Három díj, három cél

2020. szeptember 10.

Egy kutatónak nem csak a szakirodalmat, de a pályázási lehetőségeket is figyelemmel kell kísérnie, hiszen elnyert támogatások nélkül senki nem tudja fedezni kutatásai költéségeit. Az elnyerhető támogatások elsöprő többsége természetesen a kutatási célok gyakorlatban történő megvalósítását segíti hosszabb-rövidebb ideig, de az elnyert támogatás típusától függően, a kísérletek költségének fedezése mellett hozzájárulhatnak az eredmények publikálásához, konferenciákon történő bemutatásához, kutatói-asszisztensi állások létrehozásához is.
Van azonban néhány olyan pályázat is, mely kimondottan a kutató addigi eredményeit díjazva, és további eredményes munkáját ösztönözve, 1-3 éves ösztöndíjjal segít abban, hogy a nyertes pályázó jobb anyagi körülmények közt tudjon munkájára koncentrálni.
Ezek közül a pályázatok közül Magyarországon a legnevesebb a világhírű matematikusunkról elnevezett, 1997-ben létrehozott Bolyai János Kutatói Ösztöndíj. Kétezer-kettő óta a nevezési korhatár 45 év, és a már addig elért, nemzetközi szinten is elismert eredmények és egy kiváló kutatási terv mellett feltétel még, hogy a pályázó nem lehet az MTA doktora.

A KOKI-ban idén három munkatársunk is a nyertesek között volt.
Szabadics János szó szerint „lendülettel” érkezett a KOKI-ba, ugyanis a legelső Lendület pályázat nyertesei közt volt, ennek segítségével alapította Celluláris Neurofarmakológia nevű csoportját. Az eltelt idő alatt többek között ERC pályázatot is nyert. Bolyai Ösztöndíjra azonban eddig nem pályázott.

- Miért éppen most?

János:

- Most éreztem elérkezettnek az időt, mivel most látom úgy, hogy pár éven belül el tudom készíteni dolgozatomat az MTA doktora fokozat megszerzéséhez, amire egyébként erősen ösztönöz is ez az Ösztöndíj.

- Tudtál valami közelebbit is a lehetőségről a honlapokon leírtakon kívül?

- Csoportunkból Brunner János is „Bolyais”, az ő pozitív tapasztalatai is megerősítették, hogy fontos és hasznos ez a pályázati rendszer. Az Ösztöndíj összege mellett, vagy talán még inkább, motivált a pályázat presztízse, és az ösztöndíjasok közössége.

- Milyen feladat megoldását tűzted, tűztétek ki célul, amivel láthatóan bírálóid is egyetértettek?

- A támogatott időszak alatt egy alapkutatási kérdés vizsgálatát vállaltam. Munkatársaimmal közösen a csoport fő érdeklődési területéhez, az axonok ingerlékenységének megértéséhez szeretnénk új vizsgálati módszereket alkalmazni. Manapság egyre népszerűbb az a módszer, hogy a membránok elektromos jeleit már nem elektródák segítségével mérjük közvetlenül, hanem a feszültségjeleket fotonokká alakítva, a feszültséget mikroszkópon keresztül „nézzük” és mérjük. A következő évtizedekben szerintem ezek a képalkotó (imaging) eljárások sok esetben át fogják venni a klasszikus mérési módszerek helyét, mivel lehetőséget adnak arra, hogy több sejt, vagy sejtalkotó feszültségjelét mérjük egyszerre. Igaz, hogy az új módszer időbeli felbontása még nem annyira jó, mint az elektródás mérésé, emellett zajosabb is, de a térbeli kiterjedés előnyei már most is kihasználhatók. A pályázatomban megnevezett két fő kísérleti cél közül az első, hogy megértsük a propagációnak nevezett folyamatot, más szóval, hogy miként terjed az idegi jel egy axonon belül. Ezeknél a kísérleteknél feszültség-érzékeny festékkel jelölt egyedi axonokban végezzük a mérést.
Másik célunk elérése érdekében feszültség-érzékeny fehérjéket alkalmazunk azokban a sejtekben, melyek a számunkra érdekes axonoktól fogadhatnak szinaptikus bemeneteket. Megmérjük azoknak a sejteknek az arányát, amelyek ugyanattól az axontól kapnak bemeneteket, és megvizsgáljuk ezeknek az egyedi bemeneteknek a tulajdonságait.
Mindkét cél közelebb visz majd minket ahhoz, hogy megértsük, mekkora hatása van egyetlen axonnak egy idegsejt hálózatban.

Szalay Gergelynek két munkahelye is van. A KOKI-ban Rózsa Balázs Neuronhálózat és Dendritikus Aktivitás csoportjában, valamint a KOKI spin-off cégénél, a Rózsa Balázs-Katona Gergely vezette Femtonics kft-nél, ahol a Biológia Kutatások Osztály vezetője. Ő idén másodszorra pályázott.

Gergely:

- Tulajdonképpen már az első próbálkozással szerencsés voltam, mert utána részletes és korrekt értékeléssel indokolták meg a pontszámot, így a megfelelő irányban tudtam fejleszteni a kutatási terveket, elképzeléseket. Ennek alapján reméltem, hogy ha nem is épp most, de néhány éven belül esélyes lehetek.
Ezért én kifejezetten javaslom, hogy bárki, akinek van egy határozott, néhány éves lefutású projektje, adja be ezt a pályázatot. Önmagában az, hogy össze kell állítani hozzá az anyagot, és arra egy összeszedett értékelést lehet kapni, nagyon hasznos tud lenni, és egy kis tudással és szerencsével még az ösztöndíj is megnyerhető!

- És mi volt az a terv, amit ilyen sikeresen összeállítottál?

- Régóta csoportunk kutatásának egyik fókusza a látás optikai úton, kortikális stimulációval történő helyreállításának lehetőségeinek vizsgálata. Az elmúlt években azt vizsgáltuk, hogy a vizuális kéregben megfigyelt aktivitás mintázatok milyen arányban rögzítettek, és milyen arányban modulálódhatnak tanulás hatására. A pályázat időtartama alatt szeretném alaposabban megvizsgálni és jobban megérteni a megfigyelt változások hatásmechanizmusát. Ehhez elsősorban optogentikát fogok használni, melynek segítségével a megfigyelt aktivitás mintázatok visszajátszhatók, vagy a megfelelő sejtek blokkolhatók, így pontosabban feltérképezhetővé válnak a plaszticitásban szerepet játszó sejttípusok, az aktivitás mintázatok tér-időbeli kinetikája, a vizuális kód robosztussága. Jelenleg a fotostimulációs protokoll beállításán dolgozom. Mint az alábbi ábrán is látszik, ennek segítségével már lehetőség nyílik akár száz sejt aktivitását különböző amplitúdókkal és időbeli mintázatokkal aktiválni, akár három dimenzióban is. A munkához a Kísérleti Orvosi Kutatóintézet AAV (adenoasszociált vírus) laborjában kifejlesztett vírusokat fogjuk használni, melyeket a vírus laborral együtt működve több lépésben teszteltünk és optimalizáltunk.


Harmadik nyertesünk Tóth Máté, a Mikics Éva vezette Transzlációs Magatartás Idegtudomány csoport tudományos főmunkatársa, immáron másodszorra kapta meg az ösztöndíjat.

Máté:

- A Bolyai ösztöndíj kiváló lehetőség hazánkban egy fiatal kutató számára, mert pár évre jó anyagi támogatást nyújt, és emellett szakmailag is remek próba, visszajelzés arról, hol is tartok.
Amikor először pályáztam, abszolút bizakodó voltam, és amikor meg is kaptam, nagyon örültem. Most, második alkalommal, nem is nagyon akartam pályázni, tudva, hogy jóval kevesebben kapják meg, de aztán úgy gondoltam, ’miért ne’. Megpróbáltam, és másodszor is megkaptam, ami talán jelzi, hogy kutatásaink értékelendők.

- Te kinek javaslod ezt a pályázatot?

- Mindenkinek, különösen nálunk, a KOKI-ban, ahol sokan esélyesek a magas színvonalú kutatómunka miatt. Ahogy említettem, egyrészt a szakmai visszajelzés is fontos másrészt az egzisztenciális oldal is igen hasznos, hiszen egyelőre nem túl magasak a közalkalmazotti bérek, így ez az ösztöndíj megadja a kutatás ilyen alapját.

- Kérlek, Te is mutasd be azt a témát, ami kétszer is elnyerte a bírálók tetszését!

- Kutatásaimban főként az abnormális félelmi formák, a poszttraumatikus stressz zavar hátterét vizsgálom, ebben is a sérülékenységet okozó mechanizmusokat próbálom feltárni, azaz azt megérteni, hogy ugyanazon hatások miért okoznak egyes személyekben-egyedekben túlzott /maladaptív/ válaszokat.
E tekintetben külön is fókuszálunk a korai életkorban bekövetkező káros események hosszútávú hatására: tudjuk, hogy ezek valóban hajlamosítanak a fenti maladaptív reakciókra, azonban ezek háttere még nagyon elnagyoltan van feltárva, és főként a finomabb hálózati működés szintjén nem értjük (interneuronok, kapcsolatok, plaszticitás). Ugyancsak egyfajta vakfolt az irodalomban, hogy csoportszintű eltérésekre fókuszálnak a kísérletekben, míg mi jelenleg erőteljesen az egyéni/individuális/ sérülékenységet próbáljuk ’elcsípni’ komplex magatartási és idegrendszeri mérésekkel, bízva abban, hogy sokfaktoros módon, komplexebb szinten tudjuk megérteni a sérülékenységet.
Mindezt folyamatában/kialakulásában vizsgáljuk trauma előtt és után, hogy jobb előrejelzéseket, következtetéseket tudjunk majd levonni a klinikum számára is, ahol fontos beavatkozások a preventív (megelőző) és korai ’enyhítő’ kezelések.