PhD hallgatók a KOKI-ban
Egy nagyon tehetséges fiú a Haller csoportból: Bíró László

Két lány után ideje, hogy egy PhD hallgató fiúnak is lehetősége legyen a bemutatkozásra, természetesen egy újabb csoportból. Bemutatjuk Biró Lászlót

2017. február 24. Kittel Ágnes

A választás most nem közvélemény kutatás eredménye, hanem a véletlené, ha hisz valaki a véletlenben. Mert ha el is fogadjuk, hogy beszélgetés közben egy név véletlenül kerül szóba, azt már semmiképp nem lehet a véletlen kategóriájába sorolni, ha a név után azonnal hozzáteszik, micsoda tehetség az illető, és a véletlen, mint olyan teljes mértékben kizárható, ha ezek után egy közvetlen munkatárs véleményét szándékosan tudakolva gondolkodás nélkül azt a választ kapjuk, tehetséges, majd igen rövid gondolkodás után: nagyon tehetséges.

Ő Biró László, a Haller- csoportból, aki már 2010 óta köztünk dolgozik, de azt hiszem, nem csak számomra kellett bemutatkoznia. Lássuk hát, ő mit tart fontosnak elmondani magáról!

- 2014-ben végeztem okleveles biológusként az ELTE-n, de TDK hallgatóként már 2010 óta dolgozok a KOKI-ban. Másodéves koromban már biztos voltam abban, hogy az idegrendszer megismerésével fogok foglalkozni a jövőben. Ennek megfelelően sokkal több időt szenteltem ezen tanulmányaimnak. Ugyanakkor mindig is érdekelt az élőlények magatartása, különösen a szociális magatartás hátterében álló mechanizmusok. Mivel a KOKI Magatartásélettan és Stressz Kutatócsoportjában pont e két témát ötvözték, így elég egyértelmű volt a döntés. Kezdetben Tulgodi Áronnal és Tóth Mátéval dolgoztam együtt, és az abnormális agresszió idegrendszeri hátterét feltáró kutatásokba kapcsolódtam be. Ez a kutatási irány hosszú múltra tekint vissza a csoportunkban, én is ezen dolgoztam a legtöbbet, így a Ph.D. disszertációmat is ebből a témából írom. Ugyanakkor az évek során számos más projektbe is bekapcsolódtam, és a csoportunkban futó projektjek többségében aktívan részt veszek.

- Kialakult-e valamiféle igazi közösség csoportotokban, mennyire ismered a KOKI-ban dolgozó fiatalokat és milyen a viszonyod általában az itt dolgozókkal? Úgy érzed, számíthattok egymás segítségére vagy inkább valamiféle ellenfelet láttok a másikban? Mit gondolsz, mennyire határolja be valaki lehetőségeit, milyen csoportban kezd?

- Számomra mindig is meghatározó szerepel bírt az a közösség, ami körülvett. Igen szerencsés vagyok, ugyanis már TDK hallgatóként nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt, akiktől rengeteg segítséget és odafigyelést kaptam. Így a Haller csoport sokkal több számomra, mint egy szimpla munkaközösség, inkább olyan, mint egy második család. Bár az intézeti szintű közösségről már kevésbé tudok nyilatkozni, mert viszonylag kevés kapcsolatom van más munkacsoportokkal, de az nyilvánvaló, hogy emberek roppant segítőkészek, mind a fiatal, mind az idősebb generáció.
És bár meghatározza a tudományos szemléletet, érdeklődési kört, jelentősen behatárolja a lehetőségeket, és komoly hatással van a későbbi karrier lehetőségeire annak, ki milyen csoportban kezd, nem hinném, hogy az intézeten belül a fiatok ellenfelekként tekintenének egymásra. Nekem csak pozitív tapasztalataim vannak, mert akárhányszor segítséget kértem fiatal kollégáimtól, mindannyiszor számíthattam rájuk.

- Mit érzel legelőnyösebb tulajdonságodnak, mint kutató, és mit szeretnál elérni?

- Kitartó vagyok, és nagyon szeretem a munkámat. Örülnék, ha arra az időre, mikor abbahagyom a munkát, már mélyreható (sejt és hálózat specifikus) tudással rendelkeznénk a szociális magatartást kivitelező és moduláló főbb játékosokról. A technikai fejlődés jelenlegi ütemét alapul véve ezt megvalósíthatónak is érzem.