Sanghaji látogatás

2018. április 17.

Coubertin mindenki által ismert idézetei /Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!”„Gyorsabban, magasabbra, erősebben!”/ ugyan nem tőle származnak, de az valószínűleg igaz, hogy az olimpiai játékok újjáélesztését azért is szorgalmazta, mert az „a nemzetek önösségén átívelve hozzájárulna a békéhez, és ahhoz, hogy a nemzetek könnyebben megérthessék egymást”/ld. wikipédia/. Ez az igen méltánylandó gondolat azonban nem csak a sportra érvényes, de a tudományra is.
Több hasonlóság is van a két, számos esetben – pl. olimpiák vagy Nobel-díj átadás - nagy sajtónyilvánosságban részesülő terület között. Az ismert és szép mondás ellenére nem csak a sportban, de a tudományban is mindenki első akar lenni. Egyik területen sem szükséges egymás anyanyelvének ismerete ahhoz, hogy megértsék egymást. A sportolókat összeköti közös sportáguk szabályainak tudása, a kutatók nyelve pedig az angol. /Sokszor csaktört angol”./ És hasonlóságnak mondanám azt is, hogy bár művelőik egymás riválisai, mindkét területen kialakulhatnak rövidebb-hosszabb ideig tartó együttműködések, sőt, néha őszinte barátságok is.

Azt, barátságok lesznek-e belőle, még nem tudhatjuk, de a húsvéti ünnepek előtt történt intézeti látogatás után úgy tűnik, együttműködés lesz intézetünk és egy kínai intézet között. Igazgatónk, Freund Tamás, és öt munkatársunk – szigorúan ábécé sorrend szerint -, Hangya Balázs, Hájos Norbert, Mikics Éva, Rózsa Balázs és Zelena Dóra – a Kínai Akadémia Idegtudományi Kutatóközpontját (Institute of Neuroscience, ION) látogatta meg Sanghajban.
A látogatáson résztvevők közül négyen is időt szántak egy kis beszámolóra.

- Miért épp Ti mentetek? A kérdés bizonyára többekben felmerült.

HANGYA BALÁZS
- Freund Tamás és néhány munkatársa már régóta dolgoznak azért, hogy létrejöjjön egy együttműködési program a Moo-Ming Poo által vezetett ION és a KOKI között. Tamás majd egy éve küldött egy kör- emailt a témavezető kutatóknak, hogy megtudja, kinek lenne potenciális kollaborátora Sanghajban, és tudna egy rövid tématervet benyújtani. Mostanra értek a tárgyalások olyan fázisba, hogy érdemes volt egy közös konferencia keretében feltérképezni a közös érdeklődési pontokat. Én azért jelentkeztem, mert személyes ismerősöm van Sanghajban, akivel körülbelül egy évig egy épületben dolgoztam az USA-ban. Jelenleg hasonló kérdéseken dolgozunk eltérő technikákkal, tehát elméletben minden adott egy közös munkához.

ZELENA DÓRA
- Felkeltette érdeklődésünket a kínai együttműködés lehetősége, így felvettük a kinti intézetben egy-egy lehetséges partnerrel a kapcsolatot, ők pedig készségesnek mutatkoztak egy jövőbeli együttműködésre.

- Volt ennek a látogatásnak hivatalos része is?

ZELENA DÓRA
- Mivel küldöttségünk a Magyar Tudományos Akadémiát is képviselte, így megérkezésünk után a sanghaji önkormányzat tudományért felelős bizottságával is találkoztunk, illetve a pekingi konzulátusról, majd Sanghajból is kaptunk kísérőnek egy-egy konzult, és találkoztunk a sanghaji magyar főkonzullal is.

- És mit lehet-kell tudnunk a meglátogatott intézetről, az ION-ról?

HÁJOS NORBERT
- Az ION fő profilja az idegi hálózatok kutatása, ill. amennyiben ez lehetséges, az eredmények transzlációs alkalmazása. Két olyan kutatási fővonal is van az intézetben, ami párját ritkítja: az egyik a brain-machine interface kutatási vonal, a másik a majmokon való kutatás. Ez utóbbi érdekében kezdték el a Rhesus majmok klónozását. A program indítása után 5 évvel vezetett sikerre, amiről a múlt évben a Cellben számoltak be. A klónozott majmok szolgálnának a transzlációs kutatások alapjául.

- Intézetünkkel ill. más neves nyugati/ amerikai intézetekkel összehasonlítva találtatok-e valamilyen jellemző eltérést?

HANGYA BALÁZS
- Technikai felszereltségben abszolút nyugati színvonalú volt az intézmény, és láthatólag anyagi problémákkal sem küzdenek a laborok. A felépítésben annyi a különbség, hogy elmondták, a laborok szinte teljesen PhD hallgatókra épülnek, nagyon kevés a posztdok, mert a legtöbb tehetséges kínai kutató PhD után külföldön folytatja, máshonnan pedig egyelőre nem áramlanak.

HÁJOS NORBERT
- A laborvezető kutatók kivétel nélkül rendelkeznek külföldi tapasztalattal, és mindegyik PhD hallgató, aki az ION-ből kikerül, a világ legjobb laborjaiba mehet, mert a külföldi partnerek tudják, hogy magasan képzett posztdok érkezik innen. Nagy nyitottságot tapasztaltam a kutatók részéről, ami pl. nem jellemző az angolszász országokban, ha egy vadidegen belép hozzájuk. Nyíltan beszéltek az elkezdett projektekről, a technikákról, amit fejlesztenek, vagy épp meghonosítani akarnak. Minden labornak van egy adminisztrátor/titkárnő segítője, aki jelentős adminisztrációs terhet vesz le a vezető kutató válláról, hisz ez a személy szintén egyetemet végzett, és érti, milyen munka folyik ott.

Nagyon erős a szakmai kontroll, amelyet egymásra gyakorolnak. A PhD diákok évenkénti „vizsgáztatása” részben a PhD hallgatóról szól, részben a témáról, és részben a témavezetőről. Igyekeznek ezeken a vizsgákon nem megbántani egymást, de mégis a lehető legkritikusabban mondják el véleményüket, hisz a legjobb munkákkal lehet csak bekerülni a vezető folyóiratokba. Egy PhD hallgató 6 - 8 év után szerez fokozatot. Látszik, hogy mind a laboralapításnál igen magas a léc, mind a bennmaradásnál nagy az elvárás. Hasonlóan pl. RIKEN-hez, inkább nem közlik le akár 6 év munkáját, ha nem tudnak magas impakt faktorú újságokban megjelenni. Itt is a minőség elsődleges és nem a mennyiség.

ZELENA DÓRA
- Az idegtudomány színvonalára nem lehet panasz. Sok tudóst csábítottak haza, híresztelések szerint ma már 1-2 Science vagy Nature cikk nem is elegendő ahhoz, hogy ide felvegyék az embert. Az intézet hasonló színvonalú, de kicsit nagyobb léptékű, mint a KOKI. Jellemzően az egyik laborban például 80 hangszigetelt doboz volt magatartás vizsgálatokhoz, laboronként 2-3 vírusbeadó "setup" -ot láttunk, mindegyiknél dolgoztak. Egy-egy irodában akár 10-en is ültek. Jellemzően egy-egy laborban 10 körüli volt a PhD hallgatók száma is.

- Mennyire lehetett, volt mód a kutatókkal is beszélni, és ők mennyire érdeklődtek a ti munkátok/eredményeitek iránt?

ZELENA DÓRA
- A látogatás fő célja a laborok meglátogatása és személyes beszélgetés volt az ottani kutatókkal. Mindenki nagyon érdeklődő volt, az előadásainkat is élénk vita kísérte.

HÁJOS NORBERT
- Az ION-KOKI közös szimpóziumon bemutattam a kutatócsoportunk fő kutatási témáit, és röviden összefoglaltam a témákban elért eredményeket. Ennek fő célja az volt, hogy tájékoztassam a potenciális kínai kollaborátorokat azokról a kérdésekről, melyekkel foglalkozunk, és bemutassam azt a technikai repertoárt, amit alkalmazunk. A számos releváns kérdés alapján úgy éreztem, a kínai kutatók igen pozitívan fogadták laborunk eredményeit. Ezen túlmenően pedig két alkalommal is két órás szakmai megbeszélést folytattam Prof. Chengyu Li csoportvezetővel, akivel korábban egyeztettem a lehetséges közös munkáról. Mostani megbeszéléseink során olyan előkísérletek tervét körvonalaztuk, melyek alapjául szolgálhatnak a jövőbeni, akár hosszabb távú, közös pályázatokból fedezhető kutatásoknak.

- Mi volt általános benyomásotok a kinti körülményeitekről, mennyire találtátok Sanghajt élhető és biztonságos városnak?

HANGYA BALÁZS
- A szállás, ellátás alapvetően rendben volt, a város nagyon biztonságosnak tűnt.

ZELENA DÓRA
- Sanghaj egy kb 24 millió lakosú világváros, és ehhez képest nem éreztük a zsúfoltságot. Szállásunk az intézet melletti elhelyezkedő sokemeletes szállodában volt. Nem csak a szállodában, de mindenhol, az egész városban nagy volt a tisztaság, rend, sok rendőrt is lehetett látni. A közbiztonság nagyon jó, ezt a konzulátus munkatársai többször hangsúlyozták is.

- Volt-e lehetőség a hivatalos programon túl egy kis nézelődésre is, mit volt érdemes megnézni?

HANGYA BALÁZS
- A hétvégén kirándultunk Shuzou és Wuzhen városaiba. Az előbbiben sziklakerteket, az utóbbiban egy hangulatos faházakból épült ‘vízivárost’ látogattunk meg. Jellemző, hogy ez sem eredeti műemlék, körülbelül 10 éve húzták fel a turisták számára. És, bár a program igen szoros volt, nagyon érdekesnek találtam a Sanghaj Múzeumot.

ZELENA DÓRA
- Én is nagyon élveztem a szép kerteket, és érdekes volt az a selyemkészítő gyár is, amit meglátogattunk. A Velencére hasonlító skanzen városka is tetszett sok csatornájával és az aranyos házacskákkal. Sanghaj megtekintése utolsó napunkra maradt. Jártunk a TV toronyban, ami a város jelképének számít. A folyónak ezen az oldalán felhőkarcolók tömege áll, melyek 20 éve még sehol nem voltak! Meglátogattunk egy múzeumot, és sétáltunk a Bundon, ami a folyóparti sétány neve azon az oldalon, ahol budapesti hangulatot idéző házak a jellemzőek. A pesti hangulat nem lehet véletlen, hiszen egy magyar építész, Hudecz László keze munkáját is meg lehet itt találni. De ő tervezte kora legmagasabb ázsiai épületét, a Park Hotelt is, ahol ma is látható a sanghaji 0-ás kilométerkő. Végül a Yu-Yu Gardenben is jártunk. Azt hiszem, mindenki ilyennek képzeli el Kínát: jellegzetes épületekkel, lyukas kövekkel, parkokkal, tavacskákkal.

- Mi volt ennek az útnak legnagyobb haszna számotokra?

ZELENA DÓRA
- A látogatás megerősített abban az elképzelésemben, hogy valóban érdemes ezzel az intézettel kollaborálni. A város élhetőnek tűnt, így összességében szívesen mennék-küldenék munkatársakat oda.

HÁJOS NORBERT
- Az általam vártnál sokkal pozitívabb fogadtatásban volt részem, ma sokkal nagyobb potenciált látok a közös kutatómunka megvalósulásában, mint utazásunk előtt. Bízom benne, hogy elkezdjük a megbeszélt közös munkát, amely minkét fél számára jelentős tudományos hozadékkal járhat.

MIKICS ÉVA, miután szabadságáról is visszaérkezett, csak egy kérdést kapott.
- Mi ami tetszett és "hazahoznám"?
Számomra bámulatos volt látni és hallgatni, ahogy ott alapvető célkitűzésük érdekében - az agykutatásban (is) vezető nagyhatalommá kívánnak válni - milyen rövid- és hosszútávú stratégiai döntéseket hoznak, és ezeket milyen kitartóan valósítják meg. Kínában 20 évvel ezelőtt nem született J Neuroscience-nél magasabb rangú folyóiratban publikáció, mostanra pedig a világ élvonalába tartozó kutatásokat végeznek és közölnek.
Másik példa: az ION-ban jelenleg 39 kutatócsoport működik, de 2020-ig, azaz két éven belül ezt a számot 50-re szeretnék növelni, elsősorban külföldi vezető laborokból hazahívott fiatal kutatók-vezetők alkalmazásával. Természetesen ennek a célnak megvalósításához az alaposan kidolgozott elképzeléseken túl, rengeteg pénzre is szükség van, de látható, hogy ez számunkra szinte elképzelhetetlen mennyiségben áll rendelkezésre. A pénz önmagában azonban nem elég. Kínában olyan munkamorállal találkoztunk, amit Európában nagyon nehezen lehetne elképzelni. Hihetetlen szorgalommal, kitartással, alázattal (és rengeteg munkaórában) végzik munkájukat, próbálnak kitűnni a többiek közül. Nagyon meglepett, és pozitív csalódásként ért, hogy a fiatalok is kifogástalanul beszélnek angolul és bátran, értelmesen, aktívan részt vettek az előadások utáni tudományos vitában.

Mégis van olyan, ami itthon sokkal jobb: az ION-ban - bár talán csak azért, mert túl rövid időt töltöttünk ott - nem találkoztam a folyosón beszélgető kutatókkal, nem láttam "felfűtött" tudományos vitákat, és egyik irodából vagy liftből sem hallatszott ki felcsattanó nevetés. Szerintem sokkal jobb a KOKI-ban dolgozni :-)