Egy sikeres fiatal : Zichó Krisztián

2020. szeptember 10.

Az idei évről már annyiszor elhangzott, hogy különleges, és olyan kevésszer jó értelemben, hogy beszéljünk inkább egy kicsit a tavalyiról, ahogy az egyszeri diák tette, mikor a mohácsi vész helyett, melyről nem sokat tudott, inkább Mátyás király dicsőséges uralkodására fordította a szót.
Tavaly az intézet olyan sikereket könyvelhetett el, mely még nálunk sem gyakori, mondtuk szerényen, ha érdeklődtek, valóban 3 Science cikket fogadtak-e el a KOKI-ból. Aztán gyorsan hozzátettük, továbbra is szerényen és az igazsághoz ragaszkodva, hogy Nyiri Gábor csapatának kettő és Dénes Ádámék csoportjának Science cikke mellett van ám még egy negyedik is, amit ugyan nem a KOKI-ból nyújtottak be, de Acsády Laci révén abban is érdekeltek vagyunk. Azt már egészen lazán lehetett közölni az leesett állú hallgatósággal, hogy Nyiri Gáborék Science cikkeinek ugyanaz az elsőszerzője, pontosabban szólva az ősszel megjelenő másodiknál megosztott elsőszerzőség van, Szőnyi Andris fiatal posztdoktor mellett egy akkora már hatodéves orvostanhallgató. Az elsőszerzőség pedig mindkét esetben megérdemelt.

Zichó Krisztiánnak, aki magas, vékony, halk szavú és udvarias fiatalember, van tehát mire szerénynek lennie.
Sokak számára a SOTE-t elvégezni is kihívás, jó eredmény mellett még TDK hallgatónak is lenni, sok órát dolgozni, ezt igen csak kevesek engedhetik maguknak. Krisztián témavezetőjénél, Dr. Nyiri Gábornál pedig valami különös véletlen folytán jelesnél gyengébb tanulmányi eredményűek nem is szoktak megmaradni. Akik viszont megmaradnak, azokat az egyetem befejezése után tárt karokkal várják az idegtudományi kutatásokat folytató intézetek, mert biztosak lehetnek benne, hogy kiváló fiatal munkatársat nyertek. Ettől az ősztől kezdve Gábor eddigi diákköröse PhD hallgatóként dolgozhat vele tovább, de előbb valóban dicsőséges egyetemi tanulmányainak lezárásaként még begyűjtött néhány díjat a Semmelweis Egyetem mostani TDK konferenciáján, és mehet majd tovább az országos konferenciára is.

- A Science cikk maga is meglehetősen „nagy díj”. Megjelenéséig milyen egyéb elismeréseket, kitüntetéseket kaptál?

- Még mielőtt megjelent volna a cikk, lehetőségem volt a projekt egy-egy részletét különféle diákköri konferenciákon előadni. Így az elmúlt években számos első és második helyezést sikerült szereznem az egyetemi TDK, a Korányi Frigyes Tudományos Fórum és az OTDK (Országos Diákköri Konferencia) rendezvényein. Ezek a helyezések segítettek ahhoz, hogy több alkalommal is elnyertem a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat, az Új Nemzeti Kiválósági Program ösztöndíját, és felkerültem a Semmelweis Egyetem Kiválósági Listájára is.

- Ezek az ösztöndíjak tisztességes megélhetést biztosítottak számodra. Ez bizony fontos dolog, de volt-e valami más is, aminek nagyon örültél munkátok kapcsán?

- Azt hiszem felejthetetlen marad számomra az a nap, mikor megtudtam, hogy a cikkünket véglegesen elfogadták a Science folyóiratnál. Hihetetlen nagy örömöt, önbizalmat és motivációt adott, és számos lehetőséget is megnyitott előttem. Ezek közé tartozik, hogy a cikknek köszönhetően kaptam meg a Semmelweis Egyetem Rektori Pályamunkájának I. díját, ezért pályázatomat az egyetem elfogadta szakdolgozatként, és a cikkel nyertem meg az egyetem Publikációs Pályázatát és Tudományos Ösztöndíját is. (Néhány díj átadására sajnos a járványhelyzet miatt csak az elmúlt napokban került sor.)
Feltétlenül hozzá kell tennem, hogy nem csak az egyetem részesített kitüntetésben, de a KOKI is, ugyanis ezért a publikációért vehettük át a tavalyi karácsonyi ünnepségen Szőnyi Andrissal a "KOKI Év Fiatal Kutatója” elismerést.
Most szeptemberben pedig részben ugyanez a munka eredményezett újabb első helyezést az SE TDK konferenciáján.

- Gratulálok ehhez az imponáló sorozathoz, és ha nem sejteném, mennyit kellett érte dolgozni, még irigyelhetném is. A KOKI-ban kapott elismeréssel kapcsolatban azonban hadd jegyezzem meg, hogy ilyet se kapott még előtted TDK hallgató.
De hol van már a tavalyi hó! Mondd el inkább tapasztalataidat a mostani, „soha ilyen még nem volt” TDK konferenciáról.

- Ez a konferencia valóban más volt. A bizottságok rendkívül ügyeltek arra, hogy ne legyen sok ember egy helyen, ezért előadásainkra témavezetők, csoporttagok, esetleges hozzátartozók nem is jöhettek el. Az előadások alatt végig maszkot viseltünk, a díjátadókon pedig kesztyűben vehettük át az okleveleket. Ezek az intézkedések meg is változtatták picit a konferencia hangulatát, de járványhelyzetben ez legyen a legnagyobb bajunk.

- Most számodra nem kezdődnek, hanem folytatódnak a munkás napok. Eszedbe jutott esetleg, hogy nálad az a bizonyos léc nagyon magasra került?

- Természetesen gondoltam rá, hiszen az, hogy az első publikáció, melynek megosztott elsőszerzője lehettem, a világ egyik legrangosabb folyóiratában jelent meg, bizony magasra tette a lécet. Sokszor foglalkoztat ez a kérdés, olykor frusztrációval, olykor pedig motivációval tölt el. Azonban próbálok mindig a sportból, a környezetemből, és a hitemből erőt meríteni, valamint próbálok arra gondolni, hogy csoportunk kiváló csapatmunkája, a témavezetőm, Nyiri Gábor mentorálása, valamint a párom és barátaim segítsége hozzá tud segíteni az újabb és újabb sikerek eléréséhez. Mindemellett fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a tudomány nem valamiféle verseny. A célunk nem bizonyos folyóiratokban való publikálás, hanem a felfedezés.

- Mit csinálsz most, milyen terveid vannak?

- Nyáron befejeztem a képzést a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, így frissen végzett orvosként kezdem el ősztől PhD tanulmányaimat, ezzel folytatva kutatásunkat Gábor laborjában.
Jelenleg is agytörzsi rendszerek memóriánkra és érzelmeinkre gyakorolt hatását vizsgáljuk. Személy szerint is úgy gondolom, hogy a memóriafolyamatok működésének, élményeink érzelmekkel való felruházásának idegi folyamatait megérteni fontos feladat, mert csak így kerülhetünk közelebb számos pszichiátriai betegség hatékonyabb gyógyításához.
Most az a tervem, hogy megszerzem a PhD fokozatot, és egyelőre úgy gondolom, hogy majd kutatóként is a KOKI-ban szeretnék dolgozni.