Együtt vagy inkább mégsem?

Címkék: Hírek

Wittner Luca a KOKI-ban volt PhD hallgató, de már jó pár éve a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetben dolgozik. Míg a Pécsi Egyetemen a központi egységek hasznáról, tőle a kutatók-intézetek együttműködésének módjairól hallhatunk.

Wittner Luca a KOKI-ban volt PhD hallgató, de már jó pár éve a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetben dolgozik. Míg a Pécsi Egyetemen a központi egységek hasznáról, tőle a kutatók-intézetek együttműködésének módjairól hallhatunk.

Régesrég, a kilencvenes években történt. Egy téli konferenciára utaztunk vonattal, Budapestről Szegedre. A négyes kis ülésblokkban csak ketten ültünk, és a majd 3 óra Szegedig nagyon gyorsan eltelt, pedig leginkább csak hallgattam. Az ismeretlen helyjegyosztó jóvoltából ugyanis aki velem szemben ült és beszélt, Palkovits Miklós akadémikus volt. Többek között elmondta azt is, hogyan érdemes együttműködni valakivel. Akadémikus ma is kevesekből lesz, de a téma ma is időszerű. Úgy is mondhatnám, még időszerűbb. Akár ezen is múlhat, lesz-e valakiből akadémikus. Vagy ami ennél sokkal fontosabb: el tudja-e érni az illető azt a felfedezést, amihez csak társakat kell találni. Mert kutatni egyedül ma még kevésbé lehet, mint régen.

Wittner Lucával a január végi IBRO konferencián találkoztunk, és miután kölcsönösen családdal kapcsolatos kérdések után igen hamar a KOKI és az ő intézete, a Természettudományi Kutatóközpont (TTK) Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézete került szóba.

- Miért látunk mostanában olyan ritkán a KOKI-ban?

- Korábban volt egy szorosabb együttműködés a csoportunk és Maglóczky Zsófia között a humán epilepszia vonalon. Ez a mai napig fenn áll ugyan, de már jóval kevésbé szoros, leginkább a humán agyminták és a betegadatok megosztására szorítkozik. Intézetünkből Mátyás Ferenc és Barthó Péter csoportjának is volt régebben munkakapcsolata Hájos Norbert/Gulyás Attila, Rózsa Balázs, valamint Acsády László csoportjával.
Hiller Dániel csoportjának pedig most is futó együttműködése van Rózsa Balázsékkal. Szepesi Áronnal közösen tervezik és termelik az idegrendszerbe beadható vírusvektorokat.

- Tehát volt három régi, amiből maradt egy, az is leginkább a humán agyminták miatt, és csak egy újabb keletű van. Vége lett a projekteknek és nincs újabb közös ötlet?

- A korábbi közös munkákból cikkek születtek, de az ilyen együttműködések mostanra megritkultak. Igaz, a cikkeket eredményező közös munka nagy része tulajdonképpen a közös múlt, a PhD munka folytatása volt, továbblépés adott projektekben. Az ilyen együttműködések néha lecsengenek, mert a különböző kutatócsoportok különféle irányokba mennek el, amelyekhez már nem biztos, hogy szükség van a korábbi együttműködésre. Ez nem gond, ha a korábbi együttműködés jól működött, mert amint felmerül egy újabb olyan kérdés, amelyhez az adott felek összefogása ismét jól jöhet, ez jó eséllyel meg is történik.

- Fő, hogy a jó viszony megmaradjon! De emlékszem, hogy nem csak ilyen közös projektek miatt jöttek a KOKI-ba volt kokisok, mint Te is!

- Az együttműködés másik – kevésbé szoros, és nem tudományos – fajtája a közös eszközhasználat. A közös eszközhasználat esetén elég sok aspektust figyelembe kell venni.

- Éspedig?

- Amikor több csoportnak vagy egy intézetnek ugyan szüksége van egy speciális nagyműszerre, de nem túl intenzív használatra, akkor jobban megéri a közös műszerhasználat. Ha azonban sokat kell használni egy ilyen eszközt, jobb beszerezni egy sajátot. Nem csak azért, mert nem igazán illendő más eszközét sok időre lefoglalni, még akkor sem, ha az ember óradíjat fizet utána. Ott van a dolog anyagi vonzata is. Egy nagyműszer nagyon sokba kerül, és a fenntartása sem elhanyagolható költség. Azonban, ha sokat kell használni, a más készüléke máris jóval többe kerülhet! Ráadásul az ilyen szolgáltatások kifizetése különösen nehézkes, mivel a pályázatok nagy többsége nem enged műszerhasználatra költeni. Az is előfordulhat, hogy a pályázat írásakor nem feltétlenül kalkuláltuk bele az ilyen jellegű költségeket.
Az eszközhasználati megállapodásoknak igencsak jót tenne, ha volna lehetőség ilyen költségeket tervezni, és egyszerű lenne ezek kifizetése.

- Most ezt a gondot hogyan oldjátok meg?

- Jelenleg dologi és bérköltségekbe bújtatva lehet ilyesmit kifizetni, vagy kiszervezéssel, de ez mind elég bonyolult.

- Mi szól még amellett, hogy saját készülékkel, eszközzel dolgozzunk?

- A logisztika. Ha muszáj, az ember fogja a metszeteit/mintáit/adatait és átmegy a város másik felében levő intézetbe, de nyilván sokkal egyszerűbb le-fel ballagni néhány emeletet, és ott dolgozni.

- Egyéb említésre érdemes?

- Az sem mindegy, milyen az eszközgazda intézet vezetésének a hozzáállása. Ha az ember azt érzi, nem szívesen látott kolléga, csak akkor megy oda, ha nagyon muszáj. Ide tartozik az is, amikor azt éreztetik, hogy a belsős kollégáktól veszem el az eszközhasználati időt. Ez nem általános, de találkoztam már ilyennel is.

- Emlékszem, mikor tőletek többen is rendszeresen használták a KOKI Hitachi elektronmikroszkópját!

- Valóban így volt. De nem csak a KOKI egyik elektronmikroszkópját (TEM), ultramikro-tómot is nálatok használtunk a metszéshez. Ugyan a TTK-n is van TEM, de voltak vele gondok. Nem tudtunk megfelelő minőségű képeket készíteni, mert a kamerarendszer az Anyag- és Környezettudományi Intézet anyagtudósainak megfelelő módon volt beállítva, ami biológiai mintákhoz nem alkalmas. Később aztán a készülék egyáltalán nem is működött, így kénytelenek voltunk házon kívüli elektronmikroszkópot használni. A KOKI-beli TEM-ek kihasználtsága elég magas, így aztán az Állatorvosi Egyetemmel (Rácz Bence csoportjával) alakítottunk ki eszközhasználati kapcsolatot.

- Ők jóval messzebb vannak a TTK-tól, mint mi!

- Szerencsére már nincs szükség arra, hogy más intézetekbe járjunk, mert egy infrastruktúra pályázatnak köszönhetően a TTK-n levő TEM is alkalmas már a biológiai minták vizsgálatára. A KOKI-ban levő egyéb, modernebb elektronmikroszkópokra pedig jelenleg nincs szükségünk, mivel projektjeinkben nincsenek olyan kérdések, melyekhez ezek a technikák kellenének. Ha majd lesznek, elképzelhető egy ilyen jellegű kapcsolat kialakítása.

- Azaz jelenleg eszközhasználat miatt sincs szükségetek az intézettel együttműködni?

- Ez azért nem teljesen így van. Szüksé-günk lenne egy jó pásztázó mikroszkópra, amivel mind világos látóterű, mind fluoreszcens, nagy méretű metszeteket lehetne vizsgálni. A teljes macskaagyból készült koronális metszetek óriásiak (3x5 cm) megszokott rágcsáló metszeteinkhez képest, ezeket a TTK-n levő epifluoreszcens és konfokális mikroszkópokkal "beszkennelni" lehetetlen. Ezek pásztázó mikroszkópos felvételét, amíg házon belüli megoldásunk nem lesz, addig házon kívül kell elkészítenünk. De nagyon igyekszünk, hogy ez ne maradjon sokáig így!
Időnként jól jönne nekünk a NeuroLucida is, amelyet korábban is használtunk. Jelenlegi projektjeinkhez nem túl sokszor van szükség rá, így ebben az esetben mindenképp egyszerűbb egy eszközhasználati megállapodást kötni, mint beszerezni egyet. Ugyanez vonatkozik a fagyasztott metszetek készítéséhez szükséges kriotómra is. Ebből ugyan van egy a TTK-n, de meglehetősen régi műszer, és nem minden feladatra alkalmas. Ez utóbbi két drága műszert nem vennénk meg, sokkal jobb lenne más intézetekben dolgozni velük.

- Nem csak a KOKI-ban, de minden nagyobb kutatóintézetben rendre alakulnak az úgynevezett központi szolgáltató egységek. Itt az intézet kutatói olyan drága nagyműszereket használhatnak, melyek központi szervíze, felügyelete is megoldott, használatukra be is tanítanak, a készüléket megvenni pedig egyetlen kutatócsoportnak akkor sem érné meg az alacsony kihasználtság miatt, ha semmiféle költség nem lenne akadály.

- A nagyműszereket tömörítő szolgáltató egység létrejöttét nagyon jó ötletnek tartom. Hatékonyabb és gazdaságosabb a KOKI-ban is a Fénymikroszkópos Központ mikroszkópjait használni, mint minden csoportnak saját mikroszkópokat fenntartani.

- Nálatok a TTK-n miért nincs hasonló?

- Lehetne ugyan erre törekvés a TTK-n is, de valószínű azért nincs hasonló központi szolgáltató egység, mert sokféle műszerünk van (1 konfokál, 1 STED, 1 TEM, 1 SEM, 1 MR), de egyikre sincs annyi felhasználó, hogy miattuk ez lenne gazdaságosabb. Azokat a műszereket, amelyekre szükségünk van, csoportok közötti megállapodással így is tudjuk használni

- Az aranyszabály tehát az, mindenhol úgy legyen, ahogy ott jobb.
De térjünk vissza a kiinduláshoz, az együttműködések kérdéséhez. Minél jelentősebb egy felfedezés, annál valószínűbb, hogy valamilyen együttműködés is segített benne. Tapasztalatod szerint hogyan alakulhat ki egy olyan, amely minden résztvevőnek megadja, amit munkája alapján jogosan elvárhat?

- Szerintem azok a jó együttműködések, amelyek alulról szerveződnek, mert ezekben a felek maguktól és örömmel, hatékonyan dolgoznak együtt. Az intézetek vezetése sem kell, hogy ezt külön erőltesse, de jelentős segítség, ha adminisztratív oldalról támogatja. Például elősegíti az együttműködési szerződés egyszerű és gyors elintézését, aláírását.
Kicsinek látszó dolgok is hozzájárulhatnak sikeres együttműködések kialakulásához. Konferenciák, előadások vagy védések után is hasznos lehet, ha van egy kis idő, hely arra, hogy a jelenlevő kutatócsoportok tagjai szabadon beszélgethessenek, ismerkedhessenek egymással.

- És hogyan lehet elérni az együttműködő felek kölcsönös megelégedettségét? Ez igen sarkalatos kérdés, fájó pont tud lenni!

- Hát, ez egy jó kérdés. A közös munkában már a kezdettől nagyon fontos a nyílt kommunikáció és a bizalom. Az ember azzal dolgozik együtt szívesen, akivel a problémákról is tud beszélni, akiben megbízik, hogy megfelelő minőségű munkát ad ki a kezéből és időben. A legelején kell meghatározni azt is, kinek mi a dolga a projekt során, mi a közös cél, ahhoz mit, hogyan és mikor kell megcsinálni. A pénzügyek és a majdani publikációk keretei is előre le kell legyenek fektetve, hogy senkit ne érjen meglepetés a végén. A cikkek számát, a szerzők kilétét és sorrendjét is érdemes előre megbeszélni. Igaz, hogy ezek a dolgok közben változhatnak, de akkor újra le kell ülni és meg kell beszélni.

- Mintha Palkovits professzor urat hallanám!

- Ahogy az élet minden területén, a nyílt, őszinte kommunikáció itt is nagyon fontos. Lenne. . .
Sajnos én is belefutottam már kellemetlen helyzetekbe, mind munka meghatározása, mind a cikk szerzősége tekintetében. Bár azóta jobban figyelek erre, sajnos még ez sem mindig garancia arra, hogy hasonló ismét meg ne történjen. Azonban akivel egyszer rossz tapasztalatom volt, azzal vagy igyekszem a számomra megfelelő irányba változtatni, vagy ha nem megy, leépíteni a munkakapcsolatot.

<< Vissza