Connectome 2021 : karácsonyi mini-konferencia

Gondjai, megoldandó kérdései minden korosztálynak vannak, és a kutatók között az, ki melyik csoportba tartozik, meglehetősen jól elkülöníthető. Kivételek természetesen mindig vannak és legyenek is, de itt most azokról van szó, akik céltudatos tanulással és az egyetem alatt is végzett kutatómunkával készülnek arra, hogy sikeres kutatók legyenek. Ők azok, akik végzés után PhD iskolákba jelentkeznek, a szorgosan végzett kísérleti munka mellett elméleti képzésben is részesülnek, a tárgyakból vizsgáznak is, majd minden hivatalos hercehurcát letudva, végül megszerzik a PhD fokozatot, és készen állnak arra, hogy folytassák azt, amit addig is csináltak, egy kicsit több szabadsággal és sokkal nagyobb felelősséggel.

A következőkben egy olyan eseményről illetve eseménysorozatról lesz szó, amit azok szerveztek meg, akiket a kutatómunkájuk és tanulmányaik alatt tapasztalt nehézségek arra ébresztettek rá, hogy nem az a megoldás, ha egymás vállára borulva elkesergik panaszaikat. Ehelyett összeszedték egymást, magyart, külföldi ösztöndíjast, fiatal vendégkutatót egyaránt, és vállalkozásuknak a Connectome nevet adva, programokat kezdtek szervezni saját maguknak. Tudományosat, hogy megismerjék egymás kutatási témáit, tanuljanak egymástól és tanácsokat is adhassanak egymásnak, de játékos foglalkozásokat is. Ez talán még annál is nagyobb ötlet volt, mint alkalmakat szervezni kiselőadások tartására. Arra a velünk született képességre, hogy játszani tudunk, ugyanis szintén vigyáznunk kell. Egy igazi kutató az "Homo ludens", azaz játékos ember, ahogy nagyhírű, néhai szerves kémia professzorunk, Bruckner Győző mondta legelső előadásán, mint az egyik legfontosabb megjegyzendőt. (Ma ezt ugyan sok helyütt úgy mondanák, hogy ez volt a "take home message", de nem teszek, mert se több nyelven is kiválóan beszélő professzorunk emlékéhez, se anyanyelvünkhöz nem illik.)

A 2021. november 26-án tartott rendezvény azonban nem volt se kis előadás, se játékos foglalkozás. Egy kiválóan megszervezett mini-konferencia volt.
Mint erősen túlkoros, természetesen nem vehettem rajta részt, de az a jelenet, amikor néhány fénykép készítése miatt bementem az előadóterembe, hirtelen felidézte bennem, amikor három kicsi gyerekemet láttam a szőnyegen ülve, elmerülten játszani. Itt ugyan székeken ültek, négyen-öten egy-egy asztal körül, de ugyanolyan odaadással hallgatták azt, aki épp beszélt, mint ahogy ők játszottak. Természetesen nem lehetett teljes csönd, hiszen minden asztalnál beszélnie kellett valakinek, az asztalok pedig 2 méterre ha voltak egymástól, de az a harminc ember mégsem zavarta egymást, mert mindenki erre is ügyelt. Talán emiatt is, bennem is a feszült figyelem hasonlíthatatlan csendje maradt meg. Valami olyan különleges dolog, amit hivatalos rendezvényeken, előadásokon, vajmi ritkán lehet tapasztalni.

Ez nagyon fontos jellemzője volt a hétvégi rendezvénynek, de koránt sem elég bemutatására. A többiről beszéljenek azok, akik szervezték, illetve azok, akik a legjobb előadás és a legjobb poszter díját kapták.

Kezdjük a győztesekkel!

Zicho Krisztián, Nyiri Gábor PhD hallgatója nyerte a legjobb előadás díját, a legjobb poszternek járó díjat pedig megosztva kapta Kellermayer Anna TDK hallgató, aki Dénes Ádám csoportjában Cserép Csaba és Pósfai Balázs témavezetésével dolgozik, és Lyakhova Victoria, azaz Viki, Hangya Balázs csoportjának TDK hallgatója.
A részrehajló ítéletet kizárhatjuk, ugyanis mindenki szavazott.

- Mikor, miért csatlakoztatok a Connectome-hoz?

Viki
- A Young Student Network (YSN) Connectome nevű kezdeményezése tökéletes lehetőségnek tűnt arra, hogy az intézetben tevékenykedő, hozzám hasonlóan fiatal kutatókkal találkozzak, megismerjem, milyen témák iránt érdeklődnek, betekinthessek más kutatócsoportok tevékenységébe, projektjeibe, és hogy szélesítsem tudományos látókörömet. Először idén nyáron, a Pub Quiz nevű rendezvényükön vettem részt. Ezen az eseményen rengeteg érdekes, nyitott embert volt szerencsém megismerni. Tanultam az intézetről is, a neurobiológiáról is, meg az élet egyéb területeiről is.

Anna
- Ez volt az első alkalom, hogy részt vettem Connectome-on. Jó lehetőségnek találtam arra, hogy megismerjem a KOKI-s fiatalokat, hallhassak kutatómunkájukról.

Krisztián
- Számomra is ez volt az első alkalom, hogy részt vettem Connectome eseményen! Nem bántam meg, és szívesen megyek el egy következőre is.

- Mit szóltatok ennek a kis konferenciácskának az ötletéhez, és milyennek találtátok a megvalósítását?

Viki
- Csodálatosnak tartom a mini-konferencia ötletét! Tökéletes keretet ad megfizethetetlen tapasztalatszerzésre. Ami a mini-konferencia megvalósítását illeti, a szervezés példaértékű volt: nem voltak se időbeli csúszások, se technikai malőrök. Minden részlet át volt gondolva, hogy mi csak és kizárólag a tudományos eszmecserére tudjunk fókuszálni. Nem utolsó sorban, még finom szendvicseket és italokat is kaptunk.

Krisztián
- Szerintem is zseniális ötlet volt a szervezők részéről, hogy megszerveztek egy ilyen kis konferenciát. Felépítése, levezénylése és a hangulata is, már-már a hagyományos, ezekben a mostani, járványos időben hiányolt konferenciák hangulatát sugározta. Mindemellett nagyon jó kezdeményezésnek tartom arra is, hogy az intézet TDK és PhD hallgatói megismerkedjenek egymással, egymás kutatási témáival és módszertani repertoárjával, ami elősegítheti akár újabb együttműködések kibontakozását is.

Anna
- Jól meg volt szervezve a konferencia. A családias hangulatnak és kötetlen légkörnek köszönhetően azt hiszem mindenki könnyen feloldódott, bátran mesélt kutatásáról, és bátran kérdezett társaitól.

- Mit gondoltok, hasonló rendezvényt milyen gyakorisággal lenne érdemes szervezni?

Viki
- Egy hasonló kaliberű konferenciánál néhány hónapos, esetleg féléves időintervallumot mondanék ésszerűnek, hiszen a nagyon friss, gyerekcipőben járó projektek bemutatásának is nagyon örültek. Egyáltalán nem volt baj, ha még nem rendelkezett valaki sok bemutatható eredménnyel. Egyéb jellegű rendezvények esetén a havi egyszer-kétszeri is vállalható lenne.

Anna
- Félévente vagy évente szívesen részt vennék hasonló Connectome-okon, annyi idő alatt szerintem már be lehet mutatni új kutatási eredményeket és még belátható gyakorisággal tudunk összegyűlni.

Krisztián
- Egy ilyen konferenciához hasonlító eseményt én éves gyakorisággal tartanék relevánsnak. Természetesen más jellegű esemény a Connectome keretein belül akár havi rendszerességgel is lehetne, mert biztosítaná az emberek közötti kapcsolatok fennmaradását és szorosabbá válását.

- Gondoltatok-e arra, amennyiben ezt a szervezést fontosnak, hiánypótlónak érzitek, hogy átvegyétek a stafétabotot a jelenlegi négyestől?

Krisztián
- Személy szerint én nem tudnám jobban csinálni. Ez így volt jó, ahogy volt. Arra, hogy átvegyem ezt a munkát, eddig nem gondoltam. Szerintem a szervezők sok időt szántak rá, hogy az esemény ennyire profin legyen megszervezve. Jelenleg én nehezen tudnék erre időt szakítani.

Anna
- Nekem nagyon tetszett a szervezés, és remélem, hogy a szervezőcsapat továbbra is ilyen lelkesen folytatja a KOKI fiatal tudósai számára a hasonló események megrendezését!

Jöjjenek most akkor a szervezők, akik mindnyájan PhD hallgatók, és akik munkáját ilyen nagyra értékelték!

- Mennyire vagytok elégedettek azzal, amit 2020. augusztusa óta elértetek?

Arbona Paula Mut, azaz Paula
- Nagyon elégedett vagyok! Nemcsak azzal, hogy tagja lehetek a bizottságnak és annak a csoportnak, amelyik elindította ezt a kezdeményezést, de azzal is, hogy nemzetközi diákként beolvadhattam az intézet tudományos közösségébe.

Mayer Márton, azaz Marci
- Én is nagyon örülök annak, hogy alapvető célunkat sikerült megvalósítani. A rendszeres eseményeknek hála, a YSN működik, és szorosabb lett az intézet hallgatói közössége.

Bősz Emília, azaz Emi
- Nagyon elégedett vagyok, és örülök, hogy ezt megléptük és belefogtunk.

Miskolczi Christina, azaz Christi
- Mindnyájan elégedettek vagyunk. Mindig teljes erőbedobással dolgoztunk, és a körülményekhez képest egy színvonalas, ötletes eseménysorozatot sikerült alkotnunk, amely lehetőséget tud biztosítani a tudományos kibontakozásra és a kapcsolatteremtésre is.

- Mire vagytok a legbüszkébbek?

Paula
- Az egészre. Amit elértünk, amit a semmiből csináltunk meg, és hogy sokszor találkoztunk! Az pedig, ahogy a diákok fogadták, nagyon boldoggá és motiválttá tett minket, és segített tovább fejlődnünk. Személy szerint magára az YSN (Young Scientific Network) egész közösségére nagyon büszke vagyok.

Marci
- Én a két nagyobb szabású eseményünkre. A legelső, 2020-as Connectome, ill. a legutóbbi mini-konferencia is nagyon sikeresek voltak.

Emi
- Arra hogy a Covid ellenére is szerveztünk tudományos programokat online, hogy mindig jöttek előadók, és aktívan kérdezett a hallgatóság.
Egyetértek Paulával. Tulajdonképpen erre az egészre. Egy olyan teret/közösséget tudtunk teremteni, ahol létrejöhet tudományos és baráti interakció a diákok között.

Christi
- Arra, hogy létrehoztuk a YSN-t, és arra, hogy sosem adtuk fel. Amikor szükség volt rá, új megoldásokat kerestünk.

- Van-e olyan, amit nem tudtatok megvalósítani eredeti céljaitok közül? A járvány mennyire volt oka bármilyen "kudarcnak"?

Paula
- Szerettünk volna néhány nemzetközi rendezvényt szervezni, ahol a diákok bemutatják otthoni, nemzeti hagyományaikat, és megízlelhetjük néhány ételüket is, de a járvány miatt ezt az ötletet nem tudtuk megvalósítani.
Összességében sok ötletünk volt a szociális és csapatépítő eseményekre, hogy diákjaink jobban megismerhessék egymást, együttműködő légkört tudjunk teremteni. Ezek azonban az elmúlt időszak korlátozásai miatt nem voltak annyira sikeresek.

Marci
- Úgy tűnik, hogy a heti rendszerességű események fenntartása jóval nehezebb. Nem csak résztvevői, de szervezői oldalról is.
Ami a szakmai részt illeti, az online térben is nagy érdeklődés mellett folytak az előadások, sokaknak valószínűleg így kényelmesebb is volt. A személyes társasági események szervezését viszont a járvány határozottan megnehezítette.

Christi
- Volt pár esemény ötlet, ami felmerült, de sajnos a járvány miatt nem tudtuk megvalósítani. A járvány mellett nagyon nehéz volt folyamatosan fenntartani az érdeklődést, de mindig próbálkoztunk új módszerekkel.

Emi
- Kevesebb eseményt szerveztünk, mint amit eredetileg megterveztünk. Ebbe a Covid is beleszólt, hiszen folyamatosan ötletelni kellett, hogyan tudunk ilyen helyzetben bármilyen eseményt is megszervezni, aminek tényleg van értelme, amiből a résztvevők valami tartalmasat vihetnek magukkal, legyen az tudományos eredmény vagy közösségi élmény.
De semmit nem éreztem kudarcnak. A szociális eseményeket kevésbé tudtuk megrendezni, ez tény, ezt kissé sajnálom, de semmiképp nem kudarc.

- Mi adta a mini-konferencia ötletét?

Paula

- Szerettünk volna egy nagyszabású eseményt, hogy elbúcsúzzunk az elmúlt évtől, és nagyobb motivációval, új ötletekkel és technikákkal kezdjük az új évet. Emellett a tudományos rendezvények mindig nagyon jól működtek eddig, miért ne próbáljunk ki valami nagyobbat?

Marci
- Én leginkább a már előbb említett szervezési gond miatt pártoltam. Úgy tűnik, egy-egy nagyobb esemény jóval nagyobb érdeklődést vált ki, és megszervezni is sokkal hatékonyabb.

Christi

Hasonlóan gondolom én is. Az emberek könnyebben tudnak időt szorítani, ha egyetlen alkalomról van szó, és nem rendszeresen kell megjelenni. Nekünk, szervezőknek is könnyebb egy nagyobb eseményt megtervezni és lebonyolítani. A másik szempont az volt, hogy a járványhelyzet miatt a fiatal hallgatóknak nem volt lehetőségük konferenciákra járni, gyakorolni, és egymással tudományos közegben kapcsolatot teremteni. Ezért akartunk egy ilyen lehetőséget biztosítani számukra, pótolni az elmaradt "konferencia-élményt".

Emi
- Nekem az egyik kedvenc emlékem a szervező csapattal az a találkozó, amikor kitaláltuk a mini-konferenciát. Gondolkoztunk, hogy ebben a félévben kinek mennyi ideje van arra, hogy rendszeres eseménysorozatunk legyen. Fáradtak voltunk, és örültünk, hogy a saját dolgainkkal haladunk, aztán ebből mégis az lett, hogy "na jó, legyen egy esemény, de akkor az legyen nagyobb, legyen egy mini-konferencia. És nem több, mint egy fél óra alatt, onnan, hogy nem tudtuk, lesz-e valami egyáltalán, már meg is volt az alapkoncepció, hogy mi lesz a rendezvényen.

- Milyen volt a mini-konferencia fogadtatása, sikere?

Emi
- A fogadtatás? Remek volt. Épp annyian voltunk, ami még megfelelt a covidos szabályoknak, és a résztvevők nagyon lelkesnek tűntek.

Paula
- Sok hallgatót fogadtunk és sok jó hangulatú beszélgetés zajlott az előadások között és a poszterüléseken is. A rendezvény légköre barátságos és interaktív volt, amit néha nehéz elérni az ilyen jellegű rendezvényeken. Ezért is volt nagyon jó a fogadtatás.

Christi
- Több, mint húszan vettünk részt a konferencián. Színvonalas előadásokat és mini-posztereket láthattunk, és a hallgatók végig aktívak voltak. Sikeres volt, jó érzéssel töltött el minket.

Arra kérdésre, meddig maradnak a Connectome szervezői, hárman ugyanazt a feleletet adták. Lassan befejezik a PhD-t, és bíznak abban, lesznek majd, akiknek átadhatják a stafétabotot. Az egyetlen kivétel Paula volt, aki lelkesen csak annyit mondott:

- Until it lasts!! (Amíg csak lesz!!!)