Szabályok és engedélyek a kísérlettervezésben

2019. március 25.

Az idegtudományi kutatások igen sok területe még sokáig nem nélkülözheti az állatkísérleteket, és egyre több kutató alkalmaz genetikai módosításokat, használ fel pszichoaktív vegyületeket és humán eredetű anyagot is. A kísérletekre vonatkozó szabályok változnak, és egyértelműen szigorodnak. Intézetünkben erről Dr. Madarász Emília, az intézet Kutatásetikai Bizottságának elnöke tudja a legtöbbet, amint ezt első mondata is bizonyítja:

- A helyzet sokkal bonyolultabb, mint említetted. Az MTA KOKI kutatói állatkísérleteket végeznek, műtétekből származó vagy postmortem humán szövetet vizsgálnak, kóros agyból származó minták szövetbankját működtetik /HAL/, genetikailag módosított baktériumokat, vírusokat és rágcsálókat használnak kísérleteikhez. Nekünk a szabályos működéshez az összes olyan törvényt be kell tartanunk, ami az állatok védelmével kapcsolatos, ami a humán anyag kísérletes feldolgozását illeti vagy a genetikailag módosított szervezetek létrehozásáról és kísérletekben való felhasználásáról szól. Mindehhez meg kell kapnunk azokat az engedélyeket, amelyek törvényekben rögzített módon szabályozzák a kísérleti felhasználás lehetőségeit. A magyar törvényi szabályozás összhangban van az élő anyag kísérletes felhasználásának nemzetközi szabályaival. Bármilyen nemzetközi pályázaton indulunk, bármilyen cikket nyújtunk be nemzetközi folyóiratnak, az adott kísérletekre jogosító engedélyek meglétét minden fórumon megkövetelik.
Tagjai vagyunk az Európai Idegtudományi Társaságok (Federation of European Neuroscience Societies; FENS) Szövetségének, amely önálló bizottságként működteti a FENSCARE szervezetet, a szövetség az állatetikai bizottságát.

- Mint intézet vagyunk tagja vagy valaki képvisel bennünket?

- A Magyar Idegtudományi Társaság a tag, engem a Társaság delegált.

- Vegyük sorra, hogy működésünkhez milyen engedélyekkel kell rendelkezzünk!

- Van egy végzésünk a NÉBIH-től /Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal / mely jogosulttá tesz állatkísérletek végzésére, továbbá kísérleti laborállatok behozatalára és tenyésztésére.

- Tehát nem csak a kutatónak kell kísérletei végzése előtt saját maga számára beszereznie a pályázatában leírt állatkísérlet végzéséhez az engedélyt, de külön az intézetnek is?

- Ahhoz, hogy az intézet épületében állatokat tartsunk, állatkísérleti berendezéseket működtessünk, az intézetünket erre szakmailag alkalmas helyszínként és etikailag megfelelő kutatóhelyként kellett elismertetnünk. Miután a feltételeknek megfeleltünk, az intézetet hivatalosan nyilvántartásba vették, mint állatkísérletek végzésére és mint laborállatok (egér és patkány) tenyésztésére jogosult intézményt. Ezek az engedélyek teszik lehetővé, hogy az intézet és az OGR, Budapest legnagyobb kutatási célokat szolgáló állatháza egyáltalán működjön. Külön engedélyt kellett kapnunk az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztályától a genetikailag módosított élőlények szigorúan zárt láncú, azaz nem kereskedelmi, nem mezőgazdasági, hanem kizárólag kutatási célra történő létrehozására és alkalmazására. Ez az ún. GMO engedély nem csak az állatokra, de a módosított sejtvonalakra és módosított vírusvektorokra is vonatkozik, azaz minden olyan biológiai szervezetre, amelyben mesterségesen módosított génállomány található.

- És mi a helyzet a kábítószerekkel?

- A kábítószerek, pszichoaktív anyagok beszerzéséhez, tárolásához, kísérleti felhasználáshoz el kellett készítenünk az intézet kábítószer-kezelési szabályzatát. Az OGYÉI Kábítószerügyi Főosztálya által kibocsátott engedély teszi lehetővé, hogy az intézetben kábítószernek, pszichoaktív vegyületnek minősített anyagokkal is dolgozzunk.
Az intézet állatkísérletes, genetikai módosításokat végző vagy pszichoaktív anyagokat felhasználó munkáját engedélyező határozatok csak a keretét és lehetőségét biztosítják annak, hogy a KOKI-ban ilyen kutatásokat végezzünk. Az egyes kísérletek lebonyolításához, a kísérlet-indításkor be kell szerezni az adott kutatómunkához szükséges egyedi engedélyeket.

Ezek a következők:

  • Az állatkísérletek végzésére jogosító engedélyt a NÉBIH bocsátja ki, a kutatókból, környezetvédőkből álló Állatkísérleti Tudományos Etikai Tanács (ÁTET) véleménye alapján.
  • Azoknak a kutatócsoportoknak, melyek humán szöveti mintákkal dolgoznak, külön engedélyt kell kérniük a humán minta adott célú felhasználására. A humán minták felhasználása, gyűjtése, de az intézetből, kórházból való kivitele is etikai engedélyhez kötött, amelyet az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) Tudományos és Kísérleti Etikai Bizottsága (TUKEB) adhat ki.
  • Egyedi engedélyeket kell beszerezni pszichoaktív szerek beszerzésére, tárolására, használatára vagy megsemmisítésére az OGYÉI Kábítószerügyi Főosztályától.
  • Hivatalos hatósági engedélyt ugyan nem kell az egyedi vírus-kísérletekhez beszerezni, de az Intézeti dolgozók és kutatóhelyek biztonsága érdekében, a KOKIban csakis olyan kísérletek végezhetők, amelyeket az intézeti Vírusbiztonsági Bizottság engedélyez.

Az intézet Etikai Kódexe kimondja, hogy kísérletes munkát csakis a törvény által előírt, érvényes engedélyek birtokában, az Intézetigazgató engedélyével lehet végezni.

- Kik dolgoznak veled együtt a megfelelő bizottságokban?

- Az intézetben működik az Intézeti Kutatásetikai Bizottság (ennek elnöke én vagyok), amely összefogja a MÁB (Madarász Emília, Gereben Balázs, Erdélyi Ferenc), a Vírusbiztonsági Bizottság (VBB; Sümegi Máté felügyelete alatt) és a Humán Etikai Bizottság (Maglóczky Zsófia vezetésével) munkáját. A bizottság segítséget nyújt a kutatócsoportoknak az egyedi engedélyek beszerzésében, esetenként ellenőrzi a kutatásetikai szabályok betartását, évente képzést tart az etikai szabályokról, azok esetleges változásairól, és elkészíti azokat az évi statisztikai jelentéseket, amelyek alapján az intézet hivatalos engedélyei fennmaradnak.

- Vagyis a bizottságokhoz engedélyeztetés céljából beküldött anyagokat neked át kell nézned?

- Az állatkísérleti kérelmeket én „fogadom”. Sokszor előfordul, hogy javaslatokkal kiegészítve visszaküldöm az embereknek, ami nekik is, nekem is extra munka, de meg kell tennem, ha a tervben nincs benne mindaz, amitől az ÁTET elfogadná. A víruskérelmeket azért látom, mert tagja vagyok a Vírusbiztonsági Bizottságnak. A víruskérelmeket Sümegi Máté „fogadja”, elsődlegesen bírálja, majd küldi a Bizottság tagjainak is véleményezésre. A humán anyaggal végzendő munka kérelmei Maglóczky Zsófiához érkeznek. Ezeket csak a hatóság felé történő benyújtás előtt látom. A kábítószer-használati kérelmeket az űrlapok kitöltésével a kábítószerfelelősök maguk továbbítják az OGyÉI felé; ezekről én csak kimutatást vezetek, hogy naprakészen tudjuk az Intézetben zajló kábítószer-alkalmazásokat.

- Beszéljünk az egyedi kísérleti engedélyek beszerzésének folyamatáról, elsőként is a kábítószernek minősülő anyagok kezeléséről. A kábítószerek tárolása intézeti szinten egy helyütt vagy laboronként történik?

- Minden labornak lehet külön trezorja, amennyiben a kábítószer vásárlására van külön engedélye, és van intézeti kinevezéssel bíró kábítószerfelelőse. A kábítószerfelelős a szerek felhasználásáról naprakész, pontos jegyzőkönyvet vezet, és a szer megsemmisítéséhez is külön engedélyt szerez be. Ha az adott felhasználási határidőn belül van szermaradék, annak további felhasználására külön hosszabbítási engedélyt kell kérnie. A kábítószer, pszichotróp szer minden mikrogrammjáról el kell számolnunk, és jól követhető könyvelést vezetnünk.

- A szer kimérése során óhatatlan, hogy több szer fogy, mint amennyiről a kimutatást vezetjük. Mi a bevett eljárás?

- A felhasználó kutató és kábítószer felelős is ismeri a mérési hiba foglamát: ezt alkalmazni kell a kimutatás vezetésekor is. A tényleges anyag-fogyást kell nyilvántartani, de azt nagyon pontosan.

- Nem lenne egyszerűbb, ha ezek a szerek kisebb, az átlagos kísérleti felhasználások szerinti adagokban lennének csomagolva?

- Ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen, hiszen csak a pszihotróp szerek listája több száz, gyógyszergyártók vagy fimonvegyszer előállítók által forgalmazott anyagot tartalmaz, és felhasználandó mennyiségük az adott kísérlettől függ. A gyártók nem tudnak az egyedi kísérleti igényekhez alkalmazkodni.
Egyébként az intézeti engedélyeztetés folyamatában nem volt probléma az újonnan beszerzett kábítószerek mennyiségével vagy felhasználásával, viszont gondot okozott a papíron mutatkozó „kábítószer-többlet”. Ez a szabályozás változása miatt alakult ki, hiszen néhány évtizede még elég volt egy intézetvezetői levél ahhoz, hogy kísérleti célra patikában vásárolhassunk például 20 g barbiturátot. A beszerzett készletek „tárolódtak”, és sokszor már az eredetük is a „múlt homályába” veszett - vagyis az új törvények szerint nem tudtunk elszámolni velük. Mára megtörtént ezeknek a régen beszerzett szereknek az engedélyezett megsemmisítése, a megsemmisítendő anyagok fajtájának, mennyiségének pontos megnevezésével. Reményeink szerint az ilyen bonyodalmakat a hatályos szabályok betartásával a jövőben elkerülhetjük.

- Hogyan lehet állatkísérletes engedélykérelmet benyújtani? Elmondanád úgy, hogy az is megértse, mit kell tenni, aki még nem adott be ilyen kérelmet?

- Van egy űrlapunk az Intraneten, amit ki kell tölteni. Tény és való, hogy ennek kitöltése néha felér egy szakmai pályázat megírásával. Nem a terjedelem a lényeg, hanem a vázolt kísérletek szakmai megalapozottsága, az állat-felhasználás indoklása és az állatok szenvedésének minimalizálására törekvő módszerek bemutatása. Kísérletekre bontva kell bemutatni, hogy mit, miért, milyen módszerekkel és hány állat felhasználásával tervezett a kutató. Vannak az adminisztratív űrlappontok, olyan kitöltendő adatokkal, mint pl. ki a felelős a kísérlet egészéért, a munkában résztvevők rendelkeznek-e állatkísérletek végzésére jogosító bizonyítvánnyal.

Ma már az intézetben mindenki tudja, hogy mi minősül állatkísérletnek: egy állat dekapitálása, túlaltatása szövetminták vétele, metszetek vagy agyszeletek készítése céljából nem minősül állatkísérletnek. Ezzel szemben bármilyen in vivo beavatkozás, pl. élő állaton történő vérvétel, apró műtét elvégzése engedélyköteles állatkísérlet!
Az állatkísérletek engedélyeztetése úgy történik, hogy aki új állatkísérletet kezdeményez, pontos kísérleti tervet készít, megadva a felhasználandó állatok számát, fajtáját, azaz kitölti az Intraneten megtalálható űrlapot. Kérvényét benyújtja a MÁB-hoz, melynek tagjai elolvassák, átgondolják és megfontolják, hogy a kísérleti terv elfogadható-e. Amennyiben a terv elfogadható, az elnök aláírja és beküldi a Pest megyei kormányhivatalnak. Az ÁTET /Állatetikai Tudományos Tanács/ melynek tagjai között komoly műtéttani, élettani ismeretekkel rendelkező szakemberek is vannak, elbírálja a terv kivitelezhetőségét, a várható eredmények összhangját a ráfordítandó „állatáldozat” nagyságával. A benyújtók sokszor olyan komoly kritikát kapnak, mely felér egy pályázati bírálattal.

Az ÁTET munkájában környezet- és állatvédők is részt vesznek. A bizottság szigorúan bírálja az állatoknak okozott kellemetlenség mértékét és jogosságát. A NÉBIH minden engedélyezett kísérletről tudósítja a közvéleményt: a benyújtónak kell írnia egy mindenki számára érthető, ún. nem-szakmai összefoglalót, amelyet a NÉBIH változtatás nélkül feltölt a honlapjára, és bárki elolvashat. És itt kell ismételten felhívni az engedélykérők figyelmét arra, hogy mennyire fontos a jól megírt kísérleti összefoglaló az engedély elnyeréséhez.

- Ebbe az elvárásba nehéz belekötni. Mi akkor a gond?

- Maga a pályázati terv általában rendben van, jó és értelmes, csak éppen úgy van megírva, illetve olyan adatok hiányoznak belőle, hogy az kizárja a támogatást. Az engedélykérés a kutató számára egy „szükséges rossz”: a legtöbben megpróbálják hamar „letudni”, a lehető legkevesebb munkát belefektetni. Így aztán sokszoros átírás, újra-benyújtás következik, ami sok extra munkát ad a kutatónak, a MÁB-nak és a Hivatalnak is. Gyakori hiba, hogy a kutató nem ad meg olyan szakmai részleteket, ami pl. indokolná az állatáldozatot.

- Esetleg azért ennyire visszafogottak a részletek közlésével, nehogy valaki elorozhassa a legfontosabbat, az egész pályázat, kísérleti terv alapötletét?

- Lehet ilyesmiről is szó, de mindenkinek tudnia kell, hogy az ÁTET tagjainak, hasonlóan a tudományos pályázatok bírálóihoz, titoktartási kötelezettségük van. Azt is figyelembe vehetjük, hogy mi itt az intézetben technikailag kivételes helyzetben vagyunk. Olyan módszerekkel végzendő kísérletekre kérünk engedélyeket, amelyeket itthon csak kevés intézmény tudna utánozni.
A legtöbb esetben egyszerűen arról lehet szó, hogy a kutatók lényegtelennek ítélnek olyan adatokat, amelyeket a kérelemben meg kellene adni. Ilyen pl. hogy milyen altatót milyen dózisban használ, milyen egértörzset alkalmaz, káros-e az a transzgenikus fenotípus amivel dolgozik vagy amit létrehoz. Le kell írni az állattartási feltételeket, és itt tudni kell, hogy a kísérleti szobákban tartott állatokra ugyanolyan szigorú tartási szabályok vonatkoznak, mint az OGR-ben tartottakra!
Ezeket mind rendszeresen elmondom a továbbképzéseken, ahogy azt is, hogy a beadványon jelölni kell, milyen a kísérleti beavatkozás súlyosságának mértéke. „Súlyos” szenvedéssel járó kísérleteket is engedélyeznek, ha a várható szakmai eredmény indokolja az okozott szenvedést. Etikátlannak az minősül, ha „semmiért” okozunk fájdalmat vagy áldozzuk fel egy állat életét.

- Egy 5 évre szóló kísérletsorozatot leírni valóban nem könnyű, hiszen már az első eredmények módosíthatják a későbbiek elvégzésének módját!

- Ezért mondja azt a Laborállattudományi Európai Bizottság (FELASA), hogy kísérlettervet csak statisztikai tervezéssel lehet készíteni!I Ismerve a bizonytalansági tényezőket, a rendelkezésre álló statisztikai programok segítségével kell megbecsülni a szükséges állatszámot. Minél több bizonytalansági tényező van, a statisztikailag megbízható eredményhez elegendő állatszám annál magasabb lesz. Az ÁTET bírálatában a szükséges magas állatszám nem jelent hátrányt, ha az valóban megalapozott. A kísérlettervezést ma már tanítják az egyetemeken, és szerencsére a gyakorlatban is egyre több felelős kutató tervez tudományos módszerekkel. Az előzetes kísérletek során szerzett tapasztalatokat is fel lehet használni, és érdemes beleírni a kérelembe, ezzel is alátámasztva a tervezett módszerek jogosságát és a hibaszázalék becslését.

- Hol és mennyire jól tanítják a kísérlettervezést?

- PhD hallgatók számára kötelező Biometria tárgy keretében biztosan tanítják, és ezt megelőzően, az egyetemi képzésben már mindenütt oktatnak biostatisztikát. Az állatkísérletek végzésére jogosítványt adó – FELASA által akkreditált - állatetikai tanfolyamok résztvevői több ilyen témájú előadást is hallanak.

- Mennyire veszik komolyan a jogosítványt adó vizsgát a vizsgáztatók?

- Az elméleti képzés és vizsga valóban minőségi tudást ad és kér számon. Sajnos a képzéshez csatolt „gyakorlat” – egyelőre – nem éri el a kívánt szintet, sem technikai, sem etikai értelemben.

- Azaz van az elmélet és a törvény, amit jól tanítanak, aztán olyat mutatnak be, amit senkinek nem lenne szabad megcsinálni?

- Sajnos, az elmúlt években erről volt szó. Próbáljuk elérni, hogy egy állatetikát oktató tanfolyam ne végeztessen a hallgatókkal olyan beavatkozásokat laboratóriumi állatokon, amiért bárki súlyos büntetést kapna, ha egy kóbor macskával tenné. Van egy ragyogó előadássorozat, amely jól foglalja össze a laborállat-tudomány téziseit, a laboratóriumi patkány felépítésétől az állattartás feltételein és modern állatházak működési rendjén át a kísérletetika alapjaiig, és ezt egy olyan kétnapos gyakorlat követi, melyről a résztvevők általános véleménye az, hogy nem egyeztethető össze a tanultakkal. Az elméletet előadók – többségükben az ÁTET tagjai – minderről semmit nem tudnak.
A KOKI-ban dolgozó PhD hallgatók tudják, hogy nálunk a gyakorlaton bemutatott állatkezelés nem fordulhat elő, de mi van/lesz azokkal a hallgatókkal, akik nem nemzetközi standardok szerint működő laboratóriumokban dolgoznak?