Változások, választások

2019. február 13.

Élt régesrég egy császár és király, akinek a nevét ha el is felejtették, mondását még ma is idézgetik, a klasszikus műveltségűek természetesen latinul: “Tempora mutantur et nos mutamur in illis”, azaz “Változnak az idők, és velük mi is változunk”. Ezt saját tapasztalatából is tudta I. Lothar (795-855), aki a frank birodalom koronás császárjából végül csak névleges császára lett.
A mondás azonban ellenkező irányú folyamatra is alkalmazható.
Itt van pl. a mi Acsády Lacink. Ritkán készítek interjút olyan riportalannyal, akivel már több mint negyedszázada is az elektronmikroszkópos technikákról beszélgettem e falak közt, és aki jelenleg a Biológiai Tudományok Osztályának akadémia tagjelöltjei között nem csak a névsort vezeti. Az eredmény hivatalos kihirdetésére ugyan a májusi akadémiai közgyűlésig még várni kell, de a gratulációk sora már elkezdődött.

Acsády László intézetünk egyik legismertebb kutatója, és ez nem csak a szakmabeliekre vonatkozik. Országosan ismert lett a Mindentudás Egyeteme előadássorozat előadójaként, és résztvevője több TV csatorna ismeretterjesztő műsorainak is. Legnagyszerűbb kutatási eredményeiről nem csak az idegtudomány vezető folyóirataiban, de az MTA honlapja mellett ismeretterjesztő újságokban, internetes oldalakon is olvashat a tudomány eredményei iránt érdeklődő. Legutóbbi, 2018 őszén a Nature Neuroscience-ben megjelent cikke után egyik riporter és stáb a másiknak adta laborjukban a kilincset.

- Először is gratulálok ahhoz, amihez biztosan lehet, hogy az MTA Biológia Tudományok Osztályának akadémikusjelöltjei közül a szavazáson 84%-os támogatottsággal első lettél!
Másodszor pedig megkérlek, mondd el röviden, milyen témákban elért eredmények juttattak idáig, ill. min dolgoztok most.

- Csoportunkban gyakorlatilag két nagy téma kutatása fut párhuzamosan. A csoporttagok többsége a tavaly elnyert ERC Advanced Grant témájában dolgozik, melynek fő kérdése a talamusz és a homloklebeny közötti kapcsolatok feltárása. Miért fontos ez? Mert a homloklebeny és a talamusz közti hardver a felelős szinte minden magasabb rendű idegrendszeri tevékenységért. Ha viszont ez a rendszer nem jól működik, frontális epilepszia vagy krónikus fájdalom alakulhat ki, de itt keresendő a Parkinsonban jellemző kézremegés illetve a szkizofréniás tünetek oka is. A két terület közti kommunikáció megismerése tehát új utakat nyithatna súlyos betegségek gyógyításában.
A klasszikus talamikus irodalom 90 %-a azonban az érzékszervek felől bejövő információ feldolgozásával foglalkozik. A talamusz esetében azonban úgy tűnik, a moduláris gondolkodás nem alkalmazható, tehát a rendszer egyik elemének vizsgálatából nem következik, hogyan működik a másik. Azaz a retinális információ talamikus továbbadása az agykéregbe semmit nem árul el arról, milyen a talamusz és a homloklebeny közötti kapcsolat! A különböző funkciójú talamokortikális egységekben a talamusz agykéreggel való kommunikációjának az elve teljesen más, és mi ezt akarjuk megérteni és megértetni.

- Adott tehát egy klasszikus alapkutatási téma, kívülállók számára követhetetlennek tűnő kísérleti módszerekkel, mely siker esetén óriási lehetőséget rejthet súlyos betegségek gyógyításában! És mi a másik?

- Hasonlóan izgalmas terület, mint az előző. Ez a talamusz és a stressz kapcsolatát vizsgálja. Tavaly ősszel megjelent Nature Neuroscience cikkünk közli az itt eddig elért eredményeket.
Ma gyakran használják az “ördögi háromszög” kifejezést a stressz, metabolikus szindróma /érelme-szesedés, elhízás, cukorbetegség/ és az alvásproblémák kapcsolatára.
Alvásprobláma pl. a horkolás is, mely agyleépülést okozhat a fellépő oxigénhiány miatt, az állandó felébredések következményeként pedig az illető kimerülten ébred, ami újabb ok a stresszre. A tényezők egymás hatását fokozzák, az egyén teljesítménye romlik, aminek pl. egy felsővezető esetében nem csak saját magára lesz negatív következménye.

- Eddig is volt épp elég tisztséged, megbízásod a kutatás mellett, akadémikusként bizonyára még több lesz.

- Majd meglátjuk. Jelenleg még 2 évig lehetek kollégiumi elnök a NKFIH (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatala) egyik bizottságában, és szintén 2 évig lehetek még elnök a MITT-ben (Magyar Idegtudományi Társaság).

- Mennyire lehet egy olyan szervezetben, mint a NKFIH hatékony munkát végezni?

- Nagyon! Úgy érzem, hogy az eddig ott töltött idő alatt, természetesen több emberrel összefogva, pozitívan, kreatívan, hatékonyan tudtunk dolgozni, és sok embernek tudtunk kutatási lehetőséget biztosítani, javítani a kutatási körülményeket. Jó pályázatok érkeztek be, és támogatni tudtuk azokat, akik a leginkább megérdemelték. Úgy érzem, nem kellett kompromisszumokat kötnöm, csak és kizárólag szakmai szempontok vezéreltek a kiválasztásban, és ha az eddigi pályázati fordulókat végig nézem, minden döntésemet vállalni tudom. És a pályázati eredményekkel is elégedettek lehetünk.

- Ezt igen jó hallani – de most annyi változás van körülöttünk. Mi lesz az NKFIH-vel?

- Ez a szervezet tudomásom szerint marad. Most készítjük az idei pályázati kiírást, s bár egy kis technikai késéssel, de ki fogjuk küldeni.

- Megfelelő utánpótlás nélkül nem sokat ér a legszebb jelen sem. Sokan panaszkodnak az oktatás színvonalának süllyedésére, hogy nő ugyan a diplomások száma, de a diploma mögötti tudás egyre kevesebb ér. Te mit tapasztalsz?

- Eddig szerencsére ezzel a ténnyel még nem kellett szembesülni. Igaz, laborunkba nem csak sokan, de a legjobbak közül jelentkeznek. Az viszont sajnos nem változott a mi gyerekkorunk óta, hogy a legtöbbjüket sem fogalmazni, sem esszét írni nem tanították, pedig az esszéírás tanítása 5X2 órában, 3 házi feladattal leadható lenne. A készségre pedig a tudományos cikkek és pályázatok, nemzetközi grantek írásánál is nagy szükség van, de nélkülözhetetlen gondolataink összerendezése miatt is.

- Nálatok hogy megy az utánpótlás nevelése?

- A laborunkba jelentkezők közül mindenképpen válogatnunk kell, már csak azért is, mert egy új TDK hallgató vagy egy új munkatárs betanítása igen nehéz és időigényes feladat. Ha valaki kutató akar lenni, de ha csak diplomamunkájának elkészítésére is gondol, fontos, hogy már az alapképzés - BSc - alatt elkezdje a kutatómunkát, annyi mindent kell manapság elsajátítson. El sem várható, hogy egy olyan specializált kutatási területen, mint pl. a mienk is, az egyetemről hozott tudás alapján valaki azonnal képes legyen beállni a kísérletekbe.
Az elméleti tudás megszerzése mellé meg kell tanulniuk számos bonyolult műszer és program használatát is, tehát mikor egy nekik tetsző téma alapján jelentkeznek, nincs és nem is lehet fogalmuk a valódi követelményekről.
A mi laboratóriumunkban a bemutatkozó beszélgetés után egy TDK hallgató első hónapja azzal telik, hogy a számára adott tudományos cikkekből rövid esszéket kell írnia. Ennek alapján sok minden megtudható arról, hogy a jelentkező mennyire motivált, kreatív gondolkodású, mennyire tudja rendezni gondolatait. Az újabb próba a laboratóriumi gyakorlat, amiből kiderül, van-e a jelöltnek manuális készsége, hogyan tudja feltalálni magát az adott kísérletekben. Ahogy nekünk meg kell ismernünk őt, neki is meg kell ismerni bennünket, az itteni munka követelményeit, és egyik fél sem hibáztatható, ha ez alatt az időszak alatt kiderül, hogy elvárásaik eltérnek.
Nem szabad szem elől téveszteni, hogy hatalmas fejlődés történt az elmúlt egy-két évtizedben, s ennek következtében a mai hallgatónak többszörös mennyiségű információval kell tisztában lennie, mint az előző generáció kezdő kutatóinak. A megtanulandó technikák – pl. az optogenetika, génmódosítási kísérletek – mind elméleti, mind technikai szinten magas követelményeket támasztanak. Még a legtehetségesebb hallgatónak is beletelhet akár másfél esztendejébe is, amíg pontosan érti az általa elvégzett kísérletek minden lépését. A témavezetőnek türelmesnek kell lennie!

- Mit gondolsz, most is vannak a pályakezdők közt olyanok, akikből valódi világklasszis lehet?

- Ma még igen. És a minisztérium, az akadémia és az NKFIH összefogásával azon dolgozunk, hogy olyan pályamodellt állíthassunk a fiatalok elé, olyan pályázati struktúrát hozzunk létre, amiben kifutási lehetőséget láthatnak. A fiataloknak tudniuk kell, mikor és mit érhetnek el itthon, ha keményen dolgoznak és a legjobbak között lesznek. Mert ha ezt nem találják meg itt, elmennek máshova. Sajnos ma a legjobb gimnáziumokból – pl. Fazekas -- az érettségizettek zöme már külföldön folytatja egyetemi tanulmányait!

- Ez elég elkeserítő hír, de ahogy ismerünk, mindent megteszel majd, ami rajtad múlik, hogy jobbra forduljanak a dolgok.Talán ezért is fordítasz annyi energiát a kutatások és számos tudománnyal kapcsolatos megbízatásod mellett még arra is, hogy a nem szakértőkkel is megismertesd munkátokat, kedvet csinálj a tudomány megértéséhez, műveléséhez.

- Olyan kihívás ez számomra, amit élvezek és szeretek. Egyébként is azt gondolom, egy kutatónak alapvető feladata, hogy azok számára, akik végül is fizetik munkáját – az adófizető polgárok - érthető nyelven számoljon be arról, milyen eredményeket ért el.

- Kaptál már visszajelzéseket?

- Hogyne. A legemlékezetesebb a Mindentudás Egyeteme közvetítések után történt. Síbalesetet szenvedtem, műtét is kellett, s a kórházban az egyik ápolónő felismert: “Kedves Acsády úr – mondta - nyugodtan pihenjen le, néhány lassú hullám most biztosan jót fog tenni! “