Egy születésnap alkalmából

2022. január 3. hétfő
Címkék: Hírek

Míg egy közösség életében jelentős esemény évfordulóját világszerte ismert szokás megünnepelni, egyének születésnapjáról a nagy nyilvánosság előtt megemlékezni csak kivételes személyiségek esetében szoktak. Vizi E. Szilveszter e kivételesek közé tartozik.

A protokoll betartása ugyan nem pótolja a jó nevelést, nem garantál őszinte tiszteletet sem, de vannak helyzetek, mikor bizony jól jöhet, ha valaki jártas benne. Mennyivel egyszerűbb lenne most, ha biztosan tudnám, egy kutatási témájában világszerte elismert, vezető kutatót, aki azonban jóval szélesebb körben is nemzetközileg ismert és elismert, aki több országban elnyert kitüntetéseit, címeit, rangjait nem csak és kizárólag tudományos eredményeiért érdemelte "ki" és "meg", hogyan kellene a hivatalos protokollnak is megfelelve megszólítani, melyik címét, funkcióját kellene első helyre tenni?
Kétségtelen, egy intézet vezetésénél nagyobb kihívás lehet egy ország akadémiájának vezetése, a magyar állami kitüntetések között a legnagyobb a Szent István-rend, de mi a helyzet a többivel, és mi a sorrend a díszdoktori elismerések, akadémiai tagságok vagy külföldi kitüntetések esetében? Bár szinte bizonyos, vannak olyanok, akik pontosan tudják, mely címek és kitüntetések állnak szívéhez a legközelebb, melyeknek örült a legjobban, de vajon ezt mennyire lehet megosztani a mindenféle hírekre éhes, de azokat nem mindig pontosan megjegyző vagy helyesen értelmező közönséggel?
Szerencsére emlékszem a csoport-megbeszélések egyikén hallott tanácsra, amit ő angliai mentorától, Sir William Patontól tanult. Amikor valaki nem tudja, merre induljon el, mit tegyen, először zárja ki mindazt, ami biztosan nem jó, nem helyes.
Abba is hagyom hát a tépelődést olyasmin, aminek nem sok értelme van, mert az a fontos, hogy ma is naponként köztünk van és változatlan lelkesedéssel végzi sokféle teendőjét az MTA volt elnöke, Vizi E. Szilveszter akadémikus, aki igazgatóságának évei alatt sikeresen átszervezte a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetet, és megalapozta mostani, előkelő helyét a világ legnevesebb idegkutató intézetei között.
Munkanapokon az első emeleti folyosó ma is visszhangozza jellegzetes, sietős lépteit, irodájába lépve ugyanolyan barátságosan köszönti titkárnőjét és érdeklődik hogyléte felől mint azelőtt, és ugyanúgy lehet érezni már az első mondatokból azt is, aznap mennyire sok tennivaló várja.

Az év utolsó napja nem csak névnapja, születésnapja is, de aki arra kíváncsi, mikor született, a napokban megjelent cikkekben vagy a Wikipédiában kell keresse. Elvégre nevét, melyet még az égbolt egyik kisbolygója is visel, miért kapcsolnánk most földi évszámhoz?

Professzor Úrnak pedig kívánjuk, Isten éltesse az új esztendőben is jó erőben, egészégben, szellemi frissességben.