nyíri Gábor, aki nemrég kapta meg a Főtitkári Kutatói Elismerést, ő mutatta meg, hogy az elektronmikroszkóppal milyen csodás betekintést nyerhetünk az agy bonyolult szövetébe. . . . úgy gondolom mindannyiunk számára egy új cél jelent meg, hogy egyszer talán mi is részesei lehessünk egy ilyen páratlan közösségnek.
Harmadikként idézem Tarjányi Dorottya 12/M beszámolójának néhány kis részletét, külön megköszönve neki, hogy az előadások és laborlátogatások érdekességei mellett valami másra is fogékony volt, és érdemesnek tartotta ezt meg is írni: “Elsőként Dr. Szabó Dezső agykutató Professzor köszöntötte az érkező iskolákat. Hatalmas megtiszteltetésnek tartottam, hogy egy ilyen bölcs emberrel találkozhattam, aki munkája során számtalan tapasztalatot és tudást sajátított el.” Szívesen elhiszem neki, hogy őszinték udvarias záró sorai is: “Összegezve fantasztikus élmény volt bepillantást nyerni az agykutatók mindennapjaiba. Megtisztelő volt azon kevesek közé tartozni, akiknek lehetőségük volt eljutni az intézetbe. Biztos vagyok benne, hogy a kutatók inspiráló előadása minden diákot magával ragadott.”

UTÓIRAT: Köszönet a program megvalósításában résztvevő minden előadónak, laborvezetőnek és csoporttagnak, a szükséges szervezésért-rendezésért-számítógépes háttér biztosításáért Benkó Gabriellának, Nemes Évának és segítőinek, Bucsánszki Miklósnak és Szabó Dezső professzor emeritusnak, azaz Dezső Bácsinak. Ő az, aki évek óta ennek az eseménynek főszervezője, az előadók kiválasztója – a diákokat kísérő tanárok számára pedig a rendezvény egyszemélyes megtestesítője. Akár vidékről, akár Budapestről érkeztek, azonnal róla kérdeztek, mikor csatlakozott hozzájuk, úgy néztek rá, mint egy szeretetett családtagra, akire büszkék. A büszkeségre azonban elsősorban nekünk van jogunk – és reméljük, még további lehetőségünk is. Ki tud még egy intézetet, nem csak itthon, de világszerte, mely egyik legismertebb és a jövő szempontjából is igen fontos intézeti programját olyasvalakire bízhatja, aki az intézetnek megalapításától kezdve munkatársa, és 90. születésnapját is már több mint két éve ünnepelte?


KOKI NYILT NAP a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében

időpont: 2017. november 21.

ELŐADÁSOK:

Oberfrank Ferenc: Agykutatás: életpálya, közjó, közérdek
Maglóczky Zsófia: Agyi elváltozások neurológiai betegségek hátterében
Dénes Ádám: Gyulladásos folyamatok és idegrendszeri betegségek: mit tehetnek az öregedő társadalmak?
Mikics Éva: Gyógyítható-e a kóros agresszió?

MEGHÍVOTT ISKOLÁK és a csoportokkal érkező tanárok:

Móra Ferenc Gimnázium, Kiskunfélegyháza - Kocsis Géza
Lovassy László Gimnázium, Veszprém - Szalainé Tóth Tünde
Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium - Nagy Péter
Piarista Gimnázium, Budapest - Székely Zoltán
Városmajori Gimnázium, Budapest - Dr. Jánossyné Dr. Solt Anna