PhD hallgatók a KOKI-ban II.

Egy különleges lány – Martinecz Bernadett

2017. január 18. Kittel Ágnes

A KOKI-ban szerencsére sok PhD hallgató van, ezért közülük főképp időhiány miatt, csak néhányan mutatkozhatnak be ezen a honlapon.

Úgy döntöttem, egy kisebb közvélemény-kutatást tartok, hogy megtudjam, kikre kíváncsiak a legtöbben. „Kutatásomnak” igen hamar vége lett, ui. már az első megkérdezett válasza után úgy döntöttem, megvan a következő interjúalany. Miért? Mert kérdésemre, miért épp ő, azt a választ kaptam, hogy Martinecz Bernadett egy különleges lány.

Betti örömmel vállalta az interjúalany szerepét, s minél pontosabban idézem válaszait, annál biztosabb, hogy mindenki megérti, jó, hogy ő is itt van köztünk.

  • Betti, hogy kerültél ide Debrecenből - épp Dénes Ádámhoz?
  • 2010 júniusában végeztem Szegeden biológus hallgatóként. Mivel akkor az ottani PhD képzésre nem sikerült felvételt nyernem, így állást kellett keresnem. Így kerültem a Debreceni Egyetem Anatómiai Intézetébe egy 3 éves határozott idejű szerződéssel. Az ottani munkaviszonyom lejárta után nagyon szerettem volna új kihívásokat, módszereket megismerni, és sorsszerű volt, hogy pont ekkor láttam meg Ádám álláshirdetését, ami kifejezetten biológusok, vagy egyéb természettudományos végzettségű kutatók számára kínált lehetőséget. Megpályáztam, eljöttem egy beszélgetésre, és nagyon nagy szerencsémre szívesen fogadtak.
  • Imádom azt, amit csinálok, hiszen mindig is szerettem volna profi színvonalon űzni a kutatást, és csak így van értelme. A KOKI, mint a hazai idegtudományi kutatások zászlós hajója, erre a legkiválóbb helyet biztosítja számomra mind technikai, mind emberi szempontból, ráadásul oktatási terhelés nélkül. Szeretek az egereimmel foglalkozni, a mikroszkóp mellett ülni, figyelni a szebbnél szebb aktivitás- változásokat . Többek közt ez az, ami éltet. A beilleszkedés szerintem könnyen ment, hála egy kiváló főnöknek és egy olyan laborkörnyezetnek, ahova az ember mindig szívesen jön be dolgozni, még ha rosszabb napjai is vannak. Ádám személyisége, motivációja, óriási tudása és embersége az én „tenni akarásomat” is fokozta, így a kezdetektől számítva egy évnyi munka után beadtam jelentkezésemet a PhD képzésre és jelenleg is PhD hallgatóként dolgozom. Mivel a kutatást hivatásnak tekintem, a doktori képzés teljesítése nem volt kérdés számomra.
  • Mi a témád, mik a terveid?
  • PhD munkám során a mikroglia-idegsejt interakciókat tanulmányozom in vivo két foton mikroszkópia, anatómiai és fiziológiai módszerek segítségével. A mikroglia egy nagyon különleges sejtpopuláció a központi idegrendszerben, pontos szerepe a mai napig ellentmondásos. Tavaly publikált cikkünkben kimutattuk, hogy a mikroglia aktivitásfüggő módon monitorozza az idegsejtek kalcium válaszait, de a folyamat hátterében húzódó pontos molekuláris mechanizmusok egyelőre nem tisztázottak. Ha sikerül feltérképezni hogyan kommunikálnak egymással ezek a sejtek, olyan kapuk nyílnak meg előttünk, amelyek fontos új irányvonalakat jelölhetnek ki az idegrendszeri betegségek gyógyításában. Szóval egy igazán „hot topic” témába sikerült belecsöppennem, amit a lehető legnagyobb odaadással és elhivatottsággal igyekszem körüljárni.
  • Fontosnak tartom, hogy mindig van hova fejlődni és folyamatosan jobbá válni. A következő évek során szeretnék még új technikákat tanulni, szakmailag és emberileg is a lehető legtöbbet fejlődni. Mindenképp kipróbálnám magam külföldön is, mert szeretném felmérni, mennyire versenyképes az itt szerzett tudásom.
  • Mit csinálsz még a munka mellett és mit gondolsz, miért mondták rád, hogy különleges vagy?
  • Amikor nem kutatok, akkor sportolok, a lehető legtöbbet, de soha nem a mérések rovására. Több mint 3 éve Crossfittezek, most elég sokat futok, és Krav Maga edzésre is járok. A sportba is talán azért szerettem bele (még ha csak amatőr szinten űzöm is) mert ott is mindig van hova fejlődni, mindig van motiváció. Ha ez a késztetés nem belülről jön, akkor nem sok értelme van bármit is csinálni. A munkámban is ez mozdít mindig előre.
  • Néha a kolléganőkkel elmegyünk sörözni, egy-egy koncertre a Budapest Parkba, lazítani egy kicsit. Ez is elengedhetetlen a mindennapi munka mellett.
  • Nem mondanám magamról, hogy különleges vagyok, bár tudom, a „fura csaj” jelzőt valóban szokták velem kapcsolatban említeni. Ennek lehet is némi alapja: temperamentumom és makacsságom nem mindig könnyen kezelhető. A kollégák közül szerencsére a legtöbben hozzászoktak jó szándékú bolondériáimhoz, és úgy érzem, még néhány évnyi idő rendelkezésemre áll, hogy ebben-abban okosodjak egy kicsit.