Új akadémikusaink

2019. május 27.

Az MTA–val foglalkozó hírek között új akadémikusaink megválasztása bizony nem sok vizet zavart, holott jelentős esemény történt. Az Akadémikusok Gyűlése 2019. május 7-én megválasztott 102 akadémikust, és a 35 új levelező tag közül 10 nő.

És bár ez, különösen a 2016-os eredményhez képest, mikor egyetlen női jelölt sem került megválasztásra, igen elfogadható arány, intézetünk azonban még ennél is jobbal büszkélkedhet. Két új MTA levelező tagunk közül ugyanis az egyik nő! Ez pedig azt is jelenti, hogy a KOKI-ban a férfi-női akadémikusok aránya a maga 16,67%-ával messze megelőzi az MTA-t, ahol ez a 10 %-ot sem éri el. /Eddig az MTA volt elnöke és a KOKI volt igazgatója, Vizi E. Szilveszter, Makara B. Gábor, volt megbízott igazgatónk, Freund Tamás, mostani igazgatónk, és Nusser Zoltán kutatóprofesszor voltak már hosszú évek óta az MTA rendes tagjai./

De tegyük félre a tréfát, hiszen igen komoly teljesítmény áll a mögött, hogy az MTA levelező tagjának választották Acsády Lászlót /VIII. Biológiai Tudományok Osztálya/ és Sperlágh Beátát /V. Orvosi Tudományok Osztálya/.

Az MTA honlapján olvasható bemutatásokból sok minden megtudható. Acsády Laci neurobiológus, elsődleges célja a magasabb rendű idegrendszeri tevékenységek és az idegrendszert érintő megbetegedések neuronhálózati alapjainak megértése. 2017-ben elnyerte a European Research Council Advanced Grantjét.

Sperlágh Bea farmakológus, az agy energiaellátásának zöméért felelős ATP által közvetített purinerg jelátvitel kutatásában ért el úttörő eredményeket, és e kutatási terület egyik vezető nemzetközi szakértője.

Két különböző szakterüket, különböző személyiség, akik a választási eljárás során azonos akadályokat kellett legyőzni!

- Az akadémikusválasztás több lépcsős folyamat, melyek közül a jelölt számára a legkeményebb próbatétel valószínűleg bemutatkozó előadása. Hogyan készültetek fel ennek speciális követelményeire?

Sperlágh Beáta

- Igen, ez az előadás valóban más volt, de mint minden más előadás esetében is, a siker kulcsa ezúttal is a gondos, alapos felkészülés volt. Az előadás tartalmi része, "az életmű", már hosszú évek óta épült, gyakorlatilag készen volt a fejemben, csak a kockákat kellett összerakni - ilyen értelemben az előadás egyáltalán nem volt nehéz, inkább egyfajta jutalomjáték volt. Tudományos pályafutásom fő csapásiránya kezdetektől az ATP molekula jelátviteli szerepének feltárása körül forog. Így a purinerg rendszer kutatásában az évek során elért eredmények szervesen összekapcsolódtak, egymásra épültek, és szerencsés módon a P2X7 receptort feltáró kutatásaim már a gyógyszerfejlesztés klinikai fázisába is eljutottak. Így nem volt gond összefűzni őket egy koherens történetté, legfeljebb az okozott egy kis szívfájdalmat, hogy egyéb kedves kutatási témáim, mint pl. a központi idegrendszeri kannabinoid receptorok, már nem fértek bele az előadásba. Ugyanakkor, ahogy mondod, az egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a történetet pontosan hogyan jeleníted meg és közvetíted a hallgatóság irányába - a felkészülés nehezebbik része ez volt, és ebben, minden eddigi előadási gyakorlatom mellett is, fontos segítséget nyújtott számomra Vizi professzor, aki ismerten kitűnő előadó. Bizony kicsit kényelmetlen érzés volt visszaülni az iskolapadba, de Vizi prof tanácsai felbecsülhetetlen értékűek voltak, mert rámutattak arra, hogy érdemes még jobban hangsúlyozni olyan dolgokat, amit én már túlzásnak találtam volna, de ő javasolta azt is, hogy tegyek animációt is a diasorba: így csiszolódott az előadás végül a végső formájára. A harmadik fontos összetevő a mentális felkészülés volt.
A következőket beszéltem meg magammal, illetve a Mindenhatóval:

1. Alázat. Az akadémikusválasztás olyan egyenlet, amelynek több helyes megoldása is lehet, és ha olyan megoldás lesz, aminek nem én vagyok kedvezményezettje, annak is nyugodt szívvel állok elébe.
2. 200%. Az MTA Orvosi Osztálya több, mint 20 évvel ezelőtt, 1998-ban választott utoljára az intézetünkből levelező tagot: Makara B. Gábort. Vagyis igen csak magasra van téve a léc, s bár a KOKI-t nagyra tartják, de a KOKI kutatóitól többet is várnak: a 100%-os felkészülés biztosan nem lesz elegendő.
3. Igaz, sok akadémikus nem az első, hanem a második nekifutásra kerül be, mégis úgy tekintettem, hogy ez az egyetlen lehetőségem van - de azért igyekeztem nem túlzottan rágörcsölni a feladatra.

Acsády László

- Érdekes végiggondolni, hogy egy ilyen jelölési folyamatban mekkora súllyal esik latba egy ilyen húszperces előadás. Nyilvánvaló, hogy ha valaki jelölteti magát, át kell néznie egész tudományos pályafutását, eddigi eredményeit és azok nemzetközi hatását, valamint az általa ismert tudományos iskolák tagjainak eredményeit is. Ekkor arra gondolhat, hogy egy ilyen rövid előadás jelentősége nem lehet olyan nagy az egészhez képest. Ez azonban nem így van. Minden adatot többféleképp is lehet értelmezni, így a személyes bemutatkozásnak továbbra is nagy a jelentősége. (Az ERC-nál pl. most gondolkoznak azon, hogy a Starting és Consolidator pályázatok után a legnagyobb, az Advanced Grant esetében is bevezetnék a személyes meghallgatást, de így van ez a magyar Élvonal pályázat esetében is.)
Egy akadémiai osztály tagjainak a tagjelölési előadás során teljesen másképp kell prezentálnod az eredményeidet, mint különben. Itt 15-20 percben le kell vezetned, mi a világ tudományos álláspontja abban a kérdésben, amit te kutatsz, és mi az a könnyen megérthető módon bemutatott eredmény, amit ehhez te tettél hozzá. Ki kell emelni a legfontosabbnak tartott dolgokat, különben a lényeg elveszik a részletekben. Nagyon egyszerűen, világosan, bemutatott példákkal kell bizonyítani, hogyan mozdítottad elő az adott tudományos kérdésre adott választ. Klasszikus hiba, hogy a jelöltek megpróbálják gyorsan ledarálni nem csak eredményeiket, de azokat a mérőszámokat /h index, idézettség stb./ is, melyeket előzőleg már úgyis le kellett adni, így mindenki el tud olvasni, itt viszont csak viszi az időt.

Mivel a jelölés részeként írni kell egy kétoldalas tudományos bemutatkozást, már megírásakor erre az előadásra is gondoltam, így ez is segített a felkészülésben.
A Biológiai Osztályon 16 jelölt közül kellett választani, akik mind kiváló mutatókkal rendelkeznek, sok publikációval, sok idézettel, de csak hármat lehet kiválasztani. Emiatt aztán kicsi dolgok dönthetik el, ki felé billen a mérleg nyelve. Az előadáson ott ülnek az ökológus, immunológus, biofizikus stb. akadémikusok, és mindenki árgus szemmel figyeli a másik jelöltjét. Mindent figyelembe vesznek, azt is, hogy az osztályon idegtudós volt eddig is hat vagy hét, ha még egyet megválasztanak, a súlypont elmozdulhat. De azt gondolom, hogy nálunk korrekt, vállalható döntés született. A két másik új akadémikus kiváló, akik már az előző jelöléskor is érdemesek lettek volna a megválasztásra. Padisák Judit ökológus, Buzás Edit immunológus, és mind a kettőjük esetében megfogható, könnyen értelmezhető, mi az a terület, amit ők indítottak el, fejlesztettek ki és ahol nemzetközileg is kiemelkedő, iránymutató eredményeket értek el.

- Ti magatok elégedettek voltatok-e előadásotokkal?

Acsády László

- Igen, mert éreztem, jobb volt, mint három évvel ezelőtt, nem követtem el az akkori „hibákat”.

Sperlágh Beáta

- Végül is, igen. Az, hogy az előadás végül nem sikerült nagyon rosszul, onnan tudtam meg, hogy többi jelölt fő patrónusai is lelkesen gratuláltak, továbbá néhány olyan tag is, akikről úgy gondoltam, hogy nem igazán kedvelnek.

- Egy jelölt mennyire láthat bele a választások menetébe, mennyire tudja követni az első sorban persze számára legérdekesebb híreket?

Acsády László

- A hölgyek fontosságának kiemelése jól érezhető volt, és akik ezt már előzőleg is teljes mértékben megérdemelték volna, a mi osztályunkon meg is kapták azt a támogatást.
A szabályzatból is tudható, hogy csak annak van esélye, aki az osztályülésen a tagok min. 50 százalékának igen szavazatát megkapja. Ezért is van jelentősége az akadémikusok közötti informális beszélgetéseknek. Ha ui. az osztály szétszavaz, megeshet, hogy még annyi jelöltet sem tud kiállítani, mint amennyire lehetősége, helye lenne.
Saját személyemet illetően azonban csak füleseket kaptam a hivatalos eredmény, ill. a sorrend kialakulásig, de végig reménykedtem.

Sperlágh Beáta

- Az akadémikusválasztás az akadémikusok belső ügye, a választások menetébe a jelölt nem igazán láthat bele, de a jelöltállítással kapcsolatban annyit azért tudtam, hogy az egyetemek, különösképp a vidékiek, összehangolt és proaktív stratégiát alkalmaznak, míg a mi házunk táján inkább egyéni kezdeményezések vannak. Én az első bátorítást házon kívülről, Oláh Edit akadémikusasszonytól kaptam, de természetesen biztosan nem indultam volna neki a jelöltségnek, ha korábbi mentorom, Vizi E. Szilveszter és jelenlegi igazgatónk, Freund Tamás nem támogat. Somogyi Péter nagy visszhangot kiváltott kezdeményezése egy fontos anomáliára irányította rá a figyelmet: a 2016-os tagválasztás során a közgyűlés igen alacsony számban választott női jelölteket. Az MTA részben ennek hatására is, olyan szabályt alkotott a 2019-es tagválasztásra, amely közvetett módon ösztönözte az osztályokat női jelöltek állítására és választására, a kialakult sorrendeket azonban nem változtatta meg. Az eredmény önmagáért beszél: míg 2016-ban 5 új női tag lett, 2019-ben 26, azonban a választható jelöltekből csaknem pontosan olyan arányban (25%) választottak női új tagokat, mint amilyen arányuk a jelöltek között volt (24%). Vagyis a női jelöltek sem előnyös, sem hátrányos megkülönböztetésben nem részesültek a választás során – ez így korrekt.

- Mindkettőtöknek van jónéhány más feladata is, mint csoportotok kutatásainak vezetése. Mit gondoltok, ez a kitüntető cím mennyiben fogja könnyebbé/nehezebbé tenni munkátokat?

Sperlágh Beáta

- Azt gondolom, hogy aki ebben a megtiszteltetésben részesül, és még javadalmazást is kap az adófizetőktől, annak lehetőség szerint túl is kell szárnyalni eddigi teljesítményét, illetve olyan plusz feladatokat is vállalnia kell, ami túlmutat szűkebb szakterületén. Egyik fontos feladatom mostanság, hogy az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testület Élettudományi Bizottságának (European Academies Science Advisory Council, EASAC Bioscience Steering Committee) - tagjaként azokat a tudományterületeken átívelő trendeket és tendenciákat azonosítsuk a körülöttünk lévő világban, amelyeket politikai döntéshozók figyelmébe kell ajánlani jelentések, állásfoglalások formájában. Ezeket a jelentéseket, állásfoglalásokat aztán az adott témához legjobban értő, nemzetközi hírű tudósokból álló szakértői csoportok készítik el. Ilyen pl. a klímaváltozás sokrétű hatásai, a genomszerkesztés, az őssejtkutatás eredményeinek vitatott alkalmazása, a túlnépesedés hatásai a közegészségügyre és a fertőző betegségek terjedésére vagy akár a magának a tudomány módszertanának, közlési gyakorlatának és teljesítményértékelési rendszerének rohamos változásai, amelynek tanúi vagyunk az utóbbi időkben. Bár a tudósok befolyása a világeseményekre jóval csekélyebb, mint a politikusoké, nem vonulhatunk vissza az elefántcsonttoronyba, ezekről az égető kérdésekről is jól artikulált véleményt kell formálnunk és ezt megfelelő módon közvetítenünk is kell.

Acsády László

- Ez nagyban múlik azon, ami a következő egy év során hogyan alakul az MTA sorsa, milyen típusú szervezetté válik és ebben az egyes akadémikusoknak milyen mozgástere lesz, mennek-e tovább a tárgyalások, milyen új feladatokat lehet vagy nem lehet kijelölni.
Az NKFI-ben sikeresen és hasznosan tudtam tevékenykedni az új pályázati típusok kialakításában, az eddigi eredmények megvédésében - ott is volt tavaly egy rendszerváltás - a kialakult, tisztán értékalapú megközelítés továbbvitelében, és elképzelhető, hogy ha letelik ott a megbízatásom, és kapok valamilyen megbízást, folytatni fogom az ilyen tevékenységet. Azonban én annyira szeretem a kutatói munkát, hogy 100%-ig elégedett leszek azzal is, ha utána már csak azt csinálhatom.