Sikeres részvétel a San Diegoban rendezett konferencián

2018. november 22.

Egy olyan óriási konferencián, mint ami a Society for Neuroscience éves találkozója, ahol idén a résztvevők 73 országból érkeztek és a regisztráltak száma a 28 ezret is meghaladta, igazán könnyű sokféle emberrel találkozni. Még az is előfordulhat, hogy valaki hosszú idő után saját munkatársával is ott fut össze. Természetesen új ismerősöket is szép számmal lehet szerezni, hiszen a közös érdeklődési terület azonnal alapot ad egy kis beszélgetésre is.

Az SfN egyik sajtókonferenciája után például az NIH Biomedical Imaging and Bioengineering intézetének vezető kommunikációs munkatársa nem csak azt kérdezte, honnan jöttem, de azt is, vannak-e még rajtam kívül is az intézetből. Igen büszkén neveztem meg a KOKI-t, és feleltem, hogy bár igazán nem vagyunk nagy létszámú intézet, de vagy húsz poszterrel-előadásal jöttünk, és munkatársaink igen sikeres spin-off cége is kiállít itt /Femtonics/.

Miközben meglepődve hümmögött és elismerően bólogatott, magamban azt számolgattam, vajon hány poszterrel mondhattam többet. De hamar megnyugodtam, hogy az a 20 a posztereknél látott érdeklődés alapján teljesen elfogadható becslésnek mondható. Az élénk érdeklődést igyekeztem képekkel is megörökíteni, és eközben tapasztaltam, hogy legfiatalabb munkatársaink mindenféle látható izgalom nélkül, önálló kutatókhoz illő módon mutatják be munkájukat, válaszolnak a sokféle kérdésre. A PhD hallgatók mellett Glavinics Judit személyében egy TDK hallgatóval is találkoztam. Azt, hogy TDK hallgató, én tudtam, de annak a látható profizmusnak alapján, ahogy munkáját bemutatta, magyarázta az érdeklődőknek, rutinos konferenciarésztvevőnek is tarthatta mindenki.
- Milyen érzés volt egy ekkora konferencián részt venni?

- Egy életre szóló élmény volt az SfN, már csak azért is, mert ez volt az első külföldi konferenciám!

- Hogy tudtad kezelni a tömeget? Nem vesztél-e el a lehetőségek tengerében?

- Rengetegen voltunk a konferencián! Nagyon jó volt látni, hogy mennyien foglalkoznak neurobiológiával szerte a világban, és hogy milyen sok érdekes kérdést kutatnak. Mivel egyszerre voltak előadások és a poszter szekciók is, ezért eléggé meg kellett tervezni, hogy mikor mit csinálok. A konferencia elején az is meglepő volt, hogy mekkora maga a központ, és hogy arra is időt kell szánni, hogy átérjek egy előadásról a poszterekhez. A tervezésben nagyon nagy segítség volt az SfN mobil applikációja, amiben előre ki tudtam választani, hogy mely poszterek és előadások érdekelnek, ráadásul az app szekcióra lebontva, elhelyezkedési sorrendben mutatta a posztereket, így lehetett haladni, és kevesebb idő ment el a sétálással. Az is nagyon jó volt, hogy sok kutatót láttam előadni, akiknek a nevét eddig csak cikkekből ismertem, és most már tudom a nevet egy előadáshoz, archoz kötni.

- Mit gondoltál a poszter szekcióról? Napi több ezer poszter és 4-4 óra délelőtt, délután.

- A konferencia előtt azt hittem, sok a 4 óra, de aztán rájöttem, hogy igazából kevés is, hiszen nem is volt mindig időm megnézni az összes kiválasztott posztert. A többiek a laborból sokat segítettek a konferencia előtt, mert meséltek például arról is, egy szekció alatt hány poszter megnézésére van idő.
Azt is mondták, hogy a konferencia végére nagyon el fogunk fáradni a sok információ befogadásától. Ezt akkor nem teljesen hittem el, de a konferencia végére beláttam, igazuk van. Annak ellenére, hogy elfáradtunk, óriási élmény volt, és csomó új ötlettel jöttünk haza. Azt gondolom, hogy hihetetlenül motiváló néhány napot egy ekkora konferencián ilyen inspiráló légkörben eltölteni.

- Milyen érzés volt munkádat egy ekkora konferencián bemutatni?

- Fantasztikus! Nagyon örülök, hogy be tudtuk mutatni felfedezésünket, hogy a CB1-pozitív interneuronok fő kalciumkötő fehérjéi a NECAB1 és a NECAB2. Ezen az izgalmas projekten több évet dolgoztunk, és mostanra állt össze egy kerek történetté. Jó volt, nagyon motiváló, hogy sokan, főleg, akik az endokannabinoid rendszerrel vagy interneuronokkal foglalkoznak, érdekesnek találták.

- Milyen tanulságokkal szolgált munkátok bemutatása? Kaptál jó kérdéseket, ötleteket is?

- A poszter bemutatással az volt a célunk, hogy megtudjuk, a történet melyik része nyűgözi le az embereket, melyik kevésbé, mivel szemben kritikusak és hol nem teljesen érthető az üzenet, amit át szeretnénk adni. Kaptam jó kérdéseket, sok hasznos lesz majd, amikor publikáljuk a történetet.

- Mi volt az, amit az adott munkával kapcsolatos tanulságokon kívül is megjegyeztél, a jövőben is hasznosítani tudsz?

- Az egyik legnagyobb tanulság a poszter bemutatással kapcsolatban talán, hogy nagyon kevesen olvassák el a szöveget, a bevezetést vagy ami az ábrák alá van írva, ezért tényleg nagyon nagyon fontos, hogy magukról az ábrákról leolvasható legyen a fő üzenet. Én úgy gondolom, a poszter összerakásánál is erre törekedtünk, de azért hasznos volt látni saját szememmel is, mennyire fontos az ábrák egyszerűsége és érthetősége.

- Akkor számodra mindenképpen megérte elmenni erre a konferenciára!

- Igen. Összeségében úgy érzem, sokat fejlődtem a poszter bemutatásával, és hogy a történet publikálásának szempontjából munkatársaim számára is hasznosak a visszajelzések.