Boldog születésnapot!

2020. május 26.

Valószínű a számítógépes korig legelterjedtebben használt tízes számrendszer miatt van, hogy a kerek évfordulókat kiemelten kezeljük, az azonban bizton állítható, hogy egy mikroszkópos laboratórium életében a 10. születésnap kiemelten kezelendő dátum. Intézetünk Mikroszkópos Centruma 2020. május 18-án ünnepelhette volna ezt a jeles évfordulót, és amint megtörténik a trónfosztása annak a mikroszkóp alatt egyébként igen látványosan bemutatható koronás vírusnak, az ünnepség meg is lesz.

Addig azonban ismerkedjünk meg azokkal, akik lehetővé teszik, hogy a 8 „csúcs-mikroszkóppal” felszerelt központ felfedezésekre adjon lehetőséget az intézet számos kutatójának!
A szokásokkal ellentétben kezdjük most azzal, aki később csatlakozott az intézet földszintjén már második, jóval nagyobb helyszínét elfoglaló Mikroszkópos Centrumhoz!

- Hogyan kerültél ide, kedves Vági Pali?

- Az ELTE Növényszervezettani Tanszékéről jöttem, ahol a diplomamunkámat is beleszámítva közel 20 évet töltöttem el. Imádtam oktatni. Sokféle tárgyam volt, köztük mikroszkópos és fotográfiával foglalkozó is. Kutatni lassan, egy célra koncentrálva szerettem, és sokkal inkább a kíváncsiság, mint a publikációs nyomás hajtott. Ezért hamar zavarni kezdett a verseny. A kutatás és oktatás között kellett megosztani az energiámat, és túl sok lett az adminisztratív feladat is. Az oktatásra, új tanárok és kutatók képzésére kezdtem fókuszálni, a kutatás háttérbe szorult, így sajnos anyagi források és modern mikroszkópok híján a mikroszkópia területén sem tudtam tovább fejlődni. Új munkahelyre, fejlődésre vágytam.
Sok régebbi tanítványom kötött ki a KOKI-ban, és az intézet a mikroszkópos munkák fellegváraként lett ismert számomra. Egyszer kaptam egy fülest, hogy üresedés van a Nikon-központban, ezért írtam régi barátomnak, (Katona) Istvánnak, hogy megtudjam, adódhat-e álláslehetőség számomra. Akkor még nem tudtam, hogy Istvánnak bármilyen speciális köze lenne a központhoz, sőt, Istvánt inkább elektronmikroszkóposnak képzeltem. Volt ajánlat, és én „beleugrottam”.

- Milyen elvárások voltak veled szemben, és mit vártál el Te?

- Nem tudom, mik voltak az elvárások. Én fejlődést vártam az új munkától, és bíztam benne, hogy lesz oktatás része is. Így is lett.
Rengeteget tanultam mostanáig is. Nem alapvető dolgokat, sokkal inkább azt, hogy mi a mai csúcs-mikroszkópia. Oktatok is, és szerencsére olyan embereket, akik tudni szeretnék a tananyagot. Az egyetemen ez nem minden esetben volt így.

- Jól érzed magad nálunk?

- Eddig jól érzem magam! A központba járókat kedves embereknek ismertem meg. Az ELTE-ről ide származottakat szívesen látom újra, tőlük otthonosabb a KOKI. Örülök, hogy megléptem ezt az elég nagy váltást.

- A laborfenntartói munkában mi a legnehezebb számodra, ill. mit szeretsz a legjobban?

- Semmiről nem mondhatom, hogy nehéz, csak a központban ezer szálon fut a történet, és sok, különösen a sürgős folyamatok esetében, nincs idő az elmélyülésre. És sürgős dologból akad bőven. Jó lenne, ha az érdekes problémákra több időt lehetne szánni! Talán majd egyszer. . .

- Mennyire számítanak a kutatók a segítségetekre, és ez mennyire elvárható ill. teljesíthető részetekről?

- Azt nem tudom, mennyire várható el, de ez a „policy”-nk. Laci is, én is, imádunk segíteni. Hogy ez mennyire térül meg, azt nem tudom, de az itt töltött majd’ egy év alatt nem tapasztaltam még olyat, hogy ne tudtunk volna segíteni!

- Ha mindent úgy változtathatnál meg a laborban, ahogy Te akarod, mi lenne az és miért?

- Nincs akkora menedzsment tapasztalatom, hogy változtatni akarjak a központon. A profi mikroszkópos központi laboratóriumok a világon mindenhol hasonlóan működnek.
Amiben lényeges különbség lehet – de ez tapasztalat híján inkább erős sejtés a részemről - az a dolgozók létszáma és bére, a mikroszkópos személyzet publikációkhoz való viszonya, illetve a műszerek elhelyezése.

- Van kedvenc mikroszkópod?

- Még nincs nekünk ilyen, de talán egy light-sheet mikroszkóp lenne a kedvencem. (Amellett, hogy egy kicsit hiányzik az elektronmikroszkópia - ami egészen más technika.)
Itt a legtöbbet az új STORM rendszer alakult a munkám nyomán. Ez egy bonyolult és macerás rendszer.

- Bekapcsolódtál már valamelyik projektbe vagy tervezel ilyesmit?

- Csak pár projektet ismerek. Növénybiológus vagyok, és az idegtudományi témák relevanciáját nem tudom még megítélni. Egyelőre pusztán mikroszkópos, technikai szemmel nézem a dolgokat. A növényesek sok mindent máshogy látnak és csinálnak, egészen más problémákkal küzdenek, és ez sok pluszt adhat az itteni témák kérdéseinek megoldásához is.
Most örülök, hogy nincs saját kutatási projektem, mert technikai az van bőven. Később azonban szívesen vennék részt olyan kutatásokban, melyek technikai kihívást jelentenek számomra vagy esztétikai élményt adnak - és ahol a biológiai eredményre nem kell fókuszálnom.

Barna Laci a kezdetektől itt volt, és nélküle - ez tény! - a központ nem működhetett volna.

- Téged mi indított arra, hogy csatlakozz az intézethez?

- 2009-ben Katona István keresett meg egy csodálatos ajánlattal.
Az az elgondolás, hogy több vezető kutató, akinek pályázati erőforrásai megengedik, hogy a legkorszerűbb műszereket vásárolják meg, és ezeket ne csak saját maguk használják, hanem a befogadó intézet minden kollégájának elérhető legyen, egészen újszerű és példátlan volt számomra. A KOKI vezetése a legmesszebbmenőkig támogatta a mikroszkópos egység létrejöttét. Úgy éreztem, hogy egy ilyen szellemiségű intézetben a központi egység felépítése és üzemeltetése épp az a feladat, amire leginkább készen állok. Ráadásul a mikroszkópia gyerekkorom óta a szívem csücske: nem csak a feltáruló mikrovilág, hanem a műszeres megvalósítás, és a képalkotás is.
Az is kiderült, hogy egész Európában először ebben a Nikon céggel közösen alapítandó központi fénymikroszkópos központban lesz elérhető a STORM szuperfelbontású mikroszkóp. Ez akkoriban teljesen ismeretlen módszernek számított. Elképesztően izgalmasnak tartottam egy ilyen új technika megismerését és beállítását!
Mérnök-fizikusi és orvosbiológiai-mérnök végzettségem pedig kellő alapot adott a tudományterületek közötti munka elkezdéséhez.

- Mi volt a legnagyobb kihívás számodra ebben a 10 év alatt?

- Az alapok ugyan megvoltak, de mind az idegtudományokban, mind pedig az optikai méréstechnikában rengeteget kellett tanulnom. Ez természetesen jelenleg is így van.
Az élettani képalkotási módszerekben elképesztő ütemű a fejlődés, ami igaz a képanalízisre is, így a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy ezzel a fejlődéssel lépést tudjak tartani.
A tudományos felkészültség mellett egészen más típusú feladat volt például a 2014-es költözés. Sok munkával járó, igazán kreatív kihívás volt a teljesen új laborhelyiség kialakítása a legkorszerűbb épületgépészettel az egykori ebédlő helyén. Ebben az esetben is mindig számíthattam a KOKI vezető kutatóira, sokat segítettek abban, hogy milyen is lenne az optimális kialakítás. A közös munka meghozta az eredményét, egy nagyon jól használható laborban dolgozhatunk most.

- Milyen az ideális mikroszkópos - és sok van-e belőlük az intézetben?

- Köszönöm ezt a fontos kérdést, szeretek erről beszélni. A KOKI-ban egészen kivételes képességű kollégák vannak, így szinte mindenkivel nagyon jó és könnyű dolgozni. Azt mindenki tudja, hogy stopperórával nem célszerű tömeget mérni, ugyanígy a jó mikroszkóposnak is értenie kell, hogy mire való a mikroszkóp. Aki odafigyel az oktatásokon, és mindent megkérdez, ami nem világos számára, az végül átlátja a mérési folyamatot. Így sokkal igényesebb lesz a mérés tervezésére és a mintaelőkészítésre is, ez pedig nagyban befolyásolja a gyűjtött adatok értékét. A mérés tervezésénél egyértelmű kell legyen a folyamat minden lépése, célja, a mintaelőkészítéstől a felvett képek elemzéséig.
Az ideális mikroszkópos számomra tehát az, aki pontosan tudja, mit miért csinál, és precízen végzi munkáját. A legjobb persze azokkal dolgozni, akiktől tanulni is lehet – és ilyen kutató sok van a KOKI-ban.
Ahhoz, hogy sok jó mikroszkóposunk van a KOKI-ban, az is hozzájárul, hogy a nyitott térben a kutatók sokat találkoznak, így ténylegesen megvalósul a központ „tudományos agora” funkciója. Nagy örömmel látom, hogy ez a közös térben történő rendszeres találkozás nagyban elősegíti azt is, hogy a kollégák csoportok között is sokat segítenek egymásnak.

- Mit találtál a legnehezebb feladatnak a betanításoknál, mit sajátítottak el a legnehezebben-leglassabban?

- A KOKI tele van jófelfogású, motivált kollégákkal, így a legtöbb esetben semmi gondot nem okoz a mikroszkópok használatának elsajátítása. Annak ellenére gyors a tanulás, hogy sokan elég gyenge mikroszkópos és méréstechnikai alapokkal érkeznek. Jó lenne több időt szánni a képzésekre!
Úgy kell a felhasználó a mikroszkóphoz érkezzen, hogy mindent tud a mintájáról, a mikroszkóp jellemzőiről, és arról is, milyen adatot milyen módszerrel fog kinyerni. A jó mikroszkópossá válás lassú és összetett folyamat.

- Mennyire változtak a 10 év alatt a mikroszkópok és a kezelőprogramok?

- Az egyik nagy előnye a Nikonnal való együttműködésnek, hogy minden mikroszkópunkon ugyanaz a szoftver fut, így a kutatóknak elég egyet megtanulniuk. Egy új mikroszkóp használatának megkezdésekor legalább erre nem kell odafigyelni.
A szoftverek felhasználóbaráti volta nem nagyon változott. Már 10 éve is meglehetősen könnyen lehetett használni őket. Igaz, ezek a programok nagyon szerteágazók, összes funkciójuk megismerése hosszú időt vesz igénybe, de ez jól van így. Lehetőség van egyre letisztultabb, minimál felületeket használni, de az nem igazán a kutatói szféra igénye, így mi ezeket nem használjuk, de pl. a klinikumban nagy segítség lehet.
A nagy előrelépés a mesterséges intelligencia /AI/ használata már a képalkotáskor is, még inkább az analízis során. Bizonyos megoldások már a mi mikroszkóp-programjainkban is elérhetők.
A mikroszkópok tekintetében pedig az utóbbi időben elképesztő a változás az érzékelők sebességében és érzékenységében, illetve az egyre stabilabb és sokrétűbb fényforrások megjelenésében.

- Van-e olyan mikroszkópos technika, amit szeretnél még a központba?

- Egy jól működő központi egységnek van egy tanácsadó testülete, aki döntést hoz az új beszerzésekről. Ez remekül működött a legutóbb beszerzett lemezbeolvasó esetében is. Olyan műszer lett, ami már a kezdetek óta teljes kihasználtsággal működik. Tehát nem az a fontos, hogy én mit szeretnék, hanem az, mire van a kutatói közösségnek leginkább igénye. A most futó KOKI projekteket elnézve a light sheet mikroszkópia valószínűleg egy nagyon hasznos eszköz lenne. A mikroszkópok mellet nagyon fontos, hogy megfelelő analízis szoftverek is rendelkezésre álljanak. Több kiváló gyártófüggetlen eszköz érhető el a piacon, ezek közül érdemes lenne megfontolni a beszerzését egy olyannak, amire a legnagyobb igény van.

- Hogyan kell egy ilyen központot szinten tartani- és lehet-e, megvan-e a héttér a fejlesztéshez és a fenntartáshoz is?

- A központ alapműszereit Katona István, Szabadics János és Hájos Norbert „adták össze”, de azóta Dénes Ádám és Gereben Balázs is hozzájárult a műszerparkhoz. Ez azt hiszem egészen egyedülálló nem csak Magyarországon, de még a világban is. Jó lenne, ha mások is követnék példájukat, ami ugyan talán nem elvárható, bár igen szép lenne. Egy-egy labor amúgy sem tudja általában teljes mértékben kihasználni a nagyműszereket. Az európai gyakorlatban az új műszer-beszerzések költségét leginkább az intézetek fedezik, kiegészítve pályázati támogatással, de jelentős számban tisztán intézeti forrásból is megvalósulnak. Jó lenne, ha Magyarországon is elérhetőek lennének kifejezetten központi egységek számára kiírt pályázatok.
A fenntartást nálunk maximálisan biztosítják az intézeti támogatás és a felhasználói óradíjak.

- 2018--ban PhD fokozatot is szereztél, Nature Protocols és Nature Neuroscience cikkek megosztott első szerzője vagy - a központ pedig egyre nagyobb. Hogyan lehet ezt bírni?

- Igen, elég nagy a terhelésünk itt a központban. Pontosan tudom, hogy nem könnyű belelátni egy ilyen munkakörbe, és talán sokan úgy képzelik, hogy itt mindössze azzal foglalkozunk, hogy megmutatjuk a bekapcsoló gombot a kutatóknak. Feladataink ennél jóval szétágazóbbak!
Nemzetközi felmérések szerint az olyan központi egységekben, ahol ekkora a műszerszám (8 műszer), ennyi a felhasználó (2019-ben kb. 90 kutató) és ekkora a kihasználtság, 3.5 ember dolgozik. Mi csak ketten vagyunk, így elég sok a feladatunk, de szerencsére Vági Pali kiváló szakember, így jól tudunk haladni.
Azt is fontos még itt megjegyezni, hogy óriási segítséget kapunk a Nikon részéről is. Kun András és Stamm Attila szervizmérnökök ugyanúgy szívükön viselik a központ fejlődését, mint mi, ezért nagy köszönet Nekik és vezetőiknek is az elmúlt 10 évért.

- Bizonyára van valami kimutatásotok arról, hányan dolgoztak itt, milyen eredmények születtek stb. Hol lehet ezeket az adatokat elérni?

- Központunknak van egy angol nyelvű honlapja, ami az intézeti honlapról is elérhető. A központban 2 analízis munkaállomás és nyolc mikroszkóp van, ez utóbbiakat részletesen is bemutatjuk.
Az eddig eltelt idő alatt egyébként kb. 200 felhasználó (közülük húszan külsősök) mintegy 52 000 munkaórát dolgozott itt, az itt elért eredmények, felfedezések pedig mintegy 100 cikkben jelentek meg. Több közülük valamelyik Nature vagy Science logós vagy hasonlóan magas presztízsű újságban.
A tavalyi év eredménye olyan kiemelkedő volt, amire nálunk nagyobb intézetek és mikroszkópos központok is méltán lennének büszkék: 3 Science cikk és 1-1 Nature Neuroscience, PNAS, Cerebral Cortex és e-Neuro közölte felfedezéseinket.

- És mit akarsz elérni TE?

- Az szeretném, hogy foglalkoztatni tudjunk egy kifejezetten biológiai képanalízisben professzionális kollégát, mert az ugyan világos, hogy a mérésekben is elkel a segítség, de az adatelemzésben még inkább.
Azt is szeretném, ha a központunk a jövőben is mintaként szolgálna más intézetek, egyetemek számára – és végül azt is, ha maradna időm egy-két saját fejlesztési elképzelésem megvalósítására is.

Képek 2010. május 18-áról, a Központ megnyitó ünnepségéről

Igazgatónk, Freund Tamás megnyitója
Az ünnepi hallgatóság
Pálinkás József, az MTA elnöke (2008-2014) és a Nikon cég képviselői
Réthelyi Miklós professzor úr, Szabadits János és Katona István
Vizi E. Szilveszter professzor úr, Dr. Madarász Emília, Fekete Árpád és Dr. Szabó Dezső
Dudok Barna és Környei Zsuzsa