Egy Neuron cikk margójára

2020. december 2. Kittel Ágnes

Aki tudományos intézetek honlapján „kutakodik”, többé-kevésbé tisztában van azzal, hogy a kutatómunka során elért eredmények, felfedezések jelentősége, és a folyóirat elismertsége között, ahol a munka megjelenik, szoros kapcsolat, matematikai fogalmat használva, egyenes arányosság van. Minél nevesebb a folyóirat, annál jelentősebb felfedezés az elvárás. Ezért is küzd minden kutató azért, hogy a lehető legjobb folyóirat közölje munkáját, hiszen a folyóirat neve munkája védjegyeként is szolgál. Az idegtudományi kutatások hatalmas és szerteágazó területein kutatók mind jól tudják, melyek a legnagyobb presztízsű újságok.
Az egyik ilyen folyóirat feltétlenül a Neuron, mely most Dénes Ádám, Cserép Csaba és Pósfai Balázs összefoglaló tanulmányát (review) közli.
Igaz, ilyen tanulmányért nem adnak Nobel-díjat, de a témában nemzetközi szintű elismertséggel nem rendelkező kutató felkérést sem kap ilyen, az adott téma mély, ugyanakkor széleskörű ismeretét is feltételező, kritikai érzéket és a gondolatokat érdekfeszítő módon megfogalmazni tudó képességet megkövetelő feladatra. Ez a műfaj bizony nem könnyű. Igaz, az interneten sokkal könnyebben lehet már hozzáférni a megjelent cikkekhez, mint a klasszikus könyvtárakban, az elérhető adatok is frissebbek – sok esetben napra készek - de a cikk sokkal több kell legyen, mint több száz publikációból kimásolt, ügyesen összefércelt gondolatok, adatok összessége. Mert ha az olvasónak ennél többet nem tud adni, nem ér többet, mint egy szólás- vagy közmondás gyűjtemény. Néha praktikus, hogy kéznél van. . .
Mondani sem kell, hogy a Neuronban Shaping neuronal fate: functional heterogeneity of direct microglia-neuron interactions címmel megjelent tanulmány nem ebbe a kategóriába tartozik.

Vegyük először is a szerzőket! Dénes Ádám csoportvezető kutató, többek közt az ERC és Lendület pályázatok és a Nemzeti Agykutatási Program egyik támogatottja, nem egy esetben bizonyította már, hogy kifejezetten szereti a dolgokat a megszokottól eltérő módon vizsgálni, és nem fél tabuk döntögetésétől. Cserép Csaba posztdoktor kiváló neuroanatómiai alapokkal és a legmodernebb mikroszkópos technikákban is széleskörű tapasztalatokkal rendelkezik, és kiváló mentora fiatal kutatóknak is, Pósfai Balázs pedig doktorálás előtt álló PhD hallgató, aki korát meghazudtoló érettséggel, olvasottsággal, és sok kutatásban eltöltött év alatt megszerzett tudással érdemelte ki a megtisztelő társszerzőséget.
Az együttes cikkírás ugyan nem újdonság számukra, hiszen így készült az Ádám utolsó, Csaba és Balázs első szerzőségével idén januárban megjelent Science cikkük is - melyért aztán élettudományi kategóriában elnyerték az Európai Mikroszkópos Társaság legjobb cikkért járó (Outstanding Paper Award) díját - de egy ilyen összefoglaló tanulmány mégis csak más!

Ádám: Csabival és Balázzsal sokat beszélgetünk a mikroglia-neuron kölcsönhatásokkal, interakciókkal kapcsolatos irodalomról, és arról, hogy eredményeink mennyiben módosítják a jelenlegi elképzeléseket, modelleket. Innen jött az ötlet, hogy írni kellene egy hiánypótló összefoglaló közleményt ebben a témában, górcső alá véve a legutóbbi felfedezéseket, és ezek alapján előállni egy modern koncepcióval arról, hogyan modulálja a mikroglia a neuronális aktivitást és milyen módon befolyásolhatja az idegsejtek sorsát.
Az összefoglaló cikk ötlete és kidolgozása is végig közös munka volt Csabival és Balázzsal.

Csabi: Sokan azt gondolják, hogy többen együtt nem igazán lehet hatékonyan cikket írni. Mi Ádámtól ennek épp az ellenkezőjét tanulhattuk meg! Talán a legizgalmasabb és legélvezetesebb tudományos tevékenység, amikor közösen írunk cikket. Ilyenkor a szöveg, az ábrák számtalan kört futnak közöttünk (jelen esetben 52 számozott verzió készült a cikkírás alatt), míg a közös gondolkodás során a fél oldalas vázlatból kifejlődik a végleges kézirat.

Balázs: Nekem mindig jó érzés, ha vég nélküli tudományos diskurzusainkat írott formába öntjük. Szerencsére mostanában több alkalmunk is volt arra, hogy összecsiszolódjanak cikkírási szokásaink, és nagyon élvezem, ahogy kvázi pingpongozunk a kézirattal, folyamatosan fejlesztve azt.

- És miért épp a Neuron?

Csabi: Ahogy Ádám is említette, már a Science cikkben közölt szomatikus junkció felfedezése táján úgy éreztük, szükség lenne egy összefoglaló dolgozatot írnunk ebben a témában. Alapvetően a Nature Neuroscience és a Neuron folyóiratokra gondoltunk, hiszen az elmúlt években a szorosabban vett idegtudományi kutatások szemszögéből nézve is nagyban felértékelődött a mikrogliális és gyulladásos folyamatok szerepe. Ezért megkerestük a szerkesztőséget egy javaslattal, amelyet nagy örömmel vettek: kaptunk egy határidőt és nekiláthattunk a munkának.

Balázs: Számomra már maga az szimbólum értékű, hogy egy „Neuron” (idegsejt) elnevezésű folyóiratban jelenhet meg egy glia-központú írásunk. Azt hiszem, ez jól mutatja a mikroglia-irodalomnak az elmúlt években tapasztalható előre törését, és cikkünk megjelenését azért is időszerűnek érzem, mert számos neuronális folyamatról derült ki az utóbbi időben, hogy ezekben a mikroglia sejtek alapvető szabályozó szerepet töltenek be.

- Miért volt jó nektek, ill. általánosságban, miért jó egy kutatónak ilyen nagy, áttekintő cikket írni?

Csabi: Általánosan elfogadott, hogy összefoglaló tanulmányt akkor érdemes írni, ha egy adott területen az előző pár évben olyan mennyiségű új eredmény született, amelyek szükségessé teszik egy új értelmezési keret megfogalmazását. Különösen aktuális ez olyan tanulmányok megjelenését követően, amelyekben potenciálisan paradigma-váltást jelentő felfedezések kerülnek közlésre. Ehhez a cikkhez a kutatócsoport elmúlt években megszületett publikációi, más, mikroglia-kutatással foglalkozó csoportok eredményei, illetve az év elején megjelent Science cikkünk együttesen szolgáltatták az alapot.

Balázs: Az én szempontomból még egy előnyt tudok kiemelni: bármennyire is lelkes és érdeklődő vagyok a témában, lehetetlen minden megjelenő cikket elolvasni és beilleszteni az egyre terjedelmesebb képbe. A legjelentősebb felfedezések nyilván több csatornán is eljutnak hozzánk, de egy ilyen összefoglaló remek alkalom arra, hogy részletesebben beleássuk magunkat a legfrissebb adatokba.

- Az olvasók számára mi lehet munkátok legnagyobb haszna?

Csabi: Tudomásunk szerint cikkünk elsőként ad átfogó képet a mikroglia-neuron interakciók teljes spektrumáról, fókuszálva a közelmúltban feltárt direkt membrán-membrán kapcsolatokra a mikroglia és az idegsejtek között. Igyekeztünk nem egy újabb lexikonszagú, 800 referenciát felsoroló “telefonkönyvet” írni, hanem egy – reményeink szerint – olvasmányos, olyan új gondolatokat felvető cikket, amely régi problémákra kínál új modelleket, és lehetséges értelmezéseket a közelmúlt felfedezéseinek fényében. Ilyenek például a mikroglia-neuron interakciók kompartment-függő funkcionális heterogenitása, a mikrogliális nyúlványok funkcionális heterogenitása, vagy a neuronális mitokondriumok és mikroglia között végbemenő kommunikáció fontossága.

Ádám: A cikkben részletezett folyamatok vélhetően fontosak az idegrendszeri betegségek patomechanizmusának megértéséhez is. Ma már világos, hogy azok a próbálkozások, amelyek az idegrendszer fiziológiás és patológiás működését pusztán idegsejtek közti interakciók révén próbálták magyarázni, nem modellezik megfelelően sem a neuronális aktivitás és agyi keringés folyamatait, sem azt a hihetetlen komplexitást, amit például a rendkívül heterogén idegrendszeri betegségek esetén látunk. Nem véletlen, hogy a neuroprotekciót célzó klinikai vizsgálatok szinte kivétel nélkül megbuktak. Úgy tűnik, hogy a legegyszerűbb agyi sérülés folyamatai sem érthetők meg érdemben a gliasejtek, vaszkuláris (érrendszeri) folyamatok és a perifériás immunrendszer szerepének figyelembe vétele nélkül.
Sajnos még csak a felszínt kapargatjuk, és a most megjelent összefoglaló közleményünk is csak a problémahalmaz egyik speciális elemére, a mikroglia – idegsejt kölcsönhatások szerepének fontosságára hívja fel a figyelmet. Hasonló kölcsönhatások feltérképezése segítheti például annak megértését, miért mutatható ki a gyakori idegrendszeri betegségek legkorábbi stádiumában – sokszor még a neurológiai tünetek megjelenése előtt - az agyi anyagcsere, a funkcionális konnektivitás és az agyi keringés megváltozása egy időben számos gyulladásos változás kialakulásával, mint a mikroglia megváltozott aktivitása vagy gyulladásos fehérjék fokozott termelődése. Jelenleg a mikroglia az agyi mikrokörnyezet megváltozásának egyik legérzékenyebb ismert szenzora, sok tanulmány szerint az idegrendszeri sérülés folyamatainak karmestere, ezért szerepük megértése komoly diagnosztikus és terápiás potenciált hordoz.

Mikroglia-idegsejt kölcsönhatások kompartment-függő funkcionális sokfélesége
(A Neuronban megjelent cikk 3. ábrája)