PhD hallgatók a KOKI-ban I.

Prokop Susanne

2016. november 16. Kittel Ágnes

Idén szeptemben ismét gazdagodott a KOKI néhány új belépővel. Köztük van Prokop Susanne PhD hallgató is, aki 2015-ben kiváló pályázattal nyerte el a Somogyi Péter által 2013-ban alapított, minden Közép-Európában élettudományi területen kutatást folytató egyetemista részére kiírt Stephen W. Kuffler Kutatási Alapítvány díját. Az MTA-ban megtartott tavalyi díjátadón hibátlan angolsággal, alapos tudást igazoló, imponáló magabiztossággal mutatta be eddigi eredményeit. Prokop Susanne-val a díjátadón találkoztam először, és ugyan semmi érdemem nem volt benne, büszkén hallgattam a szép, fiatal lány remek előadását. Egy ilyen alkalom esetében ugyan nem is kérdés, a tudományos kiválóság a legfontosabb, de, különösen egy előadás hallgatásakor, bizony a díjazott személyisége is számít.

  • Mit jelentett számodra a Kuffler ösztöndíj elnyerése?
  • Nagyon örültem, amikor megkaptam az értesítést a Kuffler díjról, de azonnal éreztem, ezzel felelősség is jár. Még egy kutató számára sem lehet ilyesmi mindennapi dolog, és mi, a többi nyertes diákkal együtt, a Tudományos Akadémián tarthattunk előadást tudományos diákköri munkánkról! Azóta részt vehettem más Kuffler alapítvány által szervezett rendezvényen is, és olyan tudósokkal beszélgethettem, akikre mind felnézek, és másként soha nem találkozhattam volna velük.
  • Kinél végezted TDK munkádat?
  • A Semmelweis Egyetem Élettani Intézetében dolgoztam Hunyady Professzor Úr laboratóriumában. Egyetemi éveim alatt gyakorlatilag minden szabaidőmet ott töltöttem, és úgy érzem, hogy a megszerzett tudás és tapasztalat miatt minden perce megérte. Az ott végzett kutatási téma ösztönzött arra is, hogy bionikát is tanuljak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
  • Úgy alakult, hogy PhD tanulmányaidat most mégis Katona István csoportjában, az ő témavezetésével végzed. Eredményeid alapján sok lehetőséged lehetett, miért választottad épp ezt?
  • Katona Istvánnal 2015-ben ismerkedtem meg a Kerpel Fronius Tehetseggondozó Program egyik konferenciáján. Előadása után volt alkalmam vele beszélgetni, és mivel kiderült, hogy egy gimnáziumba jártunk, ezért elég sok közös téma akadt. Bevallom, kutatási projektjeiből elsőre elég keveset értettem meg, de a tudományhoz és egy munkacsoport vezetéséhez való hozzáállása lenyűgözött.
  • Hogyan fogadtak a csoport tagjai?
  • Mindenki nagyon kedves volt, és máig sok segítséget kapok abban, hogy el tudjam kezdeni az önálló kísérletes munkát is. Nagyon széleskörű a csoporttagok tudása, mindenkitől van mit tanulnom. Egyelőre még úgy érzem, a felzárkózási fázisban vagyok.
  • Az intézet más csoportjai közül volt már, akikkel közelebbi kapcsolatba is kerültél?
  • Saját csoportomon kívül eddig Gereben Balázsék munkacsoportját sikerült egy kicsit megismernem. Ők is nagyon barátságosak és segítőkészek voltak velem az első pillanattól kezdve.
  • Ennyi elnyert elismerés, konferenciák első díja után mit vársz magadtól?
  • Nagyon remélem, hogy hasznos tagja leszek majd a csoportnak, és mind kísérletekkel, mind ötletekkel hozzájárulhatok majd a további sikerekhez.