Nyílt hozzáférés (OA)

2021. január 18. hétfő
Címkék: Hírek

Ez év januárjától életbe lépett egy új szabály, kötelező lett az állami vagy magán támogatásokból finanszírozott kutatások tudományos eredményeinek nyílt hozzáférésű közzététele. A téma hazai szakértője, Makara Gábor akadémikus válaszol.

Söpörhetnénk a saját portánk előtt is, de miért ne idézzük inkább a szállóigévé vált kijelentést: "Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci."
Természetesen csak pénz még senkit nem tett jó focistává, ahogy kutatásra bőkezűen osztott pénzektől sem támadtak Nobel-díjas ötletei senkinek, de az is biztos, hogy támogatási források nélkül kutatni sem lehet. Ráadásul nem csak a kutatás, de az eredmények megjelentetése is pénzbe kerül, a legnevesebb folyóiratokban több ezer euróba-dollárba is. Igaz, a tudósok által létrehozott internet, pontosabban a világháló (www) 1993-as megjelenése páratlan lehetőséget biztosíthatott volna arra, hogy ezek az eredmények kutatók szervezte, akár non profit alapítványok segítségével, és ne hatalmas profittal működő kiadók által kerüljenek az olvasókhoz, de az a lehetőség kihasználatlan maradt.
A nyílt hozzáférés ötlete azonban a Plan S -nek (S terv), a szövetkezett kutatási alapok által 2018-ban elindított nyílt hozzáférésű kezdeményezésnek köszönhetően ez év januárjától a megvalósulás szakaszába lépett. A cOAlition S (a kutatást finanszírozó és a kutatást végző nagy szervezetek nemzetközi konzorciuma) az Európai Bizottság (European Commission) és az Európai Kutatási Tanács (ERC) által egyaránt támogatott S terv megköveteli, hogy "2021-től az állami támogatásokból finanszírozott kutatásokból származó tudományos publikációkat megfelelő Open Access (OA) folyóiratokban vagy platformokon kell közzétenni".
Minderről azonban sokkal jobb a témai hazai szakértőjét, intézetünk egyik volt igazgatóját, az OTKA volt elnökét, az MTMT rendszer egyik kidolgozóját, Makara Gábor akadémikust megkérdezni.

- Miért, mikor kezdte az S terv, illetve még ezelőtt a nyílt hozzáférés (Open Access, OA) megvalósítása közelebbről érdekelni?
- Az OA ügyét 2003-ban vettem először komolyan, de lényegében az OA "mozgalom" hivatalos kezdete (2002) óta követem a fejleményeket, a "szakmai" irodalmat. Az OTKA 2003-2009 között nemzetközi szinten is aktív volt ezen a területen, mint kutatásfinanszírozó, és OTKA Bizottsági elnökként én írtam alá az OA-val foglalkozó berlini deklarációt. A téma sokáig nem volt itthon divatos, senki más nem érdeklődött ezen ügy sorsa iránt. Ma már van úgy két tucat magyar ember, főleg könyvtári szakemberek és néhány kutató, aki sokat tud az OA körüli eseményekről.
- Annak érdekében, hogy a téma iránt érdeklődő olvasók pontosan értsék, miért annyira fontos a nyílt hozzáférés, kérem, foglalja össze röviden, mire is jó, miért lesz jó, ha kötelező lesz?
- Óriási erkölcsi és gyakorlati haszna van/lesz annak, hogy újabb költség nélkül, esetleg némi kereső munkának eredményeként, szabadon olvashatóvá válik az adófizetők pénzén végzett tudományos kutatások eredménye. Ne kiemelt intézetekben dolgozó „elkényeztetett feltételek között olvasgató” kutatókra gondoljanak, hanem azokra a tudomány iránt érdeklődő milliókra és rosszabb körülmények között kutatókra a világban, akiktől ma a kiadók cikkenként 20-50 dollár közötti olvasási költséget kérnek (kérnének).
- Volt más hivatalos szerepe is ezen a területen?
- Részt vettem az MTA elnökök OA-val kapcsolatos tevékenységének háttér-munkálataiban. Utolsó tevékenységem Pálinkás József felkérésére egy országos stratégiát kidolgozó bizottság vezetése volt, de amikor Pálinkás Józsefet leváltották az NKFIH éléről, ez a bizottság is megszűnt.
Most is fontosnak tartom azonban, hogy ismereteim karban tartsam, bár mostanában inkább csak messziről követem az eseményeket.
- Úgy hallottam, előadásokat is tartott a témában!
- Valóban, egy idő után megtaláltak előadás-felkérésekkel is. Először az MTMT kapcsán, majd a Semmelweis Egyetemről, de úgy 6-8 éve az MTA-ról is, amikor a fiatal tudósok fórumán tartottam MTA közgyűlési előadást. A komoly érdeklődést mutatja, hogy volt, amikor ezek az előadások vitával együtt egy-két órán át tartottak.
- Miért lett szükség a PlanS-re, ha OA ügyében már tizenhét évvel ezelőtt nemzetközi megállapodás született?
- Véleményem szerint erre az akcióra azért került sor, mert a korábbi modellből az Open Access és a többi Open irányzatra áttérés 2002 óta nagy lassan bővült, és sok fontos területen domináló maradt a tudományos kiadás előfizetéses modellje. Több becslés szerint ugyan az OA közlések pár éve már átlépték az 50%-ot, de egyes területeken csak 15-20%-nál tartottak. A pillanatnyi helyzetben nincsenek friss statisztikák. Ez utóbbi persze nem csoda, mert a nagyon tőkeerős nagy kiadók minden lehetségest elkövettek az OA térhódítása ellen.
- Mi kerülhet olyan rengetegbe egy online megjelentetésen? Mi igazolhatja például a Nature 9500€-s OA díját?
- A profit. Ami ma a tudományos kiadásban kétszerese a Google, Facebook és társainál ismert profitabilitásnak!
A tudományos kiadás - Robert Maxwell sajtómágnás évtizedek előtti felismerése és színre lépése óta - mintegy 50%-ban oligopóliumokban folyik (a monopolium speciális változata), amit tudatosan alakítottak jelenlegi formájára okos kiadói gazdasági vezetők.
A divatos csúcslapok nagyon profitábilis gazdasági vállalkozások, amelyek működése is drága, de a haszon nagyon nagy. A Nature OA árcédulája azért nem magasabb (évekkel korábban a főszerkesztő több 10 ezer dollárra becsülte a szerinte reális díjat!) mert nem akarhatták teljesen tönkre tenni reputációjukat, ugyanakkor nem tudtak a Plan S miatt nem áttérni az OA lehetőségre. Szerintem kínjukban számolták ki ezt az árat, nem pedig a reális költségek miatt.
- És mi a helyzet a nem ennyire nagynevű újságoknál?
- A "csúcs alatti" minőségi szaklapok működtetése sem olcsó, de az ilyen gazdasági szférában nem a költségek vezérlik az árakat, hanem az elérhető haszon, a tudományos kommunikációban pedig az a legmagasabb ár, amit a szerzők és intézményeik még elviselnek.
- Miből áll össze a kiadók költsége? Azt az alapvető fontosságú munkát ugyanis, ami a beérkezett cikkek bírálata, a kutatók fizetés nélkül végzik!
- A nonprofit minőségi tudományos kiadásban a reális közvetlen költségeket sokan közölték már. Egy cikkre - sok mindentől függően - valahol 400-1000 dollár körüliek a becslések. Azonban egy tartósan működni akaró nonprofit kiadónak is szüksége van beruházásra, infrastruktúrára, szoftverek megújítására, és a bevételek ingadozását kiegyenlítő pénz-pufferre is. Ezeknek a költségeit is - megfelelően elosztva - mind hozzá kell adni az egyes cikkek "árához", közlési "charge"-ához.
Azt is tudni kell, hogy az online megjelentetés humán és szoftver költségei a magasak, nem pedig az online lét önmaga. A minőségnek pedig mindenütt ára van.
- Most közölt statisztika szerint egy új OA cikk idézettsége, legalábbis az első évben, sokkal gyorsabban nő, mint a nyomtatott sajtóban megjelenté. Aki tehette, és amikor tehette, legalábbis intézetünkben, az OA lehetőséget választotta publikálásra. Az OA kötelezővé tétele mit változtat majd ezen a helyzeten?
- Úgy gondolom általánosan nem helytálló a fenti állítás. A legtöbb kutatót létében nem érinti az OA kiadás, és külső kényszer nélkül nem törődik azzal, hogy olyan lapokat válasszon, amelyek a tudományos eredményeket szabadon olvashatóvá teszik.
- A legjobb folyóiratok igen magas díjait nem csak nálunk tartják a többség számára megfizethetetlenül magasnak. Ugyanez volt például olasz kutatók véleménye is.
- A magyar tudományos életben uralkodó (téves) nézeteken alapul, hogy a "legjobb folyóiratokban" kell közölni. Valójában a legmagasabb impakt faktorral rendelkező "legjobb lapok" - azaz a drágán közlő lapok - minimális előnyt adnak a nemzetközi ismertségben. Ha pedig a közlésért hosszasan kell náluk kuncsorogni, akkor a több hónapos levelezéssel a minimális előny is eltűnik. Az elviselhető költséggel járó jó szakfolyóiratok kiválóan alkalmasak a tudományos eredmények terjesztésére. Ha pedig a Plan S eléri kiegészítő céljait, akkor több és olcsóbb, jó nonprofit kiadó és lap lesz.
Ezt a kérdést azonban nem tudom pár sorban kifejteni, mert a bonyolult társadalmi háttér ismertetése sok oldalt igényelne.
- Professzor úrnak bizonyára igaza van, de saját tapasztalatom szerint, ha impakt faktorokat nem is számoltak mindenütt, a leghíresebb folyóiratokban közölni ugyanúgy akartak Keleten és Nyugaton, beleértve az USA legnevesebb egyetemeit is.
De visszatérve az OA közlés nem mindenki számára egyaránt megengedhető költségeire, mi lehet a megoldás, ami teljesíti a PlanS követeleményét is, a munka is jó helyen jelenik meg, és közlés ára is elfogadható lehet?
- A repozitóriumi elhelyezés! A PlanS követelményét ugyanis a megjelent cikkek repozitóriumokban való elhelyezésével is teljesíteni lehet. Ennek elfogadására a Plan S kényszeríti a kiadókat, bár nagyon is prüszköltek miatta, hiszen ez mindenki számára ingyenes!
- Ez alatt azt kell érteni, hogy a munkát elfogadják közlésre a lapban, de nem az OA megjelenésért járó magas, hanem a korlátozott online láthatóságú megjelenés jóval alacsonyabb díját fizetem, a cikk pedig az OA repozitóriumba kerül?
- Igen, ez így van/lesz. Az internet és a repozitóriumi úgynevezett közös keresők valamint a Google Scholar vagy az Unpaywall jól megtalálhatóvá teszik a repozitóriumban lévő közleményeket is, és ha minden közlemény egyaránt elérhető, egyiknek sem lesz idézettségi előnye.
A mai tudományos világban - a könyvtári és kereső rendszerek szakszerű használatával - minden valamirevaló tudományos cikk gyorsan, 1-3 héttel a megjelenés után megtalálható a képzett kutatók számára. Meg is keresik, saját érdekükben.
Persze, ha valaki csak a Nature group lapjait nézi, az késve fogja megtalálni a számára fontos tudományos közleményeket!