Szinkronban

2017. augusztus 14. Kittel Ágnes

Schwarcz Anett még csak 2017 januárjától végez diákköri munkát Dénes Ádám csoportjában, s ilyen rövid után nem is várható el, hogy olyan kiemelkedő tudományos sikerei legyenek, melyeket feltétlenül „mindenkivel” tudatni kell. De ha valaki emellett világbajnokságon is szerepel, ráadásul eredménye magyar színekben az adott sportágban az eddigi legjobb, minden figyelmet megérdemel!

- Azt hiszem egyetértünk, hogy ezt a kis kérdezz—feleleket mostani sportsikered ellenére, mégis inkább a kutatás iránti érdeklődéseddel kell kezdenünk. Hogyan, miért kerültél a KOKI-ba és épp Ádám csoportjába?
- Az Állatorvos -Tudományi Egyetemen tanulok. Az egyetem már a második félévtől elvárja a szakdolgozat készítését, így már 2016-ban elkezdtem keresgélni kutatócsoportokat. Így jutottam el Dr. Dénes Ádámhoz, s a vele való beszélgetés már az első alkalommal nagyon meggyőző volt számomra. Szinte nem is volt kérdés, hogy az ő csoportjához szeretnék csatlakozni. Második alkalommal már Dr. Cserép Csabát, aki a témavezetőm lett, is megismerhettem, és úgy éreztem, nagyon jól tudunk majd együtt dolgozni.
Mikor Ádámmal és Csabival leültünk beszélgetni, a TDK-s lehetőség is felmerült, és egyértelmű volt számomra, hogy szeretnék belevágni. Ádámék fő kutatási témája a mikrogliák és a neuronok közötti kapcsolat feltárása, azonnal felkeltette az érdeklődésem. Mikor Csabival elkezdtük a munkát és kezdtem megismerni az alkalmazott módszereket, technikákat, úgy éreztem, az elektronmikroszkópia lesz az én nagy szerelmem. Számomra káprázatos, hogy láthatom azoknak a kis sejteknek a belső szerkezetét, melyek bennünket felépítenek, és megérthetem működésüket.
- Mind a sport, mind a kísérleti munka igen csak sok időt igényelnek. És ott van még az egyetem, a kötelező órákkal, vizsgákkal. Hermione a Harry Potterben egy időnyerővel oldotta meg a hasonló helyzeteket, de neked miképp sikerült az egyeztetés a FINA Világbajnokság előtti, különösen kritikus időszakban?
- A 2016-os év őszi félévében még párhuzamosan csináltam a tanulmányokat és a sportot, és igazán erőt próbáló volt a suliban is jól teljesíteni, illetve a vízben is 100%-ot nyújtani. Éreztem, hogy a VB felé közeledve össze fognak felettem csapni a hullámok, így a tavaszi félévben a passziváltatás mellett döntöttem. Úgy is mondhatom, hogy a tavaszi félévben a labor és az uszoda között ingáztam, és azt a két dolgot csináltam, amit imádok.
- Mikor kezdted és miért épp a sziknkronúszást?
- Anyuék mindenképpen ragaszkodtak ahhoz, hogy sportoljak valamit, mert úgy gondolták, jó hatással van rám. A szinkronúszás előtt akrobatikáztam, és amikor váltani akartam, a vízi sportokban keresgéltünk, ugyanis ha elmentünk nyaralni, a vízből ki se lehetett rángatni. Az úszást túl monotonnak találtam, de a tánc és a zene egyesüléséből létrejövő szinkronúszás elsőre elnyerte a tetszésem. Elképesztő számomra, mennyi minden egyesül benne: az úszás, a balett, a tánc, és emellett komoly kitartás, nagyon sok gyakorlás is szükséges hozzá. Aki komoly szinten szeretné csinálni, annak napi 8 órát is rá kell szánnia. Az elején nehéz megszerezni az alapokat, de ha már megvannak, utána kinyílik a világ, az ember megtanulja kezelni magát a vízben akár fejjel lefelé is, és akkor már csodálatos dolgokra képes.

Sporttársaimhoz képest én későn, 10 évesen kezdtem el, a többiek ekkorra már három-négy éve csinálták, de akrobatikai előképzettségem (lazaság, erőnlét) sokat segített, így már egy év után válogatott lettem. Szó szerint bedobtak a mélyvízbe!
Az első évek rettentően nehezek voltak, több technikai elemet a válogatottban tanultam meg, de szerencsére kiálltam a próbát, és túllendültem a nehézségeken.
- Mi volt eddigi legnagyobb sikered a sportban ill. a kutatásban?
- A kutatás tekintetében egyelőre a kezdeteknél tartok. Most még az olyasmi jelenti a sikert, hogy megtanulom használni az ultramikrotomot vagy éppen az elektronmikroszkópot, jó metszeteket készítek, de remélem a jövőben valódi sikerekre is szert teszek.

A sportban más a helyzet. Korábban (2014) már voltam felnőtt Európa Bajnokságon, de egyértelmű, hogy ez a most itthon rendezett világbajnokság volt a csúcs, ami mindannyiunknak életre szóló élményt jelentett. Káprázatos volt a hazai közönség, szinte „kiráz a hideg” még most is, ha erre visszagondolok! Elképesztő volt látni azt a rengeteg embert, akik értünk szurkoltak. Hihetetlenül jó érzés volt, extra erőt adott nekem, hogy Ádám és Csabi és a laborból is többen, kijöttek szurkolni.
És nagyon hálás vagyok nekik azért is, mert az elmúlt fél évben, ami számomra a sport miatt nagyon kemény szezon volt, türelmesek, segítőkészek voltak velem és nagyon sok támogatást kaptam tőlük. Köszönöm, hogy befogadtak kis csapatukba!
- Mit akarsz elérni, ill. hogyan képzeled életed mondjuk 10 év múlva?
- Egyelőre úgy érzem, megtaláltam a helyemet Ádám kutatócsoportjában, és szeretnék még sokáig velük együtt dolgozni. Be akarom fejezni a BSc-t, megcsinálni az MSc-t, utána pedig a PhD-t is. És ha lesz rá lehetőségem, szeretnék külföldi tapasztalatokat is szerezni.