Hol fáj? Mármint hogy a sérülés helyén vagy az agyunkban?
Egyik olvasónkat kerékpározás közben sajnos elütötte egy autó. Szegény otthon lábadozik mivel bordája tört. Ez igen fájdalmas, de még így is lelkesen kérdez, mint egy igazi kutató:
“Érdekesség! Ha nagyon lassan mozgok fel tudok állni és nagy kínokkal le tudok feküdni és fel tudok kelni. Az izom összehúzódásának fájdalma az egyik mennyiség? Mondjuk, valamenyi milli coulomb töltés átvándorlása? És azért elviselhetőbb a lassított mozgás, mert így kisebb az áram intenzitása?”
Először is mielőbbi gyógyulást kívánunk! Utána jön a válasz:
A kérdés jó, nem véletlen hogy a fájdalom kutatásával sokan foglalkoznak. Én magam nem vagyok fájdalomkutató, szóval csak az “általános műveltségemre” tudok támaszkodni.
“Minden agyban dől el” - mondják. De persze nem teljesen.
A fájdalom egy bonyolult többlépcsős dolog. Először is a fájdalom ingernek ki kell alakulnia a szövetekben, utána el kell jutnia az agyig, majd az agyban ki kell alakulnia a fájdalom érzetének. Tippem szerint a lassú mozgás során kevésbé alakul ki a fájdalom inger. De nézzük sorban.
Az inger kialakulása: Durván, kétféle érző idegrost van szervezetünkben, ami itt fontos. Vannak a mindenféle specializált ingereket érző rostok (nyomás, hőmérséklet, rezgés, nyomás, feszülés) és vannak a fájdalom érző rostok (nociceptív idegvégződések). Az előbbiek az inger minőségéről szállítanak viszonylag gyors vezetéssel információt és összetett szerkezetű érzékelő sejtkészülékekhez kapcsolódnak, az utóbbiak lassabban arról, ha az inger a szöveteinkben károsodást okoz és ezért aggodalomra ad okot.
A fájdalom fontos túlélési jel. Van olyan betegség, hogy a fájdalomérző rostok nem működnek. Egy ilyen betegségben „szenvedő” gyerekre nagyon kell vigyázni, mert beledugja az ujját a gyertyalángba, erősen melegnek érzi, de nem érez fájdalmat és ezért nem húzza ki, legközelebb is bedugja. Szegények állandó felügyeletet igényelnek, mert képesek komolyan megsérülni amikor pl. nagyon magasról leugranak. A rossz nyelvek Mucius Scaevolát , a római hőst, aki a lángba tartotta a kezét, hogy eltökéltségét bizonyítja ilyen betegnek tartják. De, mint később látjuk erre az is képes lehet, aki komolyan meditál (persze attól még nem jó ötlet).
A fontos itt a szövetek károsodása. Valami olyasmi történik, hogy amikor csont reped, bőr szakad, vírusok károsítják sejtjeinket, az elpusztuló vagy pusztuló félben lévő sejtekből egyrészt kiszabadulnak olyan anyagok, amik normális esetben nincsenek jelen a szövetek közötti térben (leginkább sok K+), másrészt a még ép, de betegeskedő sejt jelző molekulákat bocsájthat ki, melyek jelzik hogy baj van. A fájdalom érző rostok csupaszak és sejthártyájukban transient receptor potential (TRP) receptorok vannak, melyek a felszabadult anyagokat érzékelve elektromos jelet hoznak létre az idegrostban, mely aztán tovább terjed.
No és kinek mi a tippje, melyik anyag az amelyik az egyik TRP receptort igen hatékonyan képes aktiválni?
.
.
.
.
.
.
Nos, ez a capsaicin, a nevét a Capsicum anuum nevű növényről kapta, ami nem más, mint a paprika. A capsaicin a chili, a bogyiszlói és az Erős Pista hatóanyaga. A Scoville skála hősei tehát nem csinálnak mást, mint hogy csupasz fájdalom érző rostjaikat ingerlik, de nagyon. Hogy ez miért jó nekik – nekem azt még ma se tudjuk igazán, de a következő lépések megértése után már lehetnek tippjeink.
Olvasónk kérdésére válasznak az a tippem az, hogy ha lassan mozog akkor idegrendszere finomabb tudja összehangolni izmainak működését, azok pontosabban tartják sérült bordáit, így azok törött felszínénél a szövet nem károsodik annyira, nem szabadulnak fel a TRP receptorokat ingerlő anyagok, vagy ha valamennyi fel is szabadul akkor az nem éri el a fájdalomérző rostok ingerléséhez szükséges szintet.
Itt már látszik is a fájdalom fontossága! Arra kényszerít minket, hogy hagyjuk nyugalomban a fájó részeket, hiszen a gyógyulás újraépítő folyamatai így tudnak hatékonyan működni.
De van még tovább is: a fájdalom terjedése. A fájdalom érző idegsejtek a gerincvelő meghatározott rétegeiben és a háromosztatú agyideg (főbűnös a migrénben) dúcában ülnek és csak nyúlványaikat nyújtják a testbe. Attól függően, hogy a bőrbe, az ízületekbe vagy a zsigerekbe végződnek más-más TRP receptorokat hordoznak és ezért más károsító ingerekre érzékenyek.
Ezektől a sejtektől az agyba 3 különböző útvonalon keresztül juthat el a gerincvlőn végigfutó fájdalominger.
1) A neospinothalamic pálya (új-gerinc-talamusz pályának lehetne fordítani) kevés szinaptikus átkapcsolás után gyorsan elszállítja az információt agykérgünk testérzékelésért felelős területére (S1). Ezen az útvonalon érzékelünk egy gyors, rövid inger által kiváltott fájdalmat, gyorsan és helyileg pontosan. Például egy tűszúrást, bőrünkre pattanó parazsat.
2) A paleospinothalamic (régi-gerinc-talamusz) pálya egy törzsfejlődésileg korán megjelent pálya. Ez a pálya sok szinapszison keresztül kapcsolódik át, előszőr az agytörzsben végződik, ami részt vehet a fájdalom csillapításában, majd utána eljut az agykéregbe, ahol a fájdalom emócionális (érzelmi) feldolgozásában részt vevő agykéreg területekre: az érzelmekben fontos limbikus rendszerhez tartozó övtekervénybe (mely a fájdalmi reakciókat a hipotalamuszon keresztül a zsigerekhez továbbítja), és az agyféltekék mélyében elhelyezkedő inzuláris (szigetszerű) agykéregbe szállít információt. Az utóbbiban kapcsolódik össze a fájdalom tudatos folyamatainkkal, azaz egymást befolyásolva uralhatjuk fájdalmunkat, de az is befolyásolhatja gondolkodásunkat.
3) A archispinothalamic (ősi-gerinc-talamusz) pálya az evolúció során legkorábban kialakult fájdalomközvetítő rendszer. Sok szinapszison keresztül egy bonyolult hálózatban terjednek a jelek. Nagyjából oda jutnak el, ahova az előző pálya rostjai, de a jelek lassabban terjednek és még elmosódottabb, elsősorban zsigeri fájdalmakat közvetítenek.
A fájdalom terjedésével kapcsolatban még két dolgot kell említeni. Mivel több párhuzamos rendszeren terjed a fájdalom, jelentősen eltérő sebességgel, amikor mondjuk egy kalapáccsal az ujjunkra ütünk ezt egyrészt érezzük gyorsan és pontosan a modern rendszer útján, majd néhány másodperccel később következik a tompa, elmosódó fájdalom, mely az ősibb rendszerek útján terjed agyunkba. A tartós, állandó (például gyulladástól eredő) fájdalmakat más rendszerek útján és kevésbé pontosan érezzük tehát.
A másik érdekesség a kisugárzó fájdalom. Mint láttuk a fájdalom terjedése során számos átkapcsoló állomás van. Az ősi pályák nem túl pontosan vezetik a fájdalmat, ezért az terjedése során kiterjed, elmosódik, illetve a pályák kölcsönhatnak. Ez újabb két érdekes jelenséget okoz. Egyrészt zsigeri fájdalmaink -amiket a tudatos, pontos érzékelésben szerepet alig játszó rostok vezetnek- gyakran testünk más részeire sugárzódnak ki. Koszorúér görcsüket a férfiak bal karjuk a nők hasuk fájdalmában érezhetik. A refluxos betegek (stresszbetegség, mely a gyomorsav nyelőcsőbe áramlását és annak fájdalmas fekélyesedését váltja ki) hátfájásról panaszkodnak, mert a nyelőcső fájdalmát a hátukban érzik. Azt, hogy pontosan melyik helyre sugárzik ki a fájdalom azt testünk törzs és egyedfejlődésén kialakult szegmensei / ízei határozzák meg.