A fájdalomcsillapítás kihívásai

2017. szeptember 21.

Az Európai Fájdalom szövetség /EFIC/ "A fájdalom Európában" elnevezésű konferenciáját Koppenhágában rendezték, mely városról drágasága mellett az is köztudott, hogy tengerpartján ott látható Andersen talán legismertebb mesehősének, Arielnek, a kis hableánynak szobra. Habár sok, főképp amerikai turista kifejezetten csalódott lesz láttára, mert a nagyon is életszerű, bánatos kis alak egyáltalán nem olyan, mint a mesével ellentétben hepienddel végződő filmváltozatok hőse, a háromezer fős tudományos esemény szervezői talán nem is találhattak volna illőbb és szebb emblémát a rendezvénynek, mint őt, akinek élete ugyan csak mese, de az korántsem mesebeli, hiszen tele van fájdalommal.

A város központjától távol, de jól megközelíthető helyen emelt Bella Centerben 2017. szeptember 6-9. között megtartott konferenciának külön elnevezése is volt: “Bringing Pain Relief to All Europe”. A mottóul választott, többféleképp is fordítható cím arra hívja fel a figyelmet, hogy egész Európában el kell ismerni a fájdalom csillapításának fontosságát és ezt minden szenvedő számára elérhetővé kell tenni. Azt gondolhatnánk, ezt ugyan már a régi görögök is tudták, hiszen szerintük az orvos legfőbb feladata az életveszély megszüntetése után a fájdalom csillapítása, de az egyik előadásból megtudhattuk, hogy pl. Franciaországban egy sérüléshez kiérkező mentő személyzetétől ezt ma sem várják el, ui. az esetek kb. 60 százalékában ilyesmire kísérlet sem történik. És ennél az adatnál még megdöbbentőbb, valósággal sokkoló volt azt hallani, hogy krónikus - azaz hosszú hónapokon, éveken, esetenként a beteg egész további életén át tartó - fájdalomban annyian szenvednek, mint Francia- és Németország együttes lakossága, gyakorlatilag minden ötödik európai. Sajnos a helyzet közeljövőben történő javulására már csak azért sem számíthatunk, mert a társadalom öregedésével a betegek és így a szenvedők száma is egyre nő, mi pedig még a krónikus fájdalom természetének megértésétől is távol vagyunk, s így nem csoda, hogy nem rendelkezünk tudományosan megalapozott fájdalomcsillapítási stratégiákkal sem. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs fejlődés és nincsenek reményt adó eredmények.

Ahogy azt Bart Morlion professzor, az EFIC jelenlegi elnöke is kiemelte, ideje a fájdalom problémáját tágabb összefüggésekben is figyelembe venni, pl. arra is gondolni, mekkora szerepe van a krónikus fájdalommal járó kórképek kialakulásában az életmód- és környezeti változásoknak, melyek sokszor már egészen fiatal korban jelen vannak. Gondoljunk csak a mozgásszegény életmódra vagy helytelen táplálkozási szokásokra.

Nem véletlen, hogy az egyik legtöbbeket érdeklő téma az internet alkalmazása volt, ill. alkalmazása nem csak a tájékoztatásban, megelőzésben, de a krónikus fájdalommal élők gyógyításában is. Az internet már régen nem csak az orvos-beteg közti kapcsolattartásban van jelen. Külön szekcióelőadások szóltak a "digitális forradalomról", az interneten alapuló terápiákról és a virtuális valóság alkalmazásáról a krónikus fájdalomban szenvedők gyógyításában. Az internet alkalmazásában rejlő lehetőségekről különösen Dr. Chris Eccleston /Bath, UK/ tartott nagy közönséget vonzó, kiváló előadásokat.

A konferencia másik fő témája a kannabinoidok fájdalomcsillapításban, gyógyításban való alkalmazhatósága volt. Mert az, hogy inkább előbb mint utóbb, de az orvosi marihuána nagyon sok országban, köztük természetesen az USA-ban és Kanadában bevezetésre kerül, az Dr. Mary-Ann Fitzcharles (McGill University Health Centre, Canada) a téma egyik szakértője szerint is elkerülhetetlennek látszik.
Bár a fájdalom globális probléma, szükség lenne az eddigieknél hatékonyabb fájdalomcsillapító szerekre, de ez a közeljövőben nem várható. Itt van ugyan a már évezredek óta alkalmazott morfin ill. egyéb ópioid származékok, ezek azonban könnyen függőséget okozhatnak, ezért legális alkalmazásuk sok országban csak nagyon szigorú feltételek mellett, a szenvedők számához képest elenyésző arányban megengedett. Azt pedig, hogy a szabályozás merevségén lazítsanak, nem segítik elő azok a mostanában különösen sokat emlegetett és nagy nemzetközi visszhangot is kiváltó amerikai statisztikák, mely szerint az USA-ban kizárólag ópium ill. ópiumszármazékok túladagolása miatt naponta több mint százan halnak meg, és a halált okozó ópiumnak jelentős része orvos által felírt szer.
A megoldást sokan az orvosi marihuána bevezetésében látják, és már évek óta nem csak az USA-ban és Kanadában, de az európai országokban, nálunk is erős kampány folyik ennek érdekében. Különösen az USA-ban és Kanadában hatalmas nyomás nehezedik az orvosokra a betegek részéről is, akik azt szeretnék, ha fájdalomcsillapítóként marihuánát vagy valamilyen kannabinoidot írna fel számukra. Ez azonban nem olyan egyszerű.
Számos közlemény született ugyan a marihuána és különböző kannabisz származékok fájdalomcsillapító hatékonyságával kapcsolatban, de a végzett vizsgálatok többsége vagy nem utalt arra, hogy az alkalmazott szer a placebonál hatékonyabb lenne a fájdalom csillapításában, vagy ha mégis, mint pl. reumás fájdalmak esetében, az a megvizsgáltaknak csak igen kis hányadánál jelentkezett. Sok kísérletben kannabiszból előállított termékeket alkalmaztak. A legalább 30-50 különféle, pszichoaktív ill. pszichoaktív hatást nem mutató drogkeverékek esetében természetesen nem tudható, mi a hatást kiváltó komponens. Olyan kísérlet eredménye is megjelent, ahol kezelés gyanánt a páciens egyszerűen egy marihuánás cigarettát szívott el, de a füst összetételét nem vizsgálták. /A füstben található egyértelműen káros anyagok miatt ópiumkezelésre szoruló szenvedőknek sem ajánlanak orvosok ópiumpipát./
Mi lehet a megoldás, mi volt a konklúziója a számos előadásnak, kerekasztal beszélgetéseknek, mi a jelenlegi álláspontja, mit javasol az orvosoknak az EFIC ebben a forrongó témában?
"A rájuk nehezedő össztársadalmi nyomás ellenére, a kannabisz, mint gyógynövény terápiaként való alkalmazása helyett az orvosok az egyes kannabinoid molekulák további vizsgálatát támogassák, hogy az adagolást pontosan ellenőrizni, a hatékonyságot és biztonságot tudományosan elfogadott módszerekkel lehessen vizsgálni."


*Kittel Ágnes köszöni az EFIC és az EUSJA támogatását.