A KOKI-ban alkalmazott virális vektorok

2022. augusztus 12. péntek
Címkék: módszerek

Egy vírus tropizmusát, avagy a sejtspecifikus fertőzőképességét az őt borító védőburok fehérjéi határozzák meg. Míg a burkos vírusok egészét (pl Rabies) foszfolipidekből és fehérjékből álló membránstruktúra veszi körül (envelope), addig a nem burkos vírusoknak (pk. AAV) csupán a genetikai anyagát borítja be fehérjeréteg (kapszid).

 

A vektorok előállítása során pszeudotipizált (különböző fehérjékkel kombinált vírusburokkal rendelkező) vektorok egyedi és jellegzetes tropizmussal és transzdukciós hatékonysági profillal rendelkezhetnek , melyet a biobiztonsági kockázatértékelésük során figyelembe kell venni.

Rekombináns-adeno-asszociált vírus a replikációra képtelen, többféle plazmidkonstrukciójú adeno-asszociált vírus (AAV) módosított változata. Számos pszeudotípusát alkalmazzuk a KOKI-ban.

Nem ismert hozzá köthető humán megbetegedés. Amennyiben elkészítésük során nem vírust, hanem helper plazmidot használnak, akkor leggyakrabban a BSL-1 besorolású vektorok közé sorolódnak. Ez alól kivételt képeznek az onkogén, apoptotikus, vagy toxikus hatású inzertet tartalmazó vektorok.

Azonnali inaktiválása 10%-os hipokloridos/virucidos oldattal lehetséges.

 

A Rabies-△G-EnvA a veszettségvírus (RABV) módosított változata, amelyet az agyi idegpályák nyomkövetésére terveztek. A vírust úgy alakították ki, hogy a madárszarkóma- és leukémiavírus (ASLV) EnvA burkolófehérjéhez kötődjön, fokozva ezzel a kiinduló sejtekre irányuló célzott hatását. E vírusok fertőzőképessége a TVA-receptorokat hordozó sejtekre korlátozódik, amelyek egy adjuváns víruson keresztül fejezhető ki emlőssejtekben. 

<< Vissza

Optikai szál

virus konstrukció