Zágrábi vendégünk

2017. november 22. Kittel Ágnes

A KOKI-ban, ahogy más tudományos intézetekben is szokás, rendszeresen adnak elő kutatási területük kiválóságai közé tartozó külföldi előadók, hiszen eredményeik első kézből való megismerése, a velük való párbeszéd nem csak több itteni kutató munkájának eredményességét segítheti, de mindkét fél számára előnyös együttműködések is létrejöhetnek. Az utóbbi hetekben két előadást is tartott Nela Pivac professzor asszony, aki a zágrábi Ruder Boskovic Intézetből érkezett. Zelena Dóra vendége egy akadémiai ösztöndíj segítségével 3 hónapot tölt nálunk és dolgozik együtt Dórával. A professzor asszony könnyen beilleszkedett Dóra csoportjába, közvetlen és barátságos mindenkivel, szívesen mesél otthoni és itteni munkájáról.
- Hogyan kezdődött, mi volt az előzménye ennek a mostani közös munkának?
- Dórának Daniela Jezova professzor asszony, aki Pozsonyban, a Szlovák Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese volt, mutatott be. Tartottuk a kapcsolatot, és egy, a Smolenice kastélyban tartott stressz konferencián találkoztunk ismét Szlovákiában. Itt vetődött fel egy lehetséges közös munka ötlete a poszttraumás stressz szindróma /PTSD/ témakörében.
Már nem is tudom, ki javasolta az együttműködést, de épp akkor nyertem el a Horvát Tudományos Alap támogatását “Genetic and glycomic markers for PTSD” című pályázatomra. Megbeszéltük, hogy jó lenne összehasonlítani a mi humán, és Dóráék PTSD állat modellel kapott eredményeit.
Nekünk összesen 700 emberi vérplazma mintánk van (350 PTSD és 350 nem és kor szerint megfelelő kontroll), melyekből meghatároztuk az N-glikánok szintjét. Az igazi kérdés azonban az agyi változásokra vonatkozna, ahonnan természetesen emberek esetében nem vehetünk mintát. Viszont megtehetjük a PTSD-szerű tüneteket mutató patkányokból. Ebben az esetben a változásokat az agy különböző területein is nyomon követhetjük párhuzamosan a vérplazma szintek mérésével. Nagyon tetszik nekem ennek a „transzlációs” kísérletnek az ötlete, mely megmutatná, mennyire képezhetők le az emberi vérplazmában talált változások az agyi folyamatokra.
- Mit tart a közös munka legnagyobb kihívásának és milyen célt szeretnének megvalósítani az ösztöndíj időkeretein belül?
- Mivel Dóra állatmodellje már kipróbált, magának a PTSD –nek a létrehozása nem okoz gondot. Természetesen lesznek PTSD-re érzékenyebb és kevésbé érzékeny állatok, ahogy ez az embereknél is előfordul. Viszont emberekben leginkább csak az érzékeny, beteggé váló populáció vizsgálható, míg állatokban lehetőségünk lesz a traumával szemben ellenállás képességének tanulmányozására is. Ehhez nagyszámú állat vizsgálatára lesz szükség, ami még a KOKI nyújtotta kitűnő kísérleti körülmények közt is nehézkesen valósítható meg.
A minták mérésére ugyanabban a Genos d.o.o. laboratóriumban kerül sor, ahol az emberi plazma N-glikán szint mérés is történt, az eredmények így összevethetők lesznek. Az agyminták esetében azonban módosítani kell a kivitelezést. Tervünk szerint a PTSD állatmodelles kísérleteket a plazma- és agyminták gyűjtésével együtt valamikor tavasszal be kell fejeznünk, hogy időben elvégezhessük a méréseket Zágrábban.
- Mi volt a kísérletnek az a része, melyet a jól felszerelt RBI-ben nem lehetett volna megcsinálni, illetve amit itt könnyebben, megbízhatóbban lehet kivitelezni?
- Mivel nekünk is van állatházunk, tulajdonképpen mindent megcsinálhattunk volna Zágrábban is, azonban a PTSD modellt be kellett volna állítanunk, ami időt igényel. Ha pedig egyszer Budapesten alkalmaznak már egy protokollt, miért vesződtünk volna vele mi is, ráadásul a nemzetközi együttműködéseket még támogatják is, hiszen a tudomány nemzetközi! A mi humán PTSD-s és Dóra állatkísérletes eredményeinek összehasonlítására kiváló lehetőséget nyújtott ez az akadémiai támogatás.
- Miben összehasonlítható a zágrábi és a budapesti intézet és mit gondol látogatása legfőbb hasznának?
- A két intézet összehasonlítása nem könnyű, hiszen az RBI multidiszciplináris, 14 különböző osztályból áll, a kísérleti fizikától kezdve a földtudományokon át a számítógép-tudományokig, és 900 alkalmazottja van. Összehasonlíthatom viszont a mi osztályunkat, a Molekuláris Orvostudományi Osztályt a KOKI-val. A mi kb. 100 fős osztályunkon csak két laboratórium foglalkozik idegtudományokkal /az egyik közülük az enyém, a Molekuláris Neuropszichológia/ míg a KOKI-ban leginkább agykutatás folyik. Az osztályon leggyakrabban sejtvonalakat, emberi vérplazma mintákat és sokkal kevesebb állatkísérletet használnak a rák, oxidatív stressz és idegtudományi kutatásokhoz. A KOKI sokkal jobban hasonlít a Horvát Agykutatási Intézetre, mely a Zágrábi Egyetem orvosi karához tartozik.

- Részt vett intézetünk éves rendezvényén, a KOKI Napokon, melyet Balatonfüreden tartunk, s az előadásokból képet kaphatott arról, milyen kutatások folynak más laboratóriumainkban. Mi volt a benyomása, milyen képet kapott az intézetről?
- Nagyon mély benyomást tett rám az előadások magas színvonala, és az is, milyen kiválóan felszerelt intézetben dolgoznak. Nagy különbséget találtam a támogatások arányában is az otthonihoz képest, ami azért is nagyon fontos, mert egy sor külföldi pályázat esetében a támogatás elnyerésének feltétele, hogy a kiadásokat 20-30 % -ban hazai forrásból fedezzék. Bár idén szeptembertől a helyzet némiképp javult, főképp a tudományos irodalomhoz való hozzáférésben még meglehetősen érezzük a támogatás hiányát, mivel a sok kutatási területen a kutató ügyességén múlik, hozzá tud-e jutni a teljes cikkekhez.
- Ha majd hazaérve beszámol munkatársainak itteni tapasztalatairól, mi lesz a legelső, amit megemlít?
- Feltétlenül elmondom, mennyire magas színvonalúnak találtam az itteni kutatást, a felszereltséget és a támogatottságot.