Egy út, ami a KOKI-ba vezetett

Az intézetben mindig látni új arcokat, főképp fiatalokét. Bár mindenütt elkelne, egy kutatóintézetben fokozott és állandó szükség van friss lendületre, kreativitásra, vaskalaposság, megcsontosodott elvek, "mi itt így szoktuk" nélküli gondolkodásra. Ezért örül minden témavezető az egyetemekről és sokszor már középiskolákból is érkező diákoknak, hallgatóknak, és igyekszik minél jobban bevonni őket nem csak a kísérleti munkába, de a közös gondolkodásba is.

Hangya Balázs csoportjának abban a laboratóriumában, ahol Lengyel Kati dolgozik (és tart példás rendet) új TDK hallgatónak gondoltam azt a mosolygós fiatal lányt, akit még sosem láttam nálunk, de úgy ült az egyik laborasztalnál, mint aki számára nincs is ennél természetesebb. Bemutatkozás után derült csak ki, hogy Benke Annamária, azaz Panni, most érettségizett, és ahelyett, kipihenné valahol az érettségi okozta stresszt, július elsejétől hivatalosan is Balázsék csoportjának tagja lesz, de addig is bejár és ismerkedik a csoport tagjaival és munkájukkal.
Ha a járványos világ nem szervezte volna át kissé az életet, s tette volna szinte lehetetlenné azt az egyébként sem jellemző esetet, hogy külső látogatók merő érdeklődésből laborlátogatást tartsanak nálunk, akkor is kikívánkozott volna a kérdés, vajon hogy került Panni ide, és épp Balázs csoportjába? És egy értelmes, láthatóan igyekvő fiatal lány miért nem jelentkezett érettségi után egyetemre? Szerencsére Panni szívesen elmesélte.

- A budai Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnáziumban érettségiztem, de gimnáziumi éveimet nem itt kezdtem. Iskolába Salgótarjánban kezdtem járni, és itt tanultam meg kosárlabdázni is, amit nagyon megszerettem. Lehet, ebben annak is szerepe volt, hogy legjobb barátnőm édesapja volt az edzőnk. Amikor középiskolát kellett választani, a kosárlabdában pedig külön lány csapatot alakítani, kiderült, ez utóbbit Salgótarjánban nem tudjuk megtenni, nincs hozzá elég versenyszerűen kosárlabdázni akaró lány. Egy pécsi csapat azonban próbajátékra hívott, felvettek, így ott kezdtem a középiskolát is. Később családi okok miatt jöttem Pestre, ill. Budára, így érettségiztem aztán a Tamási Áron Gimnáziumban. Egy újabb csapatban folytattam a kosárlabdát is, amit még most sem hagytam abba. Felvételire azonban nem jelentkezhettem, mert itt nem tanultunk kémiát, pedig az orvosira ez az egyik felvételi tárgy.

- Eddig értem, de hogyan kerültél épp a KOKI-ba?

- Ezt az Anyukámnak és Katinak köszönhetem, ill. annak, hogy itt évente van kiszállásos vérvétel. Anya 2019 őszén volt itt és került kapcsolatba Lengyel Katival. Beszélgetésük során jöttem szóba. Mivel jól tudta, hogy már egészen kicsi korom óta vonz a kutatás, és a sporttól független, orvosi pályára készülök, ezt is elmondta Katinak. Abban az évben még javában gimis voltam, aztán pedig jött a járvány, de a Zoom adta lehetőséget kihasználva mégis be tudtam mutatkozni Hangya Balázsnak. A beszélgetések eredményeképpen végül megkaptam a lehetőséget, hogy az érettségi után munkába is állhassak náluk.

- Ki gondolta volna, hogy a kötelező éves egészségügyi szűrésnek ilyen eredménye is lesz!
Egy teljes évre kaptál szerződést. Hogyan tervezed ezalatt a munkát és a tanulást?

- Ezt az évet arra használom fel, hogy az orvosi egyetem követelményeinek eleget tudjak tenni nyelvvizsgával, emelt kémia érettségivel. Itt pedig igyekszem minél több tudásra, tapasztalatra szert tenni a munka során.

- Milyenek első benyomásaid, van-e, amiről már most úgy gondolod, ezt később is akarod csinálni?

- Már az első napomon kellemes meglepetésként ért, mennyire közvetlen és kedves emberekkel találkoztam itt, így nem is volt kérdés számomra, hogy a 36-os csoporttagokkal sem lesz másképp. Így is van. Mindenki nagyon segítőkész, lelkes és igyekszik a lehető legtöbbet mutatni és tanítani nekem.

- Kitől tanulhatsz most?

- A csoport szinte minden tagja bemutatott már valamit azokból a technikákból, melyeket alkalmaznak. Az OGR-ben, ahol kísérleti állataink vannak, is voltam már. Pillár Vivivel egereket tanítottunk operáns tanulási feladatra, Schlingloff Dani pedig a következő kísérletben résztvevő egerek kézhez szoktatását mutatta meg. Ilyen, és ezekhez hasonló munkákat később is szívesen csinálnék, önálló feladatként is vállalnám.

- A számítástechnika alkalmazása, programok használata mindenütt alapkövetelmény, Hangya Balázsék csoportjában pedig sokszor ennél több is elvárt. Az ilyen feladatokkal hogy állsz?

- A mai technikai világnak és az online oktatásnak köszönhetően is, elég jól kezelem a számítógépes programokat, illetve gyorsan megtanulok újakat használni. Remélem, ezután sem lesz gondom ezzel.

- Mit vársz ettől ez egy évtől?

- Azt, hogy rengeteg új tapasztalatot és élményt nyújt majd, hiszen hivatalosan is beléptem a felnőttek világába! Azt gondolom és remélem, hogy ez az év, a KOKI-ban megszerezhető gyakorlati tudással együtt majd nagyban hozzájárul ahhoz, hogy utána megkezdhessem egyetemi éveimet.